Szarvasgomba

A szarvasgomba föld alatti gomba, amely fák gyökerein nő. A talajban él, többnyire tölgy vagy mogyoró mellett. A fekete périgord-i szarvasgomba (Tuber melanosporum) a franciaországi Périgord vidékéről kapta a nevét, és késő ősszel, télen gyűjtik. A fehér szarvasgomba (Tuber magnatum) főként Olaszországban fordul elő, de Dél-Európa más részein és Thaiföldön is terem.

Ez a jegy a PREMIEREPEAU-nál. Albâtre Sépia. Mind a hét extrait de parfum kipróbálható a Discovery Set mintakészletben.

Élőhely és növekedés

A fekete szarvasgomba tölggyel, mogyoróval, cseresznyével és más lombhullató fákkal társul. Ektomikorrhizaként 5 cm és 50 cm közötti mélységben nő, leginkább laza, meszes talajban. A fehér szarvasgomba tölggyel, mogyoróval, nyárral és bükkel él szimbiózisban. A fehér szarvasgomba talajának átlagos pH-ja 7,7 körüli, kémhatása a semlegestől a lúgosig terjed. A périgord-i szarvasgomba csak lúgos környezetben él.

Kimutatták, hogy a magyaltölgy-csemeték és a fekete szarvasgomba szimbiózisa javítja a növény fotoszintézisét és gyökérnövekedését. A fekete szarvasgomba gátolja a szimbiontája körüli növények növekedését, ezért a környék égett foltnak tűnik. A szarvasgomba szénhidrátokat vesz fel a fától, és ezekből építi fonalait, amelyek más hajszálgyökereket keresve hatolnak át a talajon. A fonalaikkal együtt a mikorrhizák sokkal jobban gyűjtik a tápanyagot a fa számára, mint egy csupasz hajszálgyökér.

Fa nélkül még senkinek sem sikerült laboratóriumban szarvasgombát nevelni. A szarvasgombatermesztő nem szarvasgombát ültet, hanem tölgyfát, mert a szarvasgomba csak egyes fafajok gyökerei közelében nő. Termesztésben az első termőtesteket a fák ültetése után nagyjából 4-10 évvel lehet betakarítani. A fekete szarvasgombát ma már Ausztráliában és Új-Zélandon is termesztik. 1937-ben Franciaország mintegy 1000 tonna fekete szarvasgombát termelt.

Illat és kémia

Illat nélkül a szarvasgomba helyben elrohadna, és nem tudná betölteni a feladatát, a spórái terjesztését. A szarvasgombák illatprofilja fajonként jelentősen eltér. A szarvasgomba több száz illatkomponense közül a 2-metilbutanal, a 3-metilbutanal, a dimetil-diszulfid (DMDS) és a dimetil-szulfid (DMS) a leggyakoribb természetes illatvegyületek. Több szarvasgombafaj fő illékony terméke a dimetil-szulfid.

A fekete szarvasgomba illatát többek között a 2-metil-1-butanol, az izoamil-alkohol, a 2-metilbutiraldehid és a 3-metilbutiraldehid adja, nyomokban kénvegyületekkel. A nyers T. melanosporum mintákban nagy mennyiségben mutatták ki az 1-okten-3-olt. A Tuber melanosporum és a Tuber magnatum fajból több élesztőfajt is izoláltak, ezek állítják elő az illatvegyületek egy részét. Ha a fekete szarvasgombát szobahőmérsékleten tárolják, illatvegyületei elillannak, fagypont körüli tárolásnál viszont fokozódik a szintézisük.

A 2,4-ditiapentán szerves kénvegyület, a legegyszerűbb alkil-ditioéter. Másik neve bisz(metiltio)metán. A 2,4-ditiapentán egyes szarvasgombafajtákban illatkomponensként fordul elő. A Tuber magnatum legfontosabb illatanyaga. A tiofénszármazékokat feltehetően a szarvasgomba testében élő szimbionta baktériumok termelik. A Tuber borchii esetében főként a tiofénszármazékok, különösen a 3-metil-4,5-dihidrotiofén alakították az ember számára érzékelhető illatot.

Hitelesség

Az olcsóbb Tuber borchii fajt T. magnatum néven árulják. Előfordul, hogy az illatot kőolajból előállított illatanyaggal, például bisz(metiltio)metánnal erősítik. A csalás vagy a hamis címkézés legmegbízhatóbb kimutatási módja az izotópanalízis. Eredeti szarvasgombában a bisz(metiltio)metán szénizotóp-aránya (δ13C) -43 és -34‰ között van, a szintetikus illatanyagé ennél negatívabb.

A parfümben

A PREMIEREPEAU Albâtre Sépia illatában a szarvasgomba adja az alapjegyek jellegét, fehér szarvasgombás tintával, tonkababbal, Iso E Superrel és tömjénnel együtt. Az akkord egyszerre épít a ditiometán kénes jelzésére és egy zsíros, földes gombaalkohol, az okt-1-én-3-ol vázára, így a szarvasgomba teljes regiszterét kivonat nélkül adja vissza.