Abélia

Az abéliafajok 1 és 6 m közötti magasságú cserjék. A nemzetség jelenleg hat fajt számlál, ezek Kínában, Tajvanon és Vietnamban őshonosak. A virágok csüngők, fehértől rózsaszínig terjedő színűek és harang alakúak, öt cimpájú pártájuk 1 és 5 cm közötti hosszúságú. A nemzetségbe korábban mintegy 30 faj és hibrid tartozott. Molekuláris filogenetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a nemzetség nem monofiletikus, és az abéliafajok többségét más nemzetségekbe sorolták át.

Eredet és termesztés

A nagyvirágú abélia (Abelia × grandiflora) az Abelia chinensis és az Abelia uniflora keresztezéséből létrejött hibrid cserje. Először 1886-ban nevelték a Rovelli faiskolában, Pallanzában, a mai Verbaniában, az olaszországi Maggiore-tó partján. Dísznövényként ültetik kertekben, szoliterként vagy más cserjékkel vegyes szegélyben. Viszonylag könnyen nevelhető, de nem teljesen télálló, ezért védett, teljesen napos helyet kíván.

Az abélia az OPALS allergiaskálán 10-ből 5 pontot kapott, ami mérsékelt allergiakeltő hajlamot jelez. A loncra allergiás embereknél az abélia keresztreakciós allergiás tüneteket válthat ki.

A virág illékony vegyületei

Az Abelia grandiflora virágainak illatában négy fő illékony összetevőt azonosítottak: fenilacetaldehidet, benzaldehidet, 2-feniletanolt és benzil-alkoholt. A fenilacetaldehid széles körben előfordul a természetben, mert a fenilalanin aminosavból bioszintetikus úton képződhet. A 2-feniletanol szintén elterjedt a természetben, sokféle illóolaj tartalmazza. Kimutatták a rózsa, a szegfű, a jácint, az aleppói fenyő, a narancsvirág, az ilang-ilang, a geránium, a neroli és a champaca kivonatában.