Frangipáni

Botanika

A Plumeria nemzetség fajai a neotropikus flórabirodalomban őshonosak: Mexikóban, Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Dél-Amerika északnyugati részén. A trópusokon gyakran ültetik őket dísznövényként, többek között Floridában, Hawaiin, Dél-Kínában, Észak-Indiában és Szenegálban. Águk pozsgás, törzsükben és ágaikban tejszerű latexnedv van, amely sok más meténgféléhez hasonlóan mérgező, a szemet és a bőrt irritáló vegyületeket tartalmaz. A nemzetség fái kora nyártól őszig virágoznak. A virágok fürtökben nőnek a hajtások végén, csöves pártájuk élesen öt lekerekített, viaszos, egymást átfedő sziromra hasad. Sokféle színben nyílnak: rózsaszínben, pirosban, fehérben, sárgában, narancssárgában vagy pasztellszínekben. A Plumeria nemzetségbe 18 elfogadott faj és egy természetes hibrid tartozik.

A virágok illata megtéveszti a szenderlepkéket: a lepkék hiába keresnek nektárt, közben beporozzák a virágot. A Plumeria rubra illata este és éjszaka erősödik fel, amikor a szenderek a legaktívabbak. A Plumeria rubra 7-8 m (23-26 láb) magas és ugyanilyen széles, terebélyes fa, amelyet nyáron és ősszel rózsaszín, fehér és sárga árnyalatú illatos virágok borítanak el. Közkeletű neve ellenére a Plumeria rubra nem valódi jázmin, és nem tartozik a Jasminum nemzetségbe. A Plumeria rubra őshonos elterjedési területe Alsó-Kaliforniától Mexikó középső részéig, onnan délre Közép-Amerikán át a kolumbiai Antioquia megyéig és Venezueláig húzódik. A Plumeria rubrát a világ trópusi és szubtrópusi vidékein széles körben termesztik, és a trópusi Ázsia, valamint a csendes-óceáni szigetek nagy részén meghonosodott. A Plumeria alba Puerto Ricóban és a karibi Kis-Antillákon őshonos. Kis, lombhullató fa, amelyet világszerte ültetnek a trópusokon. A Plumeria alba virágai illatosak, öt fehér sziromból állnak, közepük sárga.

Illatkémia

A Plumeria alba virágainak illóolajában, amelyben 17 vegyületet azonosítottak, sok a linalool (23,91%), az α-terpineol (10,97%), a geraniol (10,47%) és a feniletil-alkohol (8,65%). Ebben a virágolajban a terpének és a terpenoidok vannak túlsúlyban, emellett primer alkoholok, ketonok, észterek és telített zsírsavak is vannak benne. Egy közölt elemzés szerint az indiai Plumeria alba virágok fő vegyületei a benzil-szalicilát (33,98%), a benzil-benzoát (12,37%), a germakrén (10,30%) és a linalool (8,71%). A Plumeria rubra virágai fölötti gőztérben (headspace) a DB-5ms oszlopon végzett mérés szerint az illékony anyagok 40,9-41,2%-át az (E,E)-α-farnezén, 21,4-32,6%-át az (E)-nerolidol adja. A többi fő összetevő az (E)-β-ocimén, a (Z)-dihidro-apofarnezol, a linalool és a perillén. Egy másik elemzés a Plumeria rubra virágainak fő összetevői között benzil-szalicilátot (26,7%), benzil-benzoátot (22,3%), (E,E)-geranil-linaloolt (9,4%) és trikozánt (8,3%) mutatott ki.

A plumeria nyitott virágai bocsátják ki a legtöbb illékony anyagot: a fenilpropanoidok és benzenoidok aránya (70,1%) meghaladja a terpenoidokét (20,8%). A nyitott virágok összesen csaknem 6-szor annyi illékony anyagot bocsátanak ki, mint a bimbók, és 2,5-szer annyit, mint a levelek. A nyitott virágok illékony anyagai közül a 2-feniletanol a legbőségesebb: az összmennyiség 35,67%-át adja. A benzaldehid (11,77%) és a 2-fenilacetaldehid (5,82%) szintén a nyitott virág illékony anyagai közé tartozik. A bimbók főleg terpenoidokat bocsátanak ki, például eukaliptolt (51,68%). A levelek főleg monoterpenoidokat bocsátanak ki, például β-ocimént (55,53%). A PrCYP79D73 erősen kifejeződő, virágspecifikus gén, amely citokróm P450 fehérjét kódol, és a plumeria virágaiban a fenilacetaldoxim képződését katalizálja. A fenilacetaldoxim a 2-feniletanol bioszintézisének köztes terméke a plumeria virágaiban. A 2-feniletanolnak valószínűleg meghatározó szerepe van a plumeriavirág jellegzetes illatában.

Felhasználás és kultúra

Több csendes-óceáni szigeten, így Tahitin, a Fidzsi-szigeteken, Szamoán, Hawaiin, Új-Zélandon, Tongán és a Cook-szigeteken a Plumeria nemzetség fajaiból leit, azaz virágfüzért készítenek. A balinéz hinduk templomi áldozati ajándékaikhoz használják a virágokat. Kambodzsában a pagodák különösen a Plumeria alba fajt kedvelik, virágait az istenségeknek szánt rituális áldozatokhoz használják. A Plumeria alba virágai ehetők, tésztabundában sütik ki őket. Mianmarban a mérgező nedvet hashajtónak használják. A Plumeria nemzetséget a halhatatlanság jelképének tartják, mert akkor is virágzik és hoz leveleket, ha kitépik a földből. A Plumeria rubra Laosz nemzeti virága, ott dok champa néven ismerik. Nicaraguában 1971-ben nyilvánították nemzeti virággá, ott sacuanjoche a neve. Mexikóban a Plumeria rubra közkeletű neve cacaloxochitl, ami navatl nyelven varjúvirágot jelent. A temetőkkel és a halállal való kapcsolata miatt a Plumeria rubra bunga kuburan néven is ismert, ami szó szerint sírvirágot jelent.