Lótusz

A szent lótusz (Nelumbo nucifera) a tavirózsáktól (Nymphaea) eltérő növényfaj. A kék lótusznak nevezett Nymphaea nouchali var. caerulea tavirózsa, és nagyon távol áll a Nelumbo nemzetségtől. A Nelumbo levelei teljesen kerekek, a Nymphaea levelein pedig egyetlen bevágás fut a széltől a közepéig. A lótusz nevet több más növényre és növénycsoportra is használják, köztük a vele nem rokon Lotus nemzetségre. A Nelumbo nemzetségnek csak két élő faja van: az ázsiai N. nucifera és az észak-amerikai N. lutea.

A szent lótusz évelő vízinövény. Őshonos elterjedési területe Kelet-Ázsiától, északon az Amur vidékéig, Észak-Indokínán át Közép- és Észak-Indiáig húzódik. Gyökerei a tavak és folyók medrének talajában nőnek, levelei a víz felszínén úsznak, vagy jóval fölé emelkednek. A levélnyél akár 200 cm hosszú is lehet, így a növény ilyen mély vízben is megél, gyöktörzse pedig egy év alatt akár 20 m-rel is megnőhet. Feltűnő virágai akár 35 cm (14 in) átmérőjűek is lehetnek. A virágok képesek szabályozni a hőmérsékletüket. Hőt csak a vacok, a porzók és a sziromlevelek termelnek, mindegyik a többitől függetlenül. A Nelumbo levelei erősen víztaszítók, erről kapta nevét a lótuszhatás. A szent lótusz India nemzeti virága. A hinduizmusban, a buddhizmusban, a dzsainizmusban, az iszmailizmusban és a kínai kultúrában mély kulturális, spirituális és vallási jelentősége van: a tisztaság, a megvilágosodás, a spirituális ébredés és az isteni szépség jelképe. A termés hosszú élettartamának egyik fő okát a magokat egyenként körülzáró termésfalban (perikarpium) látják. A szent lótusz genomját 2013 májusában szekvenálták.

Az Antique Lotus fajta (Nelumbo nucifera) virágaiban 64 illékony összetevő van: 38 terpenoid, két benzenoid/fenilpropanoid és 24 zsírsavszármazék. A legtöbbféle illékony vegyület a porzókban van, a legnagyobb mennyiség viszont a sziromlevelekben. A sziromlevelek fő illékony anyagai a zsírsavszármazékok, a porzókban és a vackokban pedig a benzenoidok/fenilpropanoidok dominálnak. Az 1,4-dimetoxibenzol, a lótusz porzóinak és vackának erősen illékony fő aromás összetevője, kifejezetten szegfűszegszerű szagú. A második leggyakoribb összetevő, az eukaliptol kámforos illatú, íze frissítő, gyógynövényes. A γ-terpinén citrusos, citromszerű illatú. Hat Antique Lotus minta fő illatösszetevői az eukaliptol, a γ-terpinén, a szabinén, a terpinén-4-ol, a limonén, az α-terpinén és a kariofillén voltak. A virágillat általában illékony vegyületek összetett keveréke, amelyek főként három csoportba tartoznak: terpének, benzenoidok/fenilpropanoidok és zsírsavszármazékok. A lótusz összetevői közül az 1,4-dimetoxibenzolt több iparágban is használják parfümök, illatanyagok és aromák készítéséhez. Az eukaliptolt főként gyógyszerekben és élelmiszerekben alkalmazzák. A γ-terpinénnel főként szintetikus citrom- és borsmenta-illóolajat komponálnak.

A rózsaszín és a fehér lótuszabszolú egyaránt oldódik zsíros olajokban (hordozóolajokban) és 190 proof erősségű alkoholban. A rózsaszín abszolú hajlamos bezavarosodni, és állás közben csapadék válik ki belőle.