A velúrjegynek kétféle eredete lehet. Vagy az egykor használt, muszkont tartalmazó, pézsmás, velúrra emlékeztető váladékokból ered, vagy a velúr tapintására utal: a velúr puhább és hajlékonyabb a bőrnél.
A velúr mint bőrfajta
A velúr bolyhos, felcsiszolt felületű bőr. A nyersbőr belső oldalából készül, amely puhább és hajlékonyabb a külső rétegnél, de kevésbé strapabíró. A legtöbb velúr bárányból készül, de gyakran használják a kecske, a borjú és a szarvas bőrét is. A marha és a szarvas vastag nyersbőréből hasított rétegeket is velúrosítják, rostjaik miatt azonban ezek bozontos bolyhot kapnak. Gyakran fiatalabb vagy kisebb állatokat választanak, mert a kifejlett állatok bőre durva, bozontos bolyhot ad.
Mivel a velúrról hiányzik a szívós külső réteg, kevésbé tartós és puhább, mint a hagyományos színbőr. Puhasága, vékonysága és hajlékonysága miatt ruházatra és kényes célokra alkalmas. Kedvelt anyaga a dzsekiknek, cipőknek, táskáknak, kárpitoknak és más kiegészítőknek, és más bőrtermékek bélésének is használják. Bolyhos felülete és nyitott pórusai miatt könnyen piszkolódik, és gyorsan magába szívja a folyadékokat. Ahol jobb légáteresztés kell, például a meleg időre szánt lábbeliknél, gyakran a sima bőr helyett velúrt használnak.
A só, a föld, a víz, az olajok és a nedvesség foltot hagyhat rajta vagy kikoptathatja, a túl sok nedvesség pedig károsítja, ezért szappanos vízzel nem szabad tisztítani, és gépben sem mosható. Tisztításához velúrkefét, velúrradírt és körömreszelőt használnak, gyakran fehér ecettel vagy kukoricakeményítővel.
Hogyan lesz a nyersbőrből bőr
A bőrkészítés három alapvető részfolyamatból áll: az előkészítésből, a cserzésből és a crust-fázisból, amelyhez befejező kikészítés is társulhat. Az előkészítő szakaszokban a nyersbőrt felkészítik a cserzésre: ide tartozhat az áztatás, a szőrtelenítés, a meszezés, a mésztelenítés, a pácolás, a fehérítés és a piklezés. A cserzés stabilizálja a nyersbőr fehérjéit, különösen a kollagént, és ezzel növeli hő-, vegyi és mikrobiológiai stabilitását. A nyersbőr száradáskor kemény, merev anyaggá válik, és ha újra nedves lesz, rothadásnak indul. A cserzett anyag viszont hajlékonyra szárad, és nem rothad meg.
Régen a növényi cserzéshez tannint használtak, amely bizonyos fák kérgéből nyert savas vegyület. Az 1800-as években kifejlesztett krómcserzés a természetes tanninok helyett krómsókat alkalmaz, és a mai bőrgyártás 85 és 90% közötti részét adja. A krómcserzés gyorsabb a növényinél, és nyújtható bőrt ad, amely kézitáskákhoz és ruhadarabokhoz illik. Magasabb pH-n a króm(III)-szulfátból keletkező hexaakvakróm(III)-kation olációval polikróm(III)-vegyületekké alakul, amelyek keresztkötéseket hoznak létre a kollagén alegységei között. A cserzés a kollagén fehérjeláncai közötti távolságot 10-ről 17 Å-re növeli. Nyers állapotában a krómmal cserzett bőr szürkéskék, neve wet blue. A krómcserzésű bőr 4 és 5% közötti krómot tartalmazhat. A cserzéshez használt króm(III)-vegyületek jóval kevésbé mérgezőek, mint a hat vegyértékű króm, amely a hulladék nem megfelelő kezelésekor keletkezhet.
Nubuk, zergebőr és más rokonok
A hasított bőr a koriumból készül, amely a színréteg leválasztása után marad meg a nyersbőrből, a velúr pedig az ilyen hasíték belső oldalából. A nubuk olyan színbőr, amelynek színoldalát csiszolják vagy polírozzák, így rövid fehérjerostokból álló, enyhe bolyh képződik rajta, és bársonyszerű felület jön létre. Hasonlít a velúrhoz, de a nyersbőr külső oldalából készül, ezért erősebb, vastagabb és finom szemcséjű. A nubuk általában drágább a velúrnál, és erősen színezni vagy festeni kell, hogy eltakarják a csiszolás és a préselés nyomait.
A zergebőr porózus bőr. Hagyományosan a zergének, az európai hegyvidéki kecskefélének a bőréből készült, ma viszont szinte kizárólag a juhbőr hús felőli hasítékából. Az Egyesült Államokban a jelző nélküli chamois szó csak a kizárólag olajjal cserzett, hús felőli juh- vagy bárányhasítékot jelölheti. A délnyugat-franciaországi kesztyűipar számára tőkehalolajban cserzett bőr addig soha nem látott nedvszívónak bizonyult.
Bőrös alapanyagok a parfümkészítésben
Az orosz bőr vízálló bőr, amelyet cserzés után nyírfakéregolajjal kennek be. Az olajos itatás távol tartotta a rovarokat, és jellegzetes, kellemes illatot adott, amelyet a jó minőségű bőr ismertetőjelének tartottak. A nyírfakéregkátrányt a nyírfa kérgének száraz lepárlásával állítják elő. Főként a lupán és az oleanán családba tartozó triterpenoid vegyületekből áll, legjellemzőbb molekulái a betulin és a lupeol. A nyírfakéregkátrány-olaj erősen antiszeptikus, mert sok fenolszármazékot és terpenoidszármazékot tartalmaz. A 19. és a 20. század fordulóján a nyírfakéregkátrány a parfümkészítés speciális alapanyaga lett: alapjegyként bőrös, füstös illatot ad, főleg a bőrös és dohányos illatokban, kisebb mértékben pedig chypre illatokban, például a Cuir de Russie illatban, jellemzően kasztóreummal és izobutil-kinolinnal együtt.
A kasztóreum a kifejlett hódok kasztóreumzsákjaiból származó sárgás váladék. A parfümkészítéshez a szárított, összezúzott zsákokból alkohollal vonják ki, és tinktúraként használják. A szárított zsákokat általában két évig vagy tovább érlelik, hogy lágyuljanak. A hód kasztóreumának legalább 24 ismert összetevője van, köztük fenolok (4-etilfenol, katechol) és ketonok (acetofenon, 3-hidroxiacetofenon). A kasztóreumot főként bőrre emlékeztető jegye miatt használják.
Az izobutil-kinolin egyik formája, a 4-(2-metilpropil)kinolin izomer összegképlete C₁₃H₁₅N, molekulatömege 185,26. Összegképlete C₁₂H₁₄O.
PREMIEREPEAU
A PREMIEREPEAU kollekciójában a velúr púderes meghittsége szerkezetileg a Simili Mirage illattal rokon, amely bőrre és sóra épül, és ugyanennek a nyersanyagnak a keményebb oldalát járja be.
Ez a jegy a PREMIEREPEAU-nál. Simili Mirage. Mind a hét extrait de parfum kipróbálható a Discovery Setben.
