Rozella

A növény

A rozella a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó virágos növényfaj, valószínűleg Afrika egyes részein őshonos. A faj elfogadott neve Sabdariffa gossypiifolia, a Hibiscus sabdariffa pedig a szinonimái közé tartozik. A rozella egynyári vagy évelő lágyszárú, illetve fás tövű félcserje, amely 2 és 2,5 m (7 és 8 ft) közötti magasra nő. Virágai fehértől halványsárgáig terjedő színűek, minden szirom tövén sötétvörös folttal. A termés nagyjából hat hónap alatt érik be, ezalatt a csésze húsossá és mély bíborvörössé válik. A csészelevelek nem szirmok: a magtokok körül alakulnak ki, amint a magok képződni kezdenek.

Kémiai összetétel

A virágokban sok az antocianin és a protokatechusav. A növényben szerves savak, poliszacharidok, flavonoidok és különösen antocianinok vannak, a lilásvörös színt ez utóbbiak adják. A szárított csészelevelek flavonoidjai közé tartozik a gosszipetin, a hibiszcetin és a szabdaretin. A csészelevelek citromsavtartalma 4% körüli. A rozellamag olajtartalma 17 és 20% között van.

Italok és felhasználás

A forrón felszolgált hibiszkusztea és a hidegen kínált rozellalé egyaránt a rozellavirág bíbor vagy mély magenta színű csészeleveleiből készült forrázat. Olaszországban a carcadè vagy karkadè néven ismert hibiszkuszteát általában forrón isszák, gyakran cukorral és citromlével vagy narancsszeletekkel. Más európai országokban gyógyteakeverékekbe teszik, főként mályvavirág vagy csipkebogyó mellé, hogy élénkebb legyen a színük. A virágból készült italt Burkina Fasóban és Szenegálban bissapnak, Nigériában zobónak, Ghánában sobolónak nevezik. Szudánban és Egyiptomban a szárított csészelevelekből főzött karkadé népszerű ital. Mexikóban, Közép-Amerikában, valamint Dél-Amerika és a Karib-térség egyes részein az Agua de Jamaica nevű italt isszák. A Sabdariffa fajtacsoport húsos csészeleveleiből italokat, például rozellaszörpöt és rozellabort, valamint lekvárt és zselét készítenek. A csészeleveleket meg is szárítják, így később is felhasználhatók. A fiatal hajtásokat és leveleket nyersen vagy főzve zöldségként, illetve ízesítőként fogyasztják, ízük savanyú, állaguk kissé nyálkás. A növényt háncsrostjáért is termesztik, amelyből kötelet sodornak, és amely a zsákvászon készítésénél a jutát helyettesíti. A rozella természetes, vízben oldódó vörös ételfesték forrása lehet.

Termesztés

A rozella mélyre gyökerező egynyári növény, amely termékeny homoktalajt, meleget és sok vizet igényel. A csészeleveleket a virágzás után nagyjából 15 és 20 nap között kell leszedni. A munkások kézzel fejtik le őket, majd három-négy napig a napon szárítják. A fő egyiptomi ültetvények Felső-Egyiptom száraz, forró vidékein, Kena és Asszuán környékén, valamint a Fajjúm-oázisban vannak. Szudánban a termés nagy része a középső Kordofán tartományból származik.

Mind a hét extrait de parfum kipróbálható a Discovery Setben.

·

Lásd még: 2-fenoxietanol · Alba rózsa · Benzofenon · β-damaszcenon · Kínai hibiszkusz · Citronellil-formiát · Sivatagi rózsa · Szárított rózsa