A növény
A frangipáni nemzetség az Apocynaceae (meténgfélék) családba, azon belül a Rauvolfioideae alcsaládba tartozik. A nemzetségnek 18 elfogadott faja és egy természetes hibridje van. A fajok Mexikóban, Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Dél-Amerika északnyugati részén őshonosak, de dísznövényként gyakran termesztik őket a trópusi régiókban. A Plumeria rubra terebélyes cserje vagy kis fa, magassága 2 és 8 m között van. Virágai öt sziromból állnak, színük a gyakori rózsaszíntől a közepén sárgás árnyalatú fehérig terjed. A Plumeria-fajok törzsében és ágaiban tejes latexnedv van, amelynek mérgező vegyületei irritálják a szemet és a bőrt.
A Plumeria alba Puerto Ricóban és a Kis-Antillákon őshonos, a Plumeria obtusa pedig a Nyugat-indiai-szigeteken, Dél-Mexikóban, Belize-ben és Guatemalában. A Plumeria rubra eredeti elterjedési területe a Kaliforniai-félszigettől Közép-Mexikón át délre, Közép-Amerikáig húzódik, a faj pedig a trópusi Ázsia és a csendes-óceáni szigetek nagy részén meghonosodott. A Plumeria alba legfeljebb 7,6 m magas, lombhullató kis fa, fehér virágainak közepe sárga. A Plumeria obtusa 3,0 és 4,6 m közötti magasságú kis fa, fehér virágainak torka sárga.
Az illat kémiája
A Szingapúrban termesztett frangipáni nyílt virágai 35 vegyületet bocsátottak ki, ezek közül a fenilpropanoidok és a benzenoidok (70,1%) túlsúlyban voltak a terpenoidokkal (20,8%) szemben. A nyílt virágok illékony anyagainak 35,67%-át a 2-feniletanol, 11,77%-át a benzaldehid tette ki. A frangipánivirág jellegzetes illatában valószínűleg a 2-feniletanolnak van kulcsszerepe. Ez a vegyület és a 2-fenilacetaldehid a Brazíliában, Hawaiin és Nigériában termesztett több frangipánifajta illóolajának fő összetevői közé tartozik. A bimbók főként terpenoidokat, például eukaliptolt, a levelek főként monoterpenoidokat, például β-ocimént bocsátanak ki. A levelek, a bimbók és a nyílt virágok összesen 43 vegyületet bocsátottak ki. A rózsától és a petúniától eltérően a frangipáni egy PrCYP79D73 nevű, virágspecifikus citokróm P450 enzimmel állítja elő a 2-feniletanolt.
A Malajzia félszigeti részén termő Plumeria obtusa virágolajában sok a benzil-szalicilát és a benzil-benzoát. A sárga virágú P. acuminata olajában sok a palmitinsav, a linolsav, a laurinsav és a mirisztinsav. A rózsaszín virágú P. rubra olajából hiányzik a benzil-szalicilát és a benzil-benzoát, alkánsavakat viszont sokat tartalmaz. A narancssárga virágú P. rubra olajában benzil-szalicilát, benzil-benzoát és 2-feniletil-benzoát van, és mellettük alkánsavakat is tartalmaz. A vizsgált fajok közül ebben volt a legnagyobb az (E)-nerolidol és a geraniol koncentrációja.
Kulturális szerep
A Plumeria rubra Hawaiin fontos haszonnövény: 2005-ben több mint 14 millió virágot adtak el ott lei virágfüzérekhez. Tahitin, a Fidzsi-szigeteken, Szamoán, Hawaiin és más csendes-óceáni szigeteken a Plumeria-fajokból virágfüzért (lei) készítenek. A balinéz hinduk templomi áldozati adományaikhoz használják a virágokat. A Plumeria rubra Laosz nemzeti virága, ott dok champa néven ismerik, és Nicaraguáé is, ahol sacuanjoche a neve. A hinduizmusban az odaadást és az örökkévalóságot jelképezi, és gyakran ültetik hindu templomok közelébe. A Plumeria alba virága ehető, bundázva kisütve fogyasztják.
Eredet
A Plumeria nevet Joseph Pitton de Tournefort használta először 1700-ban, de hivatalosan csak 1753-ban publikálta Carl Linnaeus. Tournefort Charles Plumier tiszteletére alkotta meg a nevet. A spanyol gyarmati időszakban, az 1560-as években hozták be a Plumeria rubra fajt a Fülöp-szigetekre. A frangipáni köznév az olasz Frangipani családtól ered. A Frangipani alakot és a köré szőtt mesét Piesse és néhány társa találta ki, hogy fellendítse a termékei iránti kereskedelmi érdeklődést.
·
Kapcsolódó: Holdvirág · Angyaltrombita · Champaca · Champacaabszolú · Frangipáni · Frangipániabszolú · Gardénia · Hedione
