A lilaakác úgy kapaszkodik fel, hogy szárát bármilyen támasz köré csavarja, így a talajtól 20 m (66 ft) magasra is feljuthat, oldalirányban pedig 10 m-re (33 ft) terjedhet szét. A nemzetségbe négy fás szárú, csavarodó kúszónövényfaj tartozik, amelyek Kínában, Japánban és az Egyesült Államok keleti részén őshonosak. Egyes fajai kedvelt dísznövények. A lecsüngő virágfürtök hossza fajonként eltér. A virágok színe fehér, halványlila, bíbor vagy rózsaszín. Egyes ázsiai fajok tavasszal, közvetlenül a lombfakadás előtt vagy közben virágoznak, az amerikai fajok pedig nyár közepén vagy végén. A levelek szórt állásúak, 15-35 cm hosszúak, szárnyasan összetettek, 9-19 levélkével. Az amerikai lilaakác fürtjei a legrövidebbek, 5-7 cm hosszúak.
Mind a hét extrait de parfum kipróbálható a Discovery Setben.
Fajok
A Wisteria sinensis, a kínai lilaakác, Kínában őshonos. A Wisteria floribunda, a japán lilaakác, Japánban őshonos. Felülről nézve a japán lilaakác az óramutató járásával megegyezően csavarodik, a kínai pedig azzal ellentétesen. A lilaakácok közül a japánnak a leghosszabbak a virágfürtjei, egyes fajtáinál a 2 m-t (7 ft) is elérhetik. A kínai lilaakác virágai fehérek, ibolyaszínűek vagy kékek, és 15-20 cm hosszú fürtökben nyílnak, amelyek tavasszal a lombfakadás előtt jelennek meg. A Wisteria brachybotrys, a selymes lilaakác, Japánban őshonos. Az amerikai lilaakác (Wisteria frutescens) az Egyesült Államokban él, Kentuckytól Texasig és Floridáig, valamint Iowában, Michiganben és New Yorkban. A kínai lilaakác 20-30 m magasra növő, lombhullató kúszónövény, termése lapos, barna, bársonyos, babra emlékeztető, 5-10 cm hosszú hüvely. A japán lilaakác fás szárú, lombhullató, csavarodó kúszónövény, levelenként mintegy 15-19 hosszúkás levélkével. Fehér, rózsaszín, ibolyaszínű vagy kék virágai kora tavasztól tavasz közepéig nyílnak. Kerti hibridek például a Wisteria × formosa és a Wisteria × valderi.
Fajták
A kínai lilaakác „Amethyst” változatának virágai mélyebb, vöröses ibolyaszínűek. A „Prolific” fajta a klasszikus bíbor virágokat bőségesebben, nagyobb fürtökön hozza, és fiatalabb korában kezd virágozni, mint a hagyományos fajta. A „Prolific”, az „Amethyst” és a „Jako” egyaránt elnyerte az Award of Garden Merit díjat.
Az illat kémiája
A metil-antranilát a lilaakácban természetes úton is előfordul, akárcsak a Concord szőlőben, a jázminban, a gardéniában és több más növényben. Illata szőlőszerű. 25 ppm-es koncentrációban édes, gyümölcsös, a Concord szőlőre emlékeztető illatú, dohos és bogyós árnyalattal. Az antranilsav észtere, összegképlete C₈H₉NO₂.
Termesztés
A lilaakác, különösen a kínai lilaakác, nagyon szívós és gyors növekedésű. A termékeny, nedves, jó vízelvezetésű talajt kedveli, és teljes napsütésben fejlődik a legjobban. A magról nevelt növények akár évtizedekig sem virágoznak. A nem őshonos lilaakácokat az Egyesült Államok sok részén, különösen a délkeleti államokban, invazív fajnak tekintik. A növény meglehetősen sovány talajon is megél. A lilaakác szaporítható fás dugványról, zölddugványról vagy magról, a kertészek azonban rendszerint gyökeres dugványról indított vagy bizonyítottan jól virágzó, oltott fajtákat ültetnek. A kínai lilaakác érzékenyebb a hidegre, mint az amerikai és a japán lilaakác: az 5-ös és a 6-os zónában a tavaszi fagyok elpusztíthatják alvó virágrügyeit, így a növény csak szórványosan virágozhat. Leggyakrabban kerti falak vagy épületek külső fala mentén, illetve pergola fölé futtatják, de szabadon álló fává is nevelhetik.
Mérgező hatás
Valamennyi faj magja nagy mennyiségben tartalmazza a wisterin nevű toxint, ezért különösen mérgező. Sok országban fordult már elő, hogy lilaakác mérgezett meg gyermekeket, akiknél enyhe vagy súlyos gyomor-bélhurut alakult ki. A kínai lilaakác minden része tartalmaz egy wisterine nevű glikozidot, amely lenyelés esetén mérgező, és hányingert, hányást, gyomorfájdalmat és hasmenést okozhat.
