A hyraceum ott keletkezik, ahol a fokföldi szirtiborzok és közeli rokon fajaik nemzedékeken át ugyanarra a helyre ürítik vizeletüket és bélsarukat, amíg a tömeg kőszerű anyaggá nem keményedik. A fokföldi szirtiborz Afrikában és a Közel-Keleten őshonos. Nemzedékeken át ugyanoda ürít, és ez a hely akár barlangban is lehet. A szirtiborzok közös latrinákat használnak. Az így keletkező lerakódások hyraceumból és szirtiborz-ürülékgolyókból állnak, és megkövesedve több mint 50 000 évig is fennmaradhatnak. A hyraceum barna, gyantaszerű, vizeletből származó anyag. Rendkívül lassan halmozódik fel, ezért gyakorlatilag nem megújuló erőforrás. Jól védett helyeken a lerakódások vastagsága meghaladhatja az egy métert, szélességük pedig több méter is lehet. A dél-afrikai Cederberg-hegységben, a Groenfontein lelőhelyen a lerakódások felhalmozódása a kutatók szerint körülbelül 70 000 éve kezdődött. Ezek a lerakódások a múltbeli éghajlat és növényzet archívumai.
Az állat
A fokföldi szirtiborz közepes termetű, talajon élő állat, 4 és 5 kg közötti tömegű, füle rövid. Sziklás élőhelyeken él, ahol a hasadékokba menekülhet a ragadozók elől, akár 4200 m magasságig, jellemzően 10-80 egyedből álló csoportokban. Elterjedési területe a Szaharától délre fekvő Afrikára terjed ki, elkülönült északi és déli populációkkal, és eléri Algéria déli részét, Líbiát, Egyiptomot és a Közel-Keletet: populációi élnek Izraelben, Jordániában, Libanonban és az Arab-félszigeten.
A lerakódások kialakulása
A lerakódás két fő összetevőből, ürülékgolyókból és hyraceumból épül fel, arányuk a lelőhely alakjától függ. Az ürülékgolyók átmérője általában 0,5-1 cm, és gyorsan halmozódnak: néhány év, sőt néhány hónap alatt mély halmok keletkeznek, a vizeletből viszont párolgás után csak nagyon vékony hyraceumréteg marad. A főként hyraceumból álló lerakódások jóval lassabban épülnek fel. A csapadékosabb vagy nedvesebb időszakok elpusztítják a meglévő lerakódásokat, a szárazabb időszakokban viszont kialakulhatnak és fennmaradhatnak. A legvastagabb lerakódásokat tömör, vízszintes rétegzésű kőzetek, például gránit és kvarcit lelőhelyein találták, ahol az évi csapadék nagyjából 30 és 480 mm között van. Sok lerakódás ma már nem gyarapszik.
Kémia
A hyraceum lényegében szerves vegyületek, oldható sók, kalcium-karbonát és a szilvin nevű ásvány keveréke. A szilvin összegképlete KCl. A hyraceum higroszkópos. Száraz vidékek rosszul védett lelőhelyein a szirtiborz vizelete fehér kalcium-karbonát-csapadékot hagy a sziklákon. Nedvesebb környezetben (>800 mm átlagos évi csapadék) alig vagy egyáltalán nem halmozódik fel hyraceum. A hyraceum radiokarbon-kormeghatározását nem torzítja sem a rezervoárhatás, sem új szén beépülése. A lerakódások zárt rendszerek, és a hyraceum a légzés révén a lerakódás idején egyensúlyba kerül a légköri szén-14-gyel. A Raman- és infravörös spektroszkópia a kalcium-karbonát több polimorfját, bőséges szilvint és egy szerves összetevőt mutat ki. A szerves összetevőket pirolízis-GC/MS-sel, valamint az oldószerrel kivonható lipidek GC/MS-elemzésével vizsgálták. A lerakódásban állati anyagcseretermékek, emésztetlen táplálék és idegen anyagok keverednek: ez utóbbiakat a szél fújja be, vagy az állatok hordják be a lábukon és a bundájukon.
Éghajlati archívum
A lerakódásokban fosszilis virágpor, valamint a szén, a nitrogén és a hidrogén stabil izotópjai őrzik a múltbeli környezet nyomait. Mivel a lerakódások idősek és gyakran folyamatosak, a múltbeli környezeti és éghajlati változások rekonstruálásának értékes eszközévé váltak. Afrika déli részének félszáraztól szélsőségesen szárazig terjedő éghajlata nem kedvez a tavaknak és a vizes élőhelyeknek, amelyek a mérsékelt és a trópusi égövben jellemzően hosszú időn át őrzik a környezeti változások nyomait. Sok esetben a lerakódások jelentik az egyetlen elérhető információforrást Afrika és az Arab-félsziget száraz vidékeinek éghajlati és környezeti változásairól. Egy 2010 és 2016 között zajló kutatási projekt, amely Afrika déli részének lerakódásait vizsgálta, mintegy 750 radiokarbon-kormeghatározást végzett 29 nagy lelőhely több mint 100 lerakódásszelvényén. Évtizednél finomabb felbontású adatsorokat nyert, valamint olyanokat is, amelyek becslések szerint 70 000 évre nyúlnak vissza. A lerakódások nitrogén-15-tartalmának hosszú távú ingadozása szorosan követi a csapadék változásának más indikátorait, ami alátámasztja éghajlati archívumként való használatukat.
Felhasználás és gyűjtés
A hyraceum keresett anyag, amelyet a hagyományos dél-afrikai gyógyászatban és a parfümkészítésben egyaránt használnak. Kereskedelmi célú gyűjtését tudományos körökben bírálják, mert egy kritikus fontosságú erőforrást pusztít el, amely segíthetne megérteni az éghajlatváltozás hatását az érzékeny régiókban.
Hagyományos gyógyászat
A megkövesedett hyraceumot Dél-Afrikában népi gyógyszerként használták epilepszia kezelésére. A fokföldi szirtiborzok nagy mennyiségű hyraceumot termelnek: ezt a bélsárból és vizeletből álló ragacsos tömeget dél-afrikai népi gyógymódként több betegség, köztük az epilepszia és a görcsrohamok kezelésére alkalmazták. A GABA-benzodiazepin-receptor olyan idegrendszeri receptorhely, amelyen keresztül a benzodiazepinek, például a diazepam és a lorazepam, hatékonyan kezelik a görcsrohamokat. A szerzők eredményeiket előzetesnek tekintik, és úgy ítélik, hogy azok nem mondanak ellent a hyraceum hagyományos, epilepszia elleni használatának.
