Az Albizia nemzetség pántrópusi: Ázsiában, Afrikában, Madagaszkáron, Amerikában és Ausztráliában is előfordul, de leginkább az óvilági trópusokon. A növényeket közkeletűen selyemnövényeknek, selyemfáknak vagy sziriszeknek nevezik. Az Albizia nemzetség a porzói alapján különíthető el a rokon Acacia nemzetségtől: ezek tövüknél összenőttek, nem különállók.
Albizia julibrissin
Az Albizia julibrissin kis termetű lombhullató fa, széles koronája vízszintes vagy ívelt ágakból áll, és 5-16 m (16-52 láb) magasra nő. Egész nyáron virágzik, sűrű virágzatai sugarasan szétálló, rózsaszín, selymes szálak pamacsára emlékeztetnek. A virágok színe a világostól a sötét rózsaszínig terjed, feltűnő porzóik 2-3 cm hosszúak, fehérek vagy fehér tövű rózsaszínek. Megfigyelések szerint vonzzák a méheket, a lepkéket és a kolibriket. Termése lapos, barna, 10-20 cm hosszú hüvely, több maggal.
Eredet és elterjedés
A fa eredeti élőhelyei Irántól (Perzsiától) és az Azerbajdzsáni Köztársaságtól Kínáig és Koreáig terjednek. Vadon száraz síkságokon, homokos völgyekben és fennsíkokon nő. Az Egyesült Államokban invazív fajjá vált. Magjai vízzáró héjúak, és sok évig nyugalmi állapotban maradhatnak. A fa gyakran fiatalon elpusztul a fuzáriumos hervadás nevű gombás betegség miatt, amely ellen nincs gyógymód.
Nevek
A julibrissin faji jelző a perzsa gul-i abrisham szó romlott alakja. Az Albizia julibrissin sokféle köznapi néven ismert, például perzsa selyemfa és rózsaszín szirisz. Az Egyesült Államokban kínai selyemfának, selyemfának vagy mimózának hívják. A „Mimosa” nevet több rokon fajra is használták, amelyek levele hasonlóan szárnyasan vagy kétszeresen szárnyasan összetett, és amelyeket ma más nemzetségekbe sorolnak. Leggyakrabban az Albizia julibrissin és az Acacia dealbata fajt nevezték így.
Felhasználás
Az Albizia fajok fontos takarmány-, faanyag- és gyógynövények, és sokat közülük mutatós virágaik miatt dísznövényként termesztenek. Az Albizia julibrissin fajt széles körben ültetik díszfaként parkokban és kertekben finom levélzete, virágai és szép, vízszintes lombkoronája miatt. A selyemakác fájából bútort lehet készíteni, a virágokból pedig állítólag teát főznek. A kínai orvoslás antidepresszánsnak tartja. A szárított törzskérget Kínában erősítő- és nyugtatószerek készítéséhez használják. A virágok nektárt és virágport adnak a méheknek. A selyemakác lehullott lombja bomlás közben pótolja a talaj tápanyagait.
