A növény
Évelő, felálló lágyszárú növény, 1-3 m magasra nő. Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik. Pártája sötét ibolyásbíbor és csöves. Júliustól októberig virágzik és terem. Sziklás lejtőkön nő, és széles körben termesztik. 2100 és 4500 m közötti tengerszint feletti magasságban fordul elő. A Dolomiaea costus név 2020-ból származik, korábban a növényt Saussurea costus néven ismerték. Ugyanerre a növényre használták még az Aucklandia costus, az Aucklandia lappa, a Saussurea lappa, az Aplotaxis lappa és a Theodorea costus nevet is. Dél-Ázsiában és Kínában őshonos bogáncs. Előfordulását Indiából és Pakisztánból, Kínából pedig termesztett növényként jegyezték fel. Herbáriumi példányai Himácsal Prades, Kasmír és Uttarakhand területéről származnak. Szára egyszerű, felül szőrös, 0,8-2 cm vastag. Tőlevelei hártyásak, 10-12 × 7-9 cm-esek, szabálytalanul fogazottak, és 4-30 cm hosszú, szárnyas levélnyélen ülnek. Virágzatai 2,5-3,5 cm hosszúak, magányosak vagy 3-5-ösével csoportosak, többnyire csúcsállók, bíbor fészekpikkelyekkel. A párta 1,5-1,8 cm hosszú. Termése ívelt, barna, 0,6-1 cm hosszú kaszattermés (cypsela), csúcsán barna, tollas bóbitával.
A gyökér és felhasználása
A gyökér latin neve radix aucklandiae. A gyökeret illóolajként, őrölt porként vagy szárított rúdként forgalmazzák. Füstölőpálcikát úgy készítenek belőle, hogy a gyökeret porrá őrlik, majd pálcikává formálják. A szárított rudakat általában vékony szeletekre vágják, és szentélyekben gyújtják meg, vagy erősítő szerként forró fürdőbe teszik. Kasmír risi (hindu) misztikusai különösen sokat ettek ebből a növényből. Gyógyászati vagy homeopátiás célra a növény gyökerét használják. A növényt elsősorban a gyökeréért termesztik, és a gyökér nagy részét Kínába és Japánba exportálják. A nagy tengerszint feletti magasság kedvez a magok csírázásának és a növények túlélésének, ezért fejlődik jól a növény a himalájai hegyvidéken.
Az illóolaj
A gyökérből nyert illóolaj halványsárgától barnásig terjedő színű, és némileg az íriszolajra emlékeztet. A szárított gyökér és az olaj fontos gyógyszer-alapanyaggá vált a nemzetközi piacon. Egy elemzés szerint a gyökér illóolaja mintegy 80% szeszkviterpenoidot és 14% monoterpenoidot tartalmazott. Fő összetevői a dehidrokosztusz-lakton (46%) és a kosztunolid (10%) voltak. Egy másik vizsgálatban elemzett gyökérkivonatban 22,5% dehidrokosztusz-lakton volt, a kosztunolid csúcsterülete pedig 5,38%.
Kémiai összetétel
A növény fő összetevői illékony vegyületek, például a kosztunolid, a dehidrokosztusz-lakton és a cinaropikrin. A kosztunolid összegképlete C₁₅H₂₀O₂, a dehidrokosztusz-laktoné C₁₅H₁₈O₂, a cinaropikriné C₁₉H₂₂O₆. A kosztunolid természetben előforduló szeszkviterpén-lakton, amelyet 1960-ban izoláltak először a Saussurea costus gyökeréből. CAS-száma 553-21-9, moláris tömege 232,323 g/mol. A növényt inulinforrásként is azonosították. A növényből leírt további vegyületek között van a saussure-aldehid, a reynozin, a szantamarin és a (+)-germakrén A. A növény tripanoszómák ellen ható szeszkviterpén-laktonokat is tartalmaz. A kosztunolidnak, a dehidrokosztusz-laktonnak és a cinaropikrinnek antioxidáns, antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, antidiabetikus, fekélyellenes, daganatellenes és májvédő hatást tulajdonítanak. Kosztunolid a kerti salátában és a cikóriában is van.
Szeszkviterpén-laktonok
A szeszkviterpén-laktonok a szeszkviterpenoidok laktongyűrűt tartalmazó csoportja. Leggyakrabban az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának növényeiben fordulnak elő. Allergiát okozhatnak, a legelő állatokra pedig mérgezők lehetnek. Színtelen, lipofil szilárd anyagok. Fő csoportjaik a germakranolidok, a heliangolidok, a guajanolidok, a pszeudoguajanolidok, a hipokretenolidok és az eudezmanolidok.
Termesztés és gyógyászat
A Saussurea nemzetség az északnyugati Himalája szubalpin területein, 2000-3500 m magasságban vadon nő. Az indiai gyógyászatban a gyökeret asztma, köhögés, kolera, krónikus bőrbetegségek és reuma ellen alkalmazzák. A Lahaul-völgy gazdái az 1900-as évek elején kezdték nagy léptékben termeszteni a növényt, később azonban hosszú termesztési ciklusa és kisebb hozama miatt borsóra és burgonyára cserélték. Egy ottani szántóföldi kísérlet szerint a legmegfelelőbb tápanyag-kombináció hektáronként 90 kg nitrogén, 40 kg foszfor és 20 kg kálium volt.
Védelem és kereskedelem
A növényt erősen túlgyűjtötték. Az IUCN veszélyeztetett fajokat felsoroló vörös listáján a súlyosan veszélyeztetett kategóriában szerepel. A kasmíri Himalája egyik leginkább veszélyeztetett gyógynövénye. Az ellenőrizetlen gyűjtés, a túlhasznosítás, az illegális kereskedelem és az élőhelyek pusztulása fenyegeti. Egy Lakhnauban tartott szakmai műhely Indiában országosan súlyosan veszélyeztetettnek minősítette, mert állománya az elmúlt 10 évben 70%-kal csökkent. Túlélési arányát az ellenőrizetlen jaklegeltetés is erősen rontja. A CITES kereskedelmi adatai szerint a fő exportőr Kína és India, Hongkong pedig jelentős reexportőr. A kivonatot a hagyományos gyógyászatban sokféle betegség kezelésére használták. Sok termőterületen útépítések és katonai létesítmények miatt tovább pusztulnak az élőhelyek. A szabadidős tevékenységek és a városiasodás szintén korlátozzák a termesztést. Egy második, Észak-Indiára vonatkozó szakmai műhely Dzsammu és Kasmír államban súlyosan veszélyeztetettnek minősítette a növényt. A gyökér fő vásárlói a kis és nagy gyógyszergyárak, az indiai piacokon pedig igény szerint igen nagy mennyiség vásárolható. A faj iránt bioaktív vegyületei, például a kosztunolid és a cinaropikrin miatt nagy a kereslet. Aromás gyökere miatt túlzottan gyűjtik. Egy terepfelmérés csak egyetlen vad populációt talált, a Himácsal Pradesben fekvő Lahaul-Szpiti közelében, termesztésben viszont több helyen is előfordult.
