Aglaia

TermészetesVIRÁGOKédes · virágos
SzívjegyPiramis
—Erősség
—Tartósság
6Származás
Minta
Aglaia illatszer-alapanyag
Szívjegy
Aglaia odorata
Meghatározás

Apró sárga virágok, amelyek illata semmiben sem hasonlít a virágokéra. Az aglaia olyan, mint a meleg bőrön olvadó citromcukorka, alatta a zöld tea szárazságával, félúton a citrushéj és a széna között. Leginkább az utánzott citromillatra emlékeztet, csak szárazabb, fűszernövényesebb, és alatta szeszkviterpénes fásság húzódik, amely csendes, szinte gyantás súlyt ad az illatnak.

ÉDES VIRÁGOS
KÍNAI PARFÜMNÖVÉNY KÍNAI RIZSVIRÁG HAMIS CITROM
Type
Összetevő
Olfactive family
Virágos
Source
virágok
Chemical class
összetett természetes anyag (abszolú / CO2-kivonat)
Eszközök
Piramis
FFejjegy
SzSzívjegy
AAlapjegy
Termelő országok
Kambodzsa Kína Laosz Malajzia Thaiföld Vietnám

Illat

Az első benyomás citromos és tiszta, de nem a bergamott lédús édessége, hanem szárazabb, aldehidesebb citrus, inkább meleg tányéron hagyott citromhéj. Alatta zöld, bőrös karakter bontakozik ki: velúr, széna, szárított tealevél. A TGSC illatleírása így szól: „zöld, virágos, bőrös, gyümölcsös, fűszernövényes, fás, fűszeres”. Ez a szokatlanul hosszú lista nem marketingtúlzás, hanem azt mutatja, mennyire összetett az anyag.

A jázminabszolúhoz képest az aglaia szárazabb, és indol egyáltalán nincs benne. Az osmanthusnál zöldebb és kevésbé laktonos: nincs benne sárgabarack, sem őszibarackhéj-édesség. A citromnádnál összetettebb és kevésbé éles, szeszkviterpénes váza (a kadinánok) fás tartósságot ad neki. A metil-jazmonát-összetevő halvány virágos ragyogást ad, az összkép mégis inkább herbáriumi példányra emlékeztet, mint kerti virágra. Illatcsíkon a zöld, bőrös jelleg több órával túléli a citrust.

Terroir és származás

Részletesen

Az Aglaia odorata (Meliaceae) kis termetű, örökzöld, kétlaki fa, 2-6 méter magas, Dél-Kína (Kuangtung, Kuanghszi, Hajnan), Vietnám, Kambodzsa, Thaiföld, Laosz és Mianmar őshonos növénye. A nemzetség neve a görög aglaia (pompa) szóból ered, a fajt Loureiro írta le hivatalosan 1790-ben. A virágok aprók, sárgák, rizsszem nagyságúak, és sűrű levélhónalji fürtökben nyílnak. Illatuk semmiben sem hasonlít a megszokott virágos illatokra: citromos, bőrös, fűszernövényes és enyhén fűszeres, szénára emlékeztető szárazsággal, amely inkább szárított citrushéjat idéz, mint virágot.

Kémia

A virág illóolajának GC-MS-elemzése (Weyerstahl et al., Flavour and Fragrance Journal, 1999, 14(4):219-224, vietnámi eredetű minta) szerint az összetételben a kadinán típusú szeszkviterpének dominálnak: az olaj kb. 48%-át adják, ebből egyedül a delta-kadinén nagyjából 27%. A muurola-4,10(14)-dien-1-beta-ol kb. 4%-ot tesz ki. A szintén kb. 4%-nyi metil-jazmonátok az illat szempontjából aránytalanul fontosak: ezek adják azt a jázminhoz közeli ragyogást, amely megkülönbözteti az aglaiát a tisztán fás, zöld anyagoktól. A linalool, a β-kariofillén, az α-humulén, a kopaén, a β-elemén és a β-szelinén egészíti ki az illékony profilt. Egy külön, a szár olajával foglalkozó vizsgálat (2014) fő komponensként a germakrén D-t (20,3%), az α-humulént (17,1%), az α-himachalént (12,7%) és a β-kariofillént (10,2%) azonosította, ez az olaj tehát kémiailag eltér a virágolajtól.

Terroir és beszerzés

Az Aglaia odorata ritkás erdőkben és nedves bozótosokban nő, gyakran agyagos talajon. A kereskedelmi termelés fő forrása továbbra is Dél-Kína. A virágokat kézzel szedik le a fürtökről, és gyorsan feldolgozzák. A szuperkritikus CO2-extrakcióval (25 MPa, 40 °C, 80 perc) nyert olaj a száraz tömeg kb. 2,64%-a. Az oldószeres extrakció (hexán) concrète-et ad, ebből etanolos mosással készül az abszolú, amely sárgától barnáig terjedő színű, sűrű folyadék.

Kulturális háttér

Kínában a szárított aglaiavirággal teát illatosítanak, és faládákba is teszik, hogy a tárolt vásznakat illatosítsa: ez a gyakorlat az anyag tapadóképességét és tiszta, citrusos, fűszernövényes karakterét használja ki. A virágok egész Dél-Kínában és Délkelet-Ázsiában ott vannak a helyi piacokon. A fának a hagyományos gyógyászatban is hosszú múltja van: a vízben főzött gyökeret étvágyjavítóként, a szárított virágot szájfekélyre és lázcsillapításra, az ágakat és a leveleket reumás fájdalmakra használják. Ezeket az állításokat ne keverjük össze a fa külön farmakológiai jelentőségével: az Aglaia nemzetség rokaglamid-származékokat termel, amelyek erős eIF4A-gátlók, és rákellenes szerként vizsgálják őket.

Érdekesség

Ugyanaz a nemzetség, amely ezt a finom illatú virágot adja a parfümkészítésnek, rokaglamidot is bioszintetizál. Ezt a ciklopenta[b]benzofuránt King és munkatársai jellemezték először 1982-ben, egykristályos röntgendiffrakcióval. A rokaglamid és származékai az eIF4A RNS-helikáz erős gátlói, humán rákos sejtvonalakkal szembeni citotoxicitásukat akár 0,007 mikromólos IC50-értéknél is kimutatták (Proksch et al., 2005). Az illatáért termesztett fa így a mai farmakológiában egyúttal a transzlációt gátló rákellenes hatóanyagjelöltek ígéretes forrása is.

Kinyerés és kémia

Kinyerési módszer

Friss virágok oldószeres extrakciója (hexán), amely concrète-et ad, ebből etanolos mosással készül az abszolú. Egyre gyakoribb alternatíva a szuperkritikus CO2-extrakció: 25 MPa nyomáson, 40 °C-on, 80 perc alatt az olajhozam a száraz tömeg kb. 2,64%-a (Li et al., Chinese J. Chromatogr., 2007). Az apró virágokat kézzel szedik a levélhónalji fürtökről. A virágok vízgőz-desztillációját analitikai célra is leírták (Weyerstahl et al., 1999), a parfümkészítés szempontjából azonban az abszolú és a CO2-kivonat a legfontosabb kereskedelmi forma. Egyes beszállítóknál vízdesztillációval nyert illóolaj is kapható. Az Aglaia nemzetség több mint 100 fajt számlál a Meliaceae családon belül, illatanyag-gyártásra azonban csak az A. odorata fajt használják.

Összegképlet
Complex natural mixture (key constituents: linalool; copaene; beta-elemene; beta-selinene)
CAS
85480-33-7
Botanikai név
Aglaia odorata
Megjelenés
sárgától barnáig terjedő színű folyadék
Szinonimák
KÍNAI PARFÜMNÖVÉNY KÍNAI RIZSVIRÁG HAMIS CITROM
IFRA-besorolás
Korlátozott

Az IFRA 51. módosítása (2023. június) szerint az aglaiaabszolúra nincs külön IFRA-szabvány. Összetett természetes anyagként nyomokban linaloolt és más szabályozott összetevőket tartalmaz, amelyekre a 2023/1545 rendelet szerinti uniós allergénjelölési kötelezettség vonatkozik, ha a késztermékben meghaladják a küszöbkoncentrációt (bőrön maradó termékben 0,001%, leöblítendő termékben 0,01%).

A parfümkészítésben

Szív- és alapjegyek közötti módosító, szokatlan zöld, bőrös, citrusos karakterrel. Az aglaia szűk, de sajátos regisztert foglal el: egyszerre citrusosan ragyogó és bőrösen száraz, a narancsvirág édessége és a jázmin indolja nélkül. A formulában szénaszerű melegséget és zöld teára emlékeztető fanyarságot ad. Ez megtartja az illékony fejjegyeket, a szívjegyeknek pedig érdekes textúrát ad. Funkcióját tekintve az abszolú hidat képez a citrusos és a fás, bőrös illatcsaládok között. A kadinán-szeszkviterpének (a virágolaj kb. 48%-a) fixáló súlyt és fás mélységet adnak. A metil-jazmonátok (kb. 4%) a jázminhoz közeli ragyogást adnak, valódi indolos jelleg nélkül. Adagolása jellemzően a koncentrátum 0,1 és 1%-a között van, mert az ára és határozott karaktere is korlátozza. Szintetikus rekonstrukció ritkán készül. Egyetlen molekula sem adja vissza az aglaia illatprofilját, a linalool, a metil-jazmonát (CAS 39924-52-2), a delta-kadinén és nyomnyi 2-feniletanol kombinációja azonban megközelítheti a fő irányt. Az anyag niche alapanyag marad: főként a természetes alapanyagokra épülő csúcskategóriás parfümkészítésben és a kelet-ázsiai ihletésű kompozíciókban használják, ahol citromos, teás, bőrös karaktere szerkezetileg is a helyén van. Nem igazolt, hogy a PREMIEREPEAU mostani kollekciójában szerepel.

Szerepe a formulában
01módosító
02fixálóanyag
03harmonizáló
04jellegadó jegy
Kapható formák
abszolú CO₂-kivonat illóolaj

Lásd még

5 jegy