Szőlővirág

A szőlővirág fantáziaakkord. A Vitis vinifera virágai gombostűfej nagyságúak, zöldessárgák, és az emberi orr számára szinte szagtalanok. A virágok által ténylegesen kibocsátott illékony anyagok, amelyeket SPME GC-MS elemzéssel azonosítottak, főként szeszkviterpének: (+)-valencén, (E,E)-α-farnezén, 7-epi-α-szelinén, β-biszabolén és nerolidol. Ezeket a vegyületeket a portokok pollenszemcséiben állítja elő a növény, és fénytől függő napi ritmusban bocsátja ki: a kibocsátás hajnalban a legerősebb, a rövid virágzás idején (kedvező időben 5-7 nap, hidegben akár 3 hét).

Kereskedelmi forgalomban sem illóolaj, sem abszolú nem kapható. A parfümjegyet teljes egészében szintetikus és természetes helyettesítőkből építik: zöldlevél-anyagokból (cisz-3-hexenol, galbanumnyomok), virágporszerű pézsmákból és visszafogott gyümölcsös jellegből, amely sejteti a szőlőt, de az édességét nem adja. A Concord-szőlő illatáért felelős metil-antranilát szándékosan kimarad, vagy csak minimális mennyiségben van jelen: ez nem a szőlő, hanem a tőke, mielőtt termést hozna.

Az akkord terroir-módosítóként működik a szőlő és a bor témájára épülő kompozíciókban. Pontosan megjelöli az évszakot: a levélfakadás és a terméskötődés közötti szűk időszakot, amikor a pártasapka (az összenőtt szirmokból álló sapka) leválik, és a virágpor kiszabadul. A mezőgazdasági regiszter (növényi nedv, kacs, frissen forgatott föld) különbözteti meg az általános zöld virágillatoktól.