A Brugmansia nemzetségbe hét faj tartozik: B. arborea, B. aurea, B. insignis, B. sanguinea, B. suaveolens, B. versicolor és B. vulcanicola. Őshazájuk Dél-Amerika trópusi vidéke az Andok mentén, Venezuelától Észak-Chiléig, valamint Brazília délkeleti része. Vadon élő példányuk létezését soha nem igazolták, és az IUCN Vörös Listája mind a hét fajt vadon kihaltként tartja nyilván. A nemzetség az emberi termesztésnek köszönhetően maradt fenn.
A növények
A Brugmansia-fajok nagy cserjék vagy kis fák, félig fás, gyakran sokágú törzzsel. Magasságuk 3 és 11 m (10 és 36 láb) között van. Az „angyaltrombita” név a nagy, lecsüngő, trombita alakú virágokra utal, amelyek hossza 14 és 50 cm (6 és 20 hüvelyk) között, nyílásuknál a szélességük pedig 10 és 35 cm (4 és 14 hüvelyk) között van. Fehér, sárga, rózsaszín, narancs, zöld vagy piros árnyalatúak. A legtöbb Brugmansia este illatos, hogy magához csalogassa a beporzó éjjeli lepkéket. A Brugmansia sanguinea egyetlen beporzója a kardcsőrű kolibri.
A hét faj két természetes, genetikailag elszigetelt csoportra oszlik. A melegkedvelő csoport a Brugmansia szekció, a hidegkedvelő a Sphaerocarpum szekció. A Brugmansia-fajokat világszerte dézsás dísznövényként nevelik, és a Föld több elszigetelt trópusi vidékén meg is honosodtak.
A fiatal magonc egyenesen felfelé nő, többnyire egyetlen száron, amíg 80 és 150 cm közötti magasságban el nem éri első fő elágazását. Csak ezután virágzik, és csak az elágazás fölötti új hajtásokon. A Brugmansia szaporításához fás és leveles hajtáscsúcs-dugványt egyaránt használnak.
Az illat kémiája
A Brugmansia suaveolens virágainak illóolaja nagyon eltér a frissen nyílt éjszakai virágokban és a következő nap rózsaszínűre öregedett virágokban. A fehér virágokban az 1,8-cineol (72,1%), az (E)-nerolidol (11,7%), az α-terpineol (5,3%) és a fenetil-alkohol (3,2%) dominált. A rózsaszín virágokban az 1,8-cineol 2,0%-ra, az (E)-nerolidol 1,9%-ra csökken, a megasztigmatrienonok aránya viszont 35,5%-ra, a nonanalé 17,4%-ra, a terpinen-4-olé 10,5%-ra, a heptanalé 10,2%-ra emelkedik, fenetil-alkohol pedig már nem mutatható ki.
A Brugmansia × candida virágainak gőztéranalízise (headspace) szerint illékony anyagaikban sok az (E)-β-ocimén (38 és 52% között) és az 1,8-cineol (5 és 19% között), kisebb mennyiségben fenetil-alkohol (1 és 3% között) és (E)-nerolidol (5 és 6% között) is van bennük. A Brugmansia suaveolens egyik gőztéranalízisében a mintában benzenoidok domináltak, főként metil-benzoát (18,7%), emellett 1,8-cineol (25,5%) és geraniol (17,9%). A B. suaveolens virágainak geraniol-, metil-benzoát- és nerolidolkibocsátása éjfél és hajnali 4:00 között tetőzött.
A teaspiránok és a megasztigmatrienonok karotinoidokból származó C13-nor-izoprenoidok, és a dohány, valamint más burgonyafélék jellegzetes összetevői. A Brugmansia suaveolens virágaiban és leveleiben 50 illékony vegyületet azonosítottak, többségüket a virágokban.
Brugmansia suaveolens
A Brugmansia suaveolens, más néven brazil fehér angyaltrombita, a burgonyafélék családjába tartozó faj. Őshazája Brazília délkeleti része. Eredetileg az ottani tengerparti esőerdők endemikus faja volt, ahol 1000 m alatt, folyópartokon és erdőszéleken nő. Félig fás cserje vagy kis fa, 3-5 m magasra is megnő, ovális levelei legfeljebb 25 cm hosszúak. A nagy, lecsüngő virágok nyílás előtt halványsárgák, éjjel fehér, kiszélesedő pártával nyílnak, a következő napon pedig rózsaszínűre színeződnek. Hosszuk körülbelül 24 és 32 cm között van. A suaveolens latin faji jelző jelentése: „édes illatú”. Napközben a virágok félig zárva csüngenek, este pedig ismét elérik csúcspontjukat.
Több ezer termesztett Brugmansia-hibrid létezik, és többségük legalább részben a B. suaveolens fajtól származik. Az ember hatására a faj ma Dél-Amerika nagy részén lakott területeken nő, alkalmanként Közép-Amerikában, Mexikóban, Kaliforniában, Görögországban, Afrikában és Florida egyes részein is.
A B. suaveolens kémiáját alaposan vizsgálták: érett és éretlen virágaiban, terméseiben, pártájában, gyökereiben és virágnektárjában 59 alkaloidot azonosítottak.
Mérgező hatás
A Brugmansia minden része mérgező lehet, különösen veszélyesek a magok és a levelek. A mérgező hatást elsősorban az atropin és a szkopolamin (hioszcin) nevű tropánalkaloidoknak tulajdonítják, emellett hioszciamin is van a növényben. Ezek az alkaloidok antikolinerg toxidrómát és delíriumot okozhatnak. Lenyelése zavartságot, tachycardiát, szájszárazságot, székrekedést, remegést, téveszméket, pupillatágulatot (mydriasis) és halált is okozhat.
Az alkaloidok koncentrációja a növény minden részében jelentősen eltér, és az évszakkal, valamint a hidratáltsággal is változik, így a biztonságos alkaloidexpozíció szintjét szinte lehetetlen meghatározni. A B. suaveolens virágaiban átlagosan 0,79 mg atropin és 0,72 mg szkopolamin jut egy gramm száraz növényre, és a virágnektárban is van szkopolamin. Egy nőnek, aki a Brugmansia suaveolens leveleinek és virágainak érintése után megdörzsölte a jobb szemét, kitágult a jobb pupillája.
