Benzin

A benzin molekulánként négy-tizenkét szénatomos szénhidrogének keveréke, amelyet általában C₄-C₁₂ jelöléssel írnak le. Paraffinok (alkánok), olefinek (alkének), naftének (cikloalkánok) és aromás vegyületek alkotják. Összetétele attól függ, melyik finomító állítja elő, milyen kőolajat dolgoz fel, és milyen minőségre, különösen milyen oktánszámra törekszik. Szénhidrogénjei között van a bután, a pentán, az izopentán és a BTEX-vegyületek (benzol, etilbenzol, toluol és xilol). A benzin szándékosan hozzáadott szerves étereket is tartalmazhat, és kis mennyiségben szennyeződéseket is, különösen szerves kénvegyületeket, amelyeket általában már a finomítóban eltávolítanak.

Mind a hét extrait de parfum kipróbálható a Discovery Setben.

Benzol és toluol

A benzol a kőolaj természetes alkotórésze és az egyik alapvető petrolkémiai vegyület. A benzinhez az oktánszám növelésére adják, ami javítja a motor teljesítményét és az üzemanyag-hatékonyságot. A toluol kis mennyiségben természetesen is előfordul a kőolajban, és a benzingyártás mellékterméke a katalitikus reformálóban vagy az etilénkrakkolóban. A belső égésű motorok benzinjében oktánszám-növelőként használják.

Szabályozás és egészség

Sok ország korlátozza a benzin aromás- és olefintartalmát, különösen a benzoltartalmát. Az Európai Unióban minden gépjármű-benzinfajtára egy térfogatszázalék a benzolhatár. A benzin ismert rákkeltő anyagokat tartalmaz, kipufogógáza pedig egészségügyi kockázatot jelent. A benzin szénhidrogénjeinek akut toxicitása általában alacsony: az egyszerű aromás vegyületek LD50-értéke 700-2700 mg/kg. A benzint gyakran belélegzik bódítószerként, ami ártalmas vagy akár halálos is lehet.

Égés

A benzin égéshője az alsó fűtőérték szerint körülbelül 46,7 megajoule kilogrammonként. Egy liter benzin elégetésekor körülbelül 2,3 kilogramm CO₂ keletkezik, amely üvegházhatású gáz.