A piros ribizli Nyugat-Európában őshonos. Széles körben termesztik, és sok vidéken kivadult.
Botanika
A cserje magassága általában 1 és 1,5 méter között van, öthasábú levelei spirálisan állnak a szárakon. Jelentéktelen, sárgászöld virágai 4 és 8 centiméter közötti, lecsüngő fürtökben nyílnak, és élénkpiros, áttetsző, ehető bogyókká érnek. A bogyók átmérője nagyjából 8 és 12 milliméter között van, a vadon élő növény egy-egy fürtjén 3-10 bogyó terem. A növény önbeporzó, de több termést hoz, ha egy másik fajta növénye porozza be. A fehér ribizli az R. rubrum egyik fajtája: a piros ribizli édesebb, kevésbé pigmentált változata, nem külön botanikai faj.
Rendszertan és nevek
Az újabb rendszerek a teljesen alsó állású magház, a teljesen forrt (szinkarp) termőtáj és a húsos termés miatt a ribiszkefélék (Grossulariaceae) közé sorolják a piros ribizlit. Az elterjedt monográfiák a ribizlik és az egresek számára egyetlen nemzetséget ismernek el, a Ribes nemzetséget. A feketeribizli és a piros ribizli diverzitási központjai közé tartozik Észak-Európa, Skandinávia és az Oroszországi Föderáció. Az R. sativum és az R. vulgare az R. rubrum szinonimái. A piros ribizli neve hollandul aalbes vagy rode bes, franciául groseillier, németül johannisbeere, dánul ribs, svédül vinbar, spanyolul grosellero rojo.
Termesztés
A ribizlibokrok a félárnyéktól a teljes napfényig sokféle fényviszonyt kedvelnek, és a legtöbb talajtípuson megélnek. Viszonylag kevés gondozást igényelnek, dísznövényként is ültethetők. A piros ribizli fajai Észak-Franciaországban, Németországban és Ausztriában vadon is nőnek, termésük azonban méretben és minőségben nem éri el az északabbra élő fajokét. Az észak-amerikai piros ribizli, a Ribes triste termése minőségben hasonló az európai piros ribizliéhez, de kisebb a hozama, és nem háziasították. A 'Jonkheer van Tets', a 'Red Lake' és a 'Stanza' fajta elnyerte a Royal Horticultural Society Award of Garden Merit díját. A legtöbb fehér ribizlit Németország és a Szlovák Köztársaság termeli.
Íz és kémia
A piros ribizli fanyar ízét a viszonylag magas szervessav-tartalom és a vegyes polifenolok adják. Akár 65-féle fenolos vegyület is hozzájárulhat a piros ribizli összehúzó hatásához. A piros ribizli levéből huszonöt olyan különálló polifenolt és más nitrogéntartalmú fitokemikáliát izoláltak, amelyek kifejezetten összehúzó ízt keltenek a nyelven. Érett állapotban a piros ribizli termése valamivel fanyarabb, mint rokona, a feketeribizli, édessége viszont nagyjából azonos. A fehér termésű változat ugyanolyan fanyar, de édesebb.
Tápérték
A nyers piros vagy fehér ribizli 84%-a víz, 14%-a szénhidrát és 1%-a fehérje, zsírtartalma elhanyagolható. Egy 100 grammos adag 234 kilojoule (56 kilokalória) energiát ad, és jelentős C-vitamin-forrás: a napi beviteli érték 46%-át fedezi.
Felhasználás a konyhában
A piros ribizlit frissen és befőttek készítéséhez is nagyra becsülik. Az Egyesült Királyságban a ribizlizselé a bárányhús gyakori kísérője. Franciaországban a Bar-le-duc kenhető készítmény, amelyet hagyományosan fehér ribizliből, esetleg piros ribizliből készítenek. Az ausztriai Linzben a piros ribizli a Linzer torta leggyakoribb tölteléke. Oroszországban lekvárt, befőttet, kompótot és desszerteket készítenek belőle. Skandináviában és Schleswig-Holsteinben gyakran gyümölcslevest és nyári pudingot főznek belőle. Leveleit a népi gyógyászat sokféleképpen használja, például fekete teával forrázatot készítenek belőlük.
