Almavirág

Tudományos neve Malus domestica (Suckow) Borkh., 1803, nemzetsége a Malus. A virágok tavasszal, a levelek kirügyezésével egy időben fejlődnek, a termőnyársakon és egyes hosszú hajtásokon.

Rendszertan

Amikor Linnaeus 1753-ban először osztályozta a körtét, az almát és a birsalmát, egyetlen nemzetségbe, a Pyrus nemzetségbe sorolta őket, az almát pedig Pyrus malus néven írta le. 1754-ben Philip Miller botanikus egy alternatív rendszerezésben különválasztotta az almát a Pyrus nemzetségtől. Az IAPT általános bizottsága 2017 júniusában jóváhagyta az M. domestica név konzerválását, bár néhány 2017 után megjelent munka egy alternatív rendszertan szerint továbbra is az M. pumila nevet tekinti helyesnek. További szinonimák: M. communis, M. sylvestris és Pyrus dioica.

A virág

Amikor a bimbók nyílni kezdenek, a szirmok rózsaszínek. Teljes nyíláskor fehérre vagy halvány rózsaszínre fakulnak. A virágok átmérője 3-4 centiméter. Az ötszirmú virágok 3-7 virágú bogernyőt alkotnak. A kinyílt almavirágot már a -2 °C-os vagy annál alacsonyabb hőmérséklet rövid hatása is károsítja.

A termés

A termés almatermés, amely nyár végén vagy ősszel érik. Az ehető húst a virág tövénél lévő vacok alkotja. Az alma belsejében általában öt termőlevél van, de lehet csak három is, és minden rekeszben egy vagy két mag van.

Beporzás

Az alma önmeddő, ezért termés csak idegen beporzással fejlődik. Virágzáskor az almatermesztők gyakran beporzókat használnak a virágpor szállítására, többnyire mézelő méheket.

Eredet

Az almafa Közép-Ázsiából származik, ahol vad őse, a Malus sieversii ma is él. A Malus domestica a nemzetség legelterjedtebb termesztett faja, gyümölcsöskerti fáit az egész világon ültetik. A vad ős Közép-Ázsia hegyeiben, Dél-Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Tádzsikisztánban és Északnyugat-Kínában nő. A termesztés valószínűleg a Tien-san erdős lejtőin kezdődött, és hosszú időn át terjedt. Az almát évezredekig termesztették Eurázsiában, mielőtt az európai telepesek bevitték az amerikai kontinensre. A magról nevelt alma általában nagyon eltér a szülőnövényeitől, ezért a fajtákat klónozással, alanyra oltással szaporítják. Több mint 7500 almafajta ismert.

Termelés

2024-ben a világ almatermelése 98 millió tonna volt, ennek 52%-át Kína adta. A további jelentős termelők az Egyesült Államok, Törökország és Lengyelország voltak.

A virág kémiája

A termesztett alma virágainak mintáiban több mint 40 vegyületet azonosítottak. A limonén, a 3-karén, az α-pinén, az α-humulén, a terpinolén, a geraniol, a linalool, valamint a (Z)- és (E)-citrál terpénvegyületek mellett a gőztér fő összetevői a benzaldehid, az eugenol és a benzil-alkohol, mellettük pedig ezek és más alkoholok acetátjai jelennek meg. A linalool természetes terpénalkohol, amely számos virágban és fűszernövényben előfordul. Színtelen olaj, az aciklikus monoterpenoidok közé sorolják. Összegképlete C₁₀H₁₈O, moláris tömege 154,253 g/mol, forráspontja 198-199 °C. Illata virágos, kissé fűszeres. Két enantiomerje van: az (S)-forma édesnek és virágosnak érződik, az (R)-forma pedig fásabb, levendulára emlékeztet. A linalool a geraniollal, a nerollal és a citronellollal együtt a rózsaalkoholok közé tartozik.