A tinta (szépia, tintahal) tengeri és ásványos jegy, amelyet a parfümkészítésben ritkán használnak. A PREMIEREPEAU Albâtre Sépia illatában központi szerepet kap az olasz fehér szarvasgomba és a tonkabab mellett.
A vasgallusztinta gyártásában a gubacs a tannin forrása. A tanninok a polifenoloknak nevezett molekulák csoportjába tartoznak, és a növények több részéből, például leveleiből, hüvelyeiből, terméseiből és gubacsaiból nyerhetők ki. A tölgygubacs (más néven tölgyalma) nagy, kerek, kissé almára emlékeztető gubacs, amely sok tölgyfajon gyakori. A tölgygubacsot a gubacsdarázsfélék (Cynipidae) családjába tartozó egyes darazsak lárvái okozzák: vegyi anyagokat fecskendeznek a növénybe. A kifejlett nőstény darázs egyesével rakja petéit a fejlődő levélrügyekbe, a lárvák pedig a kialakuló gubacsszövettel táplálkoznak. A tölgygubacs átmérője 2 és 4 centiméter között van. A Quercus infectoria, az aleppói tölgy, gubacsot termő tölgyfaj. Gubacsait Ázsiában évszázadok óta gyógyszerként és a bőr puhítására használják, és fekete festéket meg tintát is készítenek belőlük. A Quercus infectoria gubacsai körülbelül 50-70% tannint tartalmaznak, galluszsavból is, ellágsavból is 2-4%-ot. Az ezekből a gubacsokból nyert csersavat aleppói tanninnak nevezik, és egyes tinták ezt tartalmazzák.
Ha a tannint vas-szulfáttal keverik, vízben oldódó vas(II)-tannát-komplex keletkezik. Levegőn ez vas(III)-tannáttá alakul, amely sötétebb, vízben nem oldódó pigment. A sötétedést az okozza, hogy a levegő oxigénje a vasionokat vas(II)-ből vas(III)-má oxidálja. A vasgallusztinta savas, és idővel akár ki is lyukaszthatja a felületet, amelyre felvitték. A vele írt sorokat nem lehetett dörzsöléssel vagy mosással eltüntetni, csak úgy, hogy az íráshordozó felületéből vékony réteget lekapartak. Modern vasgallusztintát ma is használnak töltőtollban, ha tartós írásra van szükség. A galluszsav trihidroxi-benzoesav, amely előfordul a gubacsban, a szömörcében, a varázsmogyoróban, a tealevélben, a tölgykéregben és más növényekben. Nevét a tölgygubacsról kapta, amelyből régen csersavat állítottak elő.
A gubacs tanninjai és a vas közötti reakció komplexet hoz létre, amely a tinta színét adja, a gumiarábikum pedig sűríti a tintát, és segíti, hogy megtapadjon az íráshordozón. A jól elkészített tinta fokozatosan erős lilásfeketére sötétedett. Mivel a tinta oldható, beszívódik a papír felületébe, ezért nehéz eltávolítani. A vas(III)-ionok ezután a csersavval vagy egy belőle származó vegyülettel (talán galluszsavval vagy pirogallollal) lépnek reakcióba, és polimer fémorganikus vegyületet alkotnak. A folyékony tintát jól ledugaszolt üvegben kell tartani, mert a levegő oxigénje sötétíti, és egy idő után gyakran használhatatlanná válik. Azokon a papírokon, amelyekben viszonylag sok a fehérítőszer-maradék, a tinta gyorsabban és szembetűnőbben sötétedik. Az íráshordozótól függően a tinta csúnya átütő írást hagyhat a lap előoldalán. A lyukak, amelyeket a tinta a felületbe marhat, magas hőmérsékleten és nagy páratartalom mellett gyorsabban alakulnak ki. Néhány ezzel a tintával írt kézirat, például a Book of Magical Charms, több száz évet vészelt át úgy, hogy a papír nem károsodott.
Az Egyesült Államok kormányának 1935-ös szabványos tintaformulája 1000 cm³ desztillált vízhez 11,7 g csersavat, 3,8 g galluszsavat és 15 g vas(II)-szulfátot ír elő. A formula az üledékképződés ellen sósavat, tartósítószerként fenolt és vízben oldódó kínai kék anilinfestéket is tartalmaz. Indiában az IS 220 (1988) szabvány határozza meg a legalább 0,1% vasat tartalmazó vas-gallotannát töltőtolltinták követelményeit és vizsgálati módszereit.
A széntintát rendszerint lámpakoromból vagy koromból és kötőanyagból, például gumiarábikumból vagy állati enyvből készítették. A szénrészecskék idővel sem fakulnak ki, még fehérítés vagy napfény hatására sem. A széntinta nem károsítja a papírt. A tintarúd főként koromból és állati enyvből készül, néha füstölőillatot vagy gyógyhatású növények illatát is adják hozzá. A tintarúdhoz való kormot olajok (például tungolaj) vagy fa (például fenyő) oxigénszegény égetésével állítják elő. A tintarúdba kevert összetevők között a pézsmaszarvas pézsmája is szerepelt. Szójaolajat, teamagolajat és disznózsírt is égetnek koromért, a rudat pedig tojásfehérje, halbőr- vagy marhabőrenyv köti össze. Az olajkoromtinta több enyvet tartalmaz, mint a többi fajta, kevésbé terül szét, és meleg fekete színt ad. A fenyőkoromtinta kevesebb enyvet tartalmaz, jobban szétterül, és kékesfekete színt ad. A faszéntinta tartalmazza a legkevesebb enyvet, és jobban szétterül a papíron, mint a többi tinta. A mondás szerint a jó tintarúd kemény, mint a kő, tapintása olyan, mint az orrszarvú bőre, és fekete, mint a lakk. A tintakővel, az ecsettel és a papírral együtt a tintarúd a klasszikus kínai írástudó kultúrában a dolgozószoba négy kincsének egyike.
A tintaformulák eltérnek egymástól, de a legtöbb színezőanyagot és kötőanyagként működő hordozót kombinál. A pigmentek szilárd, átlátszatlan részecskék, amelyek a tintában lebegnek, és színt adnak neki. A pigmenttintákat gyakrabban használják, mint a színezéktintákat, mert színtartóbbak, ám drágábbak, színük kevésbé egyenletes, és szűkebb a színskálájuk. A tinták általában négy csoportba sorolhatók: vizes, folyékony, pasztás és por alakú. A tinta három fő környezeti problémát vet fel: a nehézfémeket, a nem megújuló olajokat és az illékony szerves vegyületeket.
Intellektuális, irodalmi és sötét minimalista illatokban a tinta a szívjegyeket módosítja. A PREMIEREPEAU Albâtre Sépia illatában vasas, csersavas sötétsége támasztja alá a fehér szarvasgombából és szépiából álló akkordot. Olyan, mint egy kézzel írt levél, amelyet alabástromba zártak, és az idő foltossá tett.
Ez a jegy a PREMIEREPEAU-nál. Albâtre Sépia. Mind a hét extrait de parfum kipróbálható a Discovery Set mintakészletben.
