A Ficus carica az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó fa- vagy cserjefaj, amely a Földközi-tenger vidékén, valamint Nyugat- és Dél-Ázsiában őshonos. Illatos levelei mintegy 20 cm hosszúak és 14 cm szélesek, érdesek és mélyen karéjosak. A fa tejnedvét tejcsősejtek termelik.
Mind a hét extrait de parfum kipróbálható a Discovery Setben.
Az alapanyag
A fügelevél-abszolú sötétzöld, szilárd paszta, amelyet a növényi porok és kivonatok közé sorolnak. Az IFRA-szabványok gyűjteményében tiltó szabvány vonatkozik rá, amelyet 2006 januárjában tettek közzé, és a 40. módosítás tartalmazza. A szabvány a CAS 68916-52-9 és 90028-74-3 számú anyagokra terjed ki.
Botanika és elterjedés
A Ficus carica a több mint 800 trópusi és szubtrópusi növényfajt magában foglaló Ficus nemzetség típusfaja. Lombhullató fa vagy nagy cserje, 7-10 m magasra is megnőhet, kérge sima és fehér, nagy levelei három-öt mély karéjúak. Gynodioecikus növény. Amit fügének neveznek, az üreges, húsos képződmény, a szikónium, amelynek belsejét számos apró, egyivarú virág béleli: botanikailag sok apró termést magában foglaló termésegyüttes. A Blastophaga psenes fügedarázs a termés csúcsán lévő szűk nyíláson jut be, hogy beporozza a virágokat, bár a F. carica beporzásához nem mindig van szükség darázsra.
A fügét általában Európa ázsiai részétől Észak-Indiáig terjedő területen termesztik, és a legtöbb mediterrán országban is termesztik, mert meleg az éghajlatuk. Világszerte több mint egymillió tonna fügét termelnek. A teljes termelés mintegy 80%-át Egyiptom, Izrael, Algéria, Irán, Marokkó, Spanyolország és az Egyesült Államok adta, a szárított füge legnagyobb termelője pedig Törökország.
Kémia
A Ficus carica levelének illóolajában GC-MS analízissel 121 illékony összetevőt azonosítottak. A levél illóolajának fő összetevői közé tartozik a pszoralén (10,12%), a β-damaszcenon (10,17%), a benzil-alkohol (4,56%), a behénsav (4,79%) és a bergaptén (1,99%).
A levél 121 összetevője közül 103-at abban a vizsgálatban azonosítottak először. A termés illóolaja eltér ettől: fő összetevői a furfurol (10,55%), az 5-metil-2-furaldehid (10,1%) és a fenil-acetaldehid (6,59%), a termésben pedig 108 összetevőt azonosítottak. Tizennyolc összetevő a levélben és a termésben is előfordul.
Fototoxicitás
A közönséges füge jelentős mennyiségben tartalmaz két furanokumarint, a pszoralént és a bergaptént. A pszoralén és a bergaptén a Ficus carica leveleinek és hajtásainak tejnedvében fordul elő, a termésben nem. Ha a bőr a Ficus carica tejnedvével érintkezik, majd ultraibolya fény éri, fitofotodermatitisz alakulhat ki, amely súlyos bőrgyulladás is lehet. A fitofotodermatitisz a bőr fototoxikus gyulladásos reakciója, amelyet fényérzékenyítő növényi anyaggal való érintkezés, majd UVA-sugárzás vált ki. A fügelevél tejnedve véletlen vagy nem megfelelő használat esetén fitofotodermatitiszt okozhat. A szakirodalom áttekintése 19 olyan, fügelevél okozta fitofotodermatitisz-esetet tárt fel, amelyet 1984 és 2012 között közöltek.
A fototoxikus növények fényérzékenyítő anyagai a furanokumarinok, amelyeket a hosszú hullámhosszú ultraibolya fény aktivál. A pszoralénből származó két lineáris furanokumarin, a bergaptén és a xantotoxin, mindig előfordul a fitofotodermatitisszel összefüggésbe hozott növényekben. A reakció jellemzően az expozíciót követő 24 órán belül kezdődik, és 48-72 óra elteltével éri el a csúcsát. Bár maga a növény nem mérgező, a F. carica szerepel egy amerikai kormányzati adatbázisban, amely a mérgező növényeket tartja nyilván.
A levél a népi gyógyászatban
A friss fügelevelet székrekedés kezelésére használták, a fügelevél-kivonatokról pedig azt írták, hogy csökkentik a vércukorszintet.
