Az ókori Egyiptom teológiájában ugyanazok a kezek, amelyek virágokból aromás olajokat préseltek, emberi koponyákból vért is sajtoltak. Ugyanaz az isten őrködött a parfümőrműhely és a kivégzőhely fölött. A neve Shesmu volt. Oroszlánfeje volt. Présen dolgozott. Hogy mi jött ki belőle, az a körülményektől függött.
Olvasási idő: 9 perc
Ez nem metafora. Shesmu, akinek a nevét Shezmu és Schesmu alakban is átírják, szerepel a Piramisszövegekben, Egyiptom legrégibb vallási szövegegyüttesében, amelyet az V. dinasztiától kezdve, Kr. e. 2350 körül véstek a királyi piramisok belső falára. Újra feltűnik a Középbirodalom Koporsószövegeiben, a Halottak könyvében és az edfui meg a dendérai templomok feliratain is, amelyek a ptolemaida korból származnak, első említése után több mint kétezer évvel. Ezen a hatalmas időtávon át mindvégig kettős és osztatlan maradt. Ő volt az olajprés és a borprés istene. Ő volt a parfüm ura. És ő volt a kárhozottak hóhéra is a túlvilágon, kedvelt módszere pedig az volt, hogy emberi fejeket tett a présébe, és kisajtolta őket.
Az egyiptomiak nem láttak ebben ellentmondást. Érdemes megértenünk, miért.
Olajsajtolás a fáraók Egyiptomában, a lepárlás előtt
Az olajprés az ókori Egyiptomban nagy jelentőségű eszköz volt. Az aromás olajokat nem lepárolták. A lepárlást, vagyis a folyadék melegítését és gőzének összegyűjtését, a fáraókori Egyiptomban nem alkalmazták. Az aromás anyagokat, a virágokat, gyantákat és fűszernövényeket zsírban vagy olajban áztatták, melegítették, majd kipréselték belőlük az illatos közeget. A legfontosabb eszköz a prés volt. Nagy gerendás vagy emelős szerkezet volt, amelyet munkások működtettek: olajjal átitatott növényi anyaggal teli zsákokat csavartak ki, hogy kisajtolják a kész terméket. Az Óbirodalomtól kezdve a sírfestmények részletesen ábrázolják ezt a folyamatot. A munkások vászonzsákokat csavarnak, miközben az aromás folyadék az alattuk álló edényekbe csöpög. Fizikai, mechanikus, fáradságos munka volt.
A présben bor is készült. A szőlőt lábbal taposták, majd a megmaradt törkölyt présbe tették, és kisajtolták az utolsó cseppeket. A technológia ugyanaz volt. A nyersanyag volt más. Az olajprés, a borprés és a parfümprés ugyanaz a gép volt, más-más alapanyaggal.
Shesmu mindegyik fölött őrködött. Jóindulatú alakjában ő látta el illatos olajjal az isteneket és a boldog halottakat. A Piramisszövegek leírják, hogyan készíti elő azokat az illatos olajokat, amelyeket az elhunyt fáraó a túlvilágon használ. A Piramisszövegek 403. mondása a király ellátásával összefüggésben említi Shesmut, azon istenségek között, akik gondoskodnak arról, hogy a királyi halottnak semmi ne hiányozzék. Szolgáló istenség ő, isteni technikus, aki ügyel rá, hogy a rituális használathoz meglegyenek a megfelelő aromás készítmények.
Ugyanezek a szövegek azonban, főként a későbbi Koporsószövegek és a Halottak könyve, leírják a másik feladatát is. A kozmikus rend ellenségei, a szív megmérésén elbukók, a kárhozottak esetében Shesmu másként működteti a prését. Beleteszi a fejüket. Összezúzza őket. Úgy sajtolja ki a vérüket, mintha bor vagy olaj volna. Egyes szövegekben ezt a vért azután borként szolgálják fel az isteneknek, és ez a borzalmas szentség kifordítja az áldozat logikáját. Másokban a pusztítás egyszerűen büntetés: a gonoszokat megsemmisítik, semmivé préseli őket ugyanaz a szerkezet, amely a szent illatot is előállítja.
Parfümőrök és papok: egy működő papság
Shesmu papsága valóban létezett. Nem elvont vagy kizárólag mitológiai istenség volt. Működő templomai, működő papjai és működő parfümőrei voltak, akik az ő védelme alatt dolgoztak. A bizonyítékok főként az edfui és a dendérai nagy ptolemaida-kori templomokból származnak, ahol kiterjedt feliratok írják le a szent olajok és kenőcsök elkészítését.
Az edfui Hórusz-templomban van egy helyiségcsoport, amelyet az egyiptológusok „Laboratóriumnak” neveznek. A falakat szent parfümök és kenőcsök részletes receptjei borítják. A receptek megadják az összetevőket, a mennyiségeket, az eljárásokat és minden készítmény rituális hátterét. Ez az egyiptomi parfümkészítés legteljesebb fennmaradt dokumentációja. És az isten, aki ezt a munkát felügyeli, akit a feliratok segítségül hívnak, és aki megszenteli a folyamatot, Shesmu.
Dendérában Hathor temploma hasonló laboratóriumi feliratokat őriz. Hathor, a szerelem, a szépség, a zene és az öröm istennője, természetes módon kötődött a parfümhöz. De itt is feltűnik Shesmu, az isteni parfümőr, a prés ura. A dendérai feliratok között ott van a híres kyphi füstölő receptje is, más készítmények mellett. A kyphi elkészítése rituális cselekmény volt: pontos utasítások szerint végezték a papok egy oroszlánfejű isten teológiai védnöksége alatt, aki koponyákat is zúzott.
A papok, akik ezt a munkát végezték, hús-vér emberek voltak. Nevük, családjuk, szakmai hierarchiájuk volt. Az aromás anyagok elkészítésére képezték ki őket. Ismerték a recepteket. Ők működtették a préseket. És mesterségük védnökeként olyan istent imádtak, akinek az ikonográfiájához hozzátartozott az elítéltek présgerendáról csöpögő vére.
Miért volt a parfüm istene a halál istene is
Mai szemmel nézve ez a párosítás visszataszító. Hogyan lehetett a parfüm istene egyúttal a kivégzés istene is? Hogyan őrködhetett ugyanaz az isteni alak a szépség megteremtése és a testek elpusztítása fölött? A kérdés többet árul el a modern előfeltevésekről, mint az egyiptomi teológiáról.
A ma’at, a kozmikus rend, az igazság és az igazságosság egyiptomi fogalma nem szelíd absztrakció volt. Erővel tartották fenn. A ma’at ellenségeit, akár emberek, akár természetfölötti lények voltak, el kellett pusztítani. Ez a pusztítás nem volt sajnálatos. Szükséges volt. A maga keretei között szép volt. A kozmikus rend fenntartása megkövetelte a káosz felszámolását, és a káosz felszámolása éppoly szent cselekedet volt, mint az isteneknek szánt áldozatok előkészítése.
Ebben a gondolatrendszerben a prés tökéletes jelkép volt. A nyersanyagot finomított termékké alakította. A virágból olaj lett. A szőlőből bor. A gonoszokból pedig pusztulásukkal valamiféle áldozat lett. A prés nem tett különbséget a beletett anyagok között. Erőt fejtett ki. Hogy mi jött ki belőle, az attól függött, mit tettek bele. A prést Shesmu kezelte. Hogy mi lett a végeredmény, illat vagy vér, az a feldolgozott anyag kozmikus rangjától függött.
Ez nem miszticizmus. Következetes teológiai rendszer, amelyben a teremtés és a pusztítás ugyanannak az isteni működésnek a két oldala. A parfümőr és a hóhér ugyanazt az eszközt használja. A különbség nem a technikában van, hanem abban, kit vagy mit dolgoznak fel vele.
Illat és erőszak az ókorban
Shesmu kettős természete megvilágít valamit, amit a mai illatkultúra nagy erőfeszítéssel igyekezett elfelejteni: az illat és az erőszak történelmi összefonódását.
Az ókorban az aromás anyagok nem pusztán kellemesek voltak. Erejük volt. Áthidalták az emberi és az isteni közötti szakadékot. A tömjénfüst az imákat az istenekhez vitte. A szent olajjal királyokat kentek fel és papokat szenteltek fel. A halotti kenőcsök megőrizték az elhunytat, és megkönnyítették átmenetét a túlvilágra. Nem díszítő célt szolgáltak. Funkciójuk volt, a szó legmélyebb teológiai értelmében. Az illat cselekvő erő volt. A világok közötti határon hatott.
És a határok minden ókori kultúrában veszélyes helyek voltak. Az élet és a halál, a szent és a profán, a rend és a káosz közötti küszöb nem semleges terület volt. Erővel volt teli, és ez az erő teremtésként vagy pusztításként nyilvánulhatott meg. Shesmu ezen a küszöbön állt. Az átalakulás technikusa volt. Hogy mit és mivé alakított, az a kezében lévő anyag erkölcsi és kozmikus helyzetétől függött.
A Piramisszövegek erről egyértelműen beszélnek. A fáraó, az isteni rend lényeként, Shesmu legjobb termékeit kapja: olajokat, borokat, istenhez illő illatokat. A fáraó ellenségei, a káosz lényeiként, Shesmu másik termékét kapják: a megsemmisülést. A prés nem változik. A prés semleges. A kozmológia nem az.
Az edfui templom laboratóriumi feliratai
Az edfui templom feliratai adják a legrészletesebb fennmaradt leírást az egyiptomi parfümkészítés tényleges gyakorlatáról, és érdemes megvizsgálni, mit árulnak el a munka léptékéről és kifinomultságáról. A laboratórium falaira vésett receptek nem egyszerűek. Több összetevőt, pontos mennyiségeket, meghatározott melegítési és áztatási időket és az elkészítés minden szakaszában elmondandó rituális imákat tartalmaznak. Egyes receptek távoli vidékekről származó összetevőket kívánnak: gyantát Puntból (a mai Eritrea vagy Szomália), tömjént és cédrust Libanonból, fűszereket az Arab-félszigetről. A ptolemaida-kori Egyiptom parfümipara nemzetközi vállalkozás volt, amely a keleti Mediterráneumot és a Vörös-tengert átfogó kereskedelmi hálózatoktól függött.
A papok, akik e recepteket elkészítették, szakemberek voltak. A parfümőr egyiptomi megnevezése, amelyet a hieroglif szövegek többféleképpen adnak vissza, a templomi hierarchián belül külön szakmai kategóriát jelölt. Nem olyan általános papok voltak, akik időnként parfümöt is készítettek. Képzett parfümőrök voltak, akik egyben papok is voltak. Tudásuk szakszerű és pontos volt. Értették a zsírok és olajok viselkedését más-más hőmérsékleten. Tudták, melyik gyanta melyik közegben oldódik. Ismerték a maceráció időzítését és a préselés fogásait. Mai szóval vallási keretek között dolgozó vegyészmérnökök voltak.
És védőistenük fejeket zúzott.
A bizonyítékok ellenállnak a megszépítésnek
Csábító volna megszépíteni. Shesmu erőszakos oldalát későbbi rárakódásnak magyarázni, egy eredetileg jóindulatú alak eltorzulásának. A bizonyítékok azonban nem támasztják alá ezt az olvasatot. A kettős természet már a Piramisszövegekben megvan, a hagyomány legrégibb rétegében. Shesmu mindig mindkettő volt. A parfümőr és a hóhér sosem volt két külön alak, amelyet később összeolvasztottak. Mindig egy volt.
Ez fontos dolgot mond arról, hogyan értették az ókori egyiptomiak az illatkészítés munkáját. Nem volt szelíd. Nem volt passzív. Erőt kívánó átalakítás volt. Összezúzták a növényi anyagot. Kipréselték. Mechanikus erőszakkal nyerték ki az illatanyagát. A virágot elpusztították, hogy az illata felszabaduljon. A szőlőt megsemmisítették, hogy a bora folyhasson. A folyamat a maga fizikai valójában pusztítás volt a teremtés szolgálatában.
Shesmu ezt a logikát egyszerűen a teológiai végkövetkeztetésig vitte. Ha a prés a virágot szent olajjá tudta alakítani, a rend ellenségeit is szent borrá alakíthatta. A mechanizmus ugyanaz volt. A különbség az anyag kategóriájában volt, nem az eljárásban.
Kétezer évnyi megszakítatlan kultusz
Shesmu több mint kétezer évig fennmaradt az egyiptomi vallásban. Az Óbirodalomtól a római korig szerepel a szövegekben. Papsága nagy templomegyüttesekben működött. Recepteit ugyanolyan gondossággal és tartóssággal vésték a templomfalakra, mint a királyi rendeleteket és az isteni himnuszokat. Nem volt jelentéktelen isten. Nem volt népi babona. Az ókor egyik legkifinomultabb teológiai rendszerének működő eleme volt.
Aztán elfelejtették. A kereszténység térhódítása Egyiptomban véget vetett a templomi kultuszoknak. A hieroglif írás tudása elveszett. A templomi laboratóriumok elnémultak. A falaikra vésett receptek olvashatatlanná váltak. Shesmu csatlakozott az elfelejtett istenek hatalmas seregéhez, és várta, hogy Champollion és utódai visszaadják a nevét.
Amikor az egyiptológia újra felfedezte, nem igazán tudta, mit kezdjen vele. A parfüm és a kivégzés istene nem illeszkedik szépen a modern kategóriákba. Legtöbbször csak érintőlegesen említik, érdekességként, a fontosabb istenekről szóló fejtegetések lábjegyzeteként. A parfümipar a makulátlan mitológiai hivatkozásokat kedveli. Egy oroszlánfejű isten, aki a parfümprésében koponyákat zúz, nem olyan, akihez egy márka szívesen kötné a nevét.
De őszinte. Emlékeztet rá, hogy az illatkészítés mindig pusztítással járt. Hogy a prés erőszakos eszköz. Hogy a szépség kinyerése a természetből nem passzív gyönyörködés, hanem tevékeny átalakítás, az átalakulásnak pedig mindig ára van. A virágot elpusztítják. A gyantát elégetik. Az állatot megölik a pézsmájáért. A cibetmacskák, a bálnák, a szarvasok. Az illat mindig olyasmire épült, amit szétszedtek, hogy valami más összeállhasson.
Shesmu tudta ezt. A papjai is tudták. Reggel szent parfümöt készítettek, este pedig egy koponyazúzót imádtak, és értették, hogy ezek nem ellentmondások, hanem egyetlen igazság oldalai.
A prés nem törődik vele, mit tesznek bele. Présel.
Hét 20%-os extrait, egy gyűjtemény. A Discovery Set mind a hetet 2 ml-es kiszerelésben tartalmazza.
