Zsálya

TermészetesZÖLD JEGYEK, FŰSZERNÖVÉNYEK ÉS FOUGÈRE ILLATOKaromás · gyógynövényes · ámbrás
SzívjegyPiramis
3/5Erősség
12óTartósság
1Származás
Minta
Zsálya illatszer-alapanyag
Szívjegy
Salvia officinalis L. (közönséges vagy dalmát zsálya)
Meghatározás

Kámforos, éles, szinte gyógyszeres. A napon kirepedezett mészkő illata, rásimuló szürkészöld levelekkel. Előbb az eukaliptusz hideg tisztasága csap meg, utána az eső utáni mediterrán domboldal száraz, poros melege.

FÁS ZÖLD FÖLDES GYÓGYNÖVÉNYES MELEG FRISS
ZSÁLYA DALMÁT ZSÁLYA ORVOSI ZSÁLYA KERTI ZSÁLYA SALVIA
Type
Összetevő
Olfactive family
Aromás
Source
levelek és virágzó hajtáscsúcsok
Chemical class
összetett természetes anyag (illóolaj)
Eszközök
Piramis
FFejjegy
SzSzívjegy
AAlapjegy
3/5Erősség
Közepes
illaterősség
Tartósság illatcsíkon
12óra
1 ó6 ó24 ó3 nap7 nap400 ó
hígítás: 100 % -on
Termelő országok
Horvátország

Illat

Erőteljes, kámforos és fűszernövényes nyitás: tiszta, éles, kissé gyógyszeres. Az 1,8-cineol eukaliptuszos frissessége a kámfor melegével egy időben érződik, ettől az illat egyszerre forró és hideg. Alatta száraz, poros fűszernövényes jelleg húzódik, a kis mennyiségű terpénektől citromos árnyalattal.

A muskotályzsályához (S. sclarea) képest a közönséges zsálya szárazabb, élesebb és sokkal kámforosabb, kevésbé pézsmás és édes. Hiányzik belőle az a melegség, amelyet a szklareol, az Ambroxan előanyaga ad. A rozmaringnál melegebb és kevésbé fenyős, olyan tujonos élességgel, amely a rozmaringból hiányzik. A kakukkfűhöz képest ásványosabb és kevésbé fenolos. Szigorúsága inkább intellektuális, mint megnyugtató: kőfalak, nem virágágyások.

Részletesen

A parfümkészítésben a zsálya a Salvia officinalis, vagyis a közönséges vagy dalmát zsálya, nem pedig a muskotályzsálya (S. sclarea), amely kémiailag eltérő anyag, és a linalil-acetát meg a szklareol uralja. Az illóolajat a levelekből és a virágzó hajtáscsúcsokból vízgőzzel desztillálják. Halványsárga vagy zöldes folyadék, határozott kámforos, fűszernövényes jelleggel. CAS-száma 8022-56-8.

Kémiáját három vegyület változó aránya határozza meg: α-tujon (17 és 27% között), 1,8-cineol (12 és 27% között) és kámfor (13 és 21% között). Ezek az arányok jelölik ki a kemotípust. Az ágazat viszonyítási pontja a dalmát zsálya (Horvátország), magas α-tujon- és közepes kámfortartalommal. Az albán zsálya, amely a világkínálat 55 és 85% közötti részét adja, földrajzi rétegzettséget mutat: az észak-albániai populációkban az α-tujon és a β-tujon aránya jóval magasabb, mint a déliekben. A török és a spanyol olajban több a kámfor és az α-pinén. Délkelet-Európa populációiban legalább négy különböző kemotípust írtak le.

Az illat határozott és szerkezetes: a kámfor melegítő erőt ad, a cineol friss, eukaliptuszra emlékeztető tisztaságot, a tujon pedig éles, enyhén fanyar élt, amely a zsálya ujjlenyomata. Az uralkodó jegyek mögött csendesebb összetettség rejlik: a kis mennyiségű terpénektől halvány virágos árnyalatok, a β-pinéntől és a kamféntől citromos nyom, a szeszkviterpén-frakciótól (β-kariofillén, α-humulén) pedig száraz, szinte poros jelleg.

A zsályaolaj a legkorábbi fougère és aromás kompozíciók óta szerkezeti alapanyag a parfümkészítésben, és a rozmaring mellett a magyar királyné vizének (Eau de la Reine de Hongrie, 1370 körül) receptjeiben is szerepelt. Ez az európai történelem egyik első alkoholos parfümje. Gyógyszeres egyenessége egyszerre erénye és korlátja: egy nyomnyi erősít, a túl sok mindent elnyom. A TGSC szerint a parfümkoncentrátumban legfeljebb 4,0% használható, de a tujon toxicitása (GABA-A-receptor-antagonista, 30 mg/kg fölött görcskeltő) a gyakorlatban ennél is szűkebb határt szab.

Kapcsolódó jegyek: Bazsalikom · Füge · Szalmagyopár · Levendula · Rozmaring · Szklareol · Tea · Kakukkfű

Érdekesség

Becslések szerint a világkínálatban szereplő Salvia officinalis 55 és 85% közötti része Albániából származik. Egy 2013-ban a Biochemical Systematics and Ecology folyóiratban megjelent tanulmány az illóolaj kemotipizálásával igazolta az albán zsálya eredetét: az észak-albániai populációkban az α-tujon és a β-tujon aránya következetesen magasabb volt, mint a déliekben, így a nyersanyag földrajzi eredete molekuláris ujjlenyomata alapján nyomon követhető.

Kinyerés és kémia

Kinyerési módszer

A Salvia officinalis friss vagy részben szárított leveleinek és virágzó hajtáscsúcsainak vízgőz-desztillációja. Hozam szárazanyagra vetítve: 1,0 és 2,5% között. Az olaj több mint 80%-át a lepárlás első 10 percében nyerik ki. A borneol, a bornil-acetát és az α-terpineol a 20. percre éri el optimális koncentrációját. Fő kereskedelmi források: Dalmácia (Horvátország), Albánia, Törökország és Görögország. A világkínálatot az albán és a dalmát zsálya uralja. A szuperkritikus CO2-extrakció teljesebb profilt ad, de kereskedelmi léptékben ritka. Létezik zsálya-concrète és zsályaabszolú is, ezeket azonban a parfümökben ritkán használják.

Összegképlet
Complex natural mixture (key constituents: α-thujone C₁₀H₁₆O; 1,8-cineole; camphor)
CAS
8022-56-8
Botanikai név
Salvia officinalis L. (közönséges vagy dalmát zsálya)
Illaterősség
Közepes
Tartósság
12 óra 100,00%-on
Szinonimák
ZSÁLYA DALMÁT ZSÁLYA ORVOSI ZSÁLYA KERTI ZSÁLYA SALVIA
IFRA-besorolás
Korlátozott

Korlátozott. Az IFRA-szabványok a zsályaolajat nem nevesítik korlátozott anyagként, felhasználását azonban a tujontartalom korlátozza (az α- és β-tujon együtt a dalmát olaj 17 és 33% közötti része). Az IFRA a 4. kategóriában (parfümök) az együttes tujontartalmat 0,5%-ban maximálja, így a zsályaolaj kemotípustól függően nagyjából a parfümkoncentrátum 1,5 és 3%-áig használható. A TGSC adata szerint a parfümkoncentrátumban a legmagasabb szint 4,0%. A tujon GABA-A-receptor-antagonista, nagy dózisban görcskeltő (LD50 s.c. egérben: 87,5 mg/kg).

Fizikai tulajdonságok
Forráspont
Keverék (monoterpének uralta, az egyes összetevők: tujon 201 °C, 1,8-cineol 176 °C, kámfor 204 °C)
Lobbanáspont
124,00 °F / 51,11 °C (TCC)
Relatív sűrűség
0,903 és 0,925 között, 25,00 °C-on
Törésmutató
1,457 és 1,469 között, 20,00 °C-on

A parfümkészítésben

A zsályaolaj módosító anyag az aromás, fougère és fűszernövényes kompozíciókban, a fejjegyektől a szívjegyekig hat. Szerepe szerkezeti: cineolos frissessége megemeli a nehéz alapot, kámforos teste pedig gerincet ad, amely a citrusos nyitást a fás vagy ámbrás lecsengéshez köti. A fougère akkordban a levendula és a kumarin társa, és azt a zöld, fűszernövényes jelleget adja, amelyre a család épül. Magas 1,8-cineol-tartalma miatt természetes híd az eukaliptusz-, babér- és mentajegyek felé. Az adagolás döntő. Ha a formula 0,5 és 2% közötti részét teszi ki, a zsálya élesít, de nem árulja el magát. Ez a szerkezeti fogás a klasszikus kölnivizekből öröklődött. 3% fölött felismerhetően fűszernövényes lesz, és könnyen gyógyszeressé válik. A tujontartalom tovább szűkíti a felhasználást: az IFRA a 4. kategóriában (parfümök) az α- és β-tujon együttes mennyiségét 0,5%-ban korlátozza, ami kemotípustól függően felső határt szab a zsályaolajnak. Egyes zsályás vonásokat szintetikus anyagokkal is pótolnak: a friss, átható oldalt 1,8-cineollal (eukaliptollal), a meleg, gyógyszeres jegyet szintetikus kámforral. Ezekből azonban hiányzik a természetes olaj összetett terpénmátrixa. A zsálya jól illik a levendulához, a rozmaringhoz, a bergamotthoz, a gerániumhoz és a tölgymohához.

Szerepe a formulában
01módosító
02jellegadó jegy
03emelőszer
04harmonizáló
05természetesítő
06volumenépítő
Kapható formák
illóolaj abszolú

Lásd még

8 jegy