Mi a hamu
A hamu a tökéletlen égés végterméke: többnyire ásványi anyag, de általában még valamennyi éghető szerves vagy más oxidálható maradékot is tartalmaz. A legismertebb a fahamu, amely a tábortűzben, a kandallóban és hasonló helyeken elégetett fából marad vissza. Minél sötétebb a fahamu, annál több benne a tökéletlen égésből visszamaradt faszén. Pontosabban hamu minden olyan nem vizes, nem gáznemű maradék, amely az égés után visszamarad. Egyes hamuk a talajt termékennyé tevő természetes vegyületeket tartalmaznak, másokban mérgező vegyületek is lehetnek, ezek azonban a talajban kémiai átalakulás és mikroorganizmusok révén lebomolhatnak. Az analitikai kémiában hamu az, ami a teljes elégetés után marad, sem gáz, sem folyadék. Mérésével határozzák meg az ásványi anyagok, például a kalcium, a nátrium, a kálium és a foszfor, valamint a fémek, például az ólom, a higany, a kadmium és az alumínium mennyiségét.
Összetétel
A fahamu nagyrészt kalciumvegyületekből áll, emellett a fában jelen lévő egyéb, nem éghető nyomelemeket tartalmaz. Fő összetevője többnyire a kalcium-karbonát (CaCO₃), amely a hamu teljes tömegének 25%-át, sőt 45%-át is kiteheti. A fahamuban ezenkívül 20 és 50% közötti mennyiségű kalcium van kalcium-oxid formájában, kálium-karbonát-tartalma pedig általában magas. A fatüzelésű kazánokból gyűjtött hamu pH-ja 10 és 13 között van, főként azért, mert a kalcium, a kálium és a nátrium oxidjai erős bázisok. A hamu ásványianyag-tartalma azonos talajviszonyok mellett is az elégetett fafajtól függ. Egyes elemzések a kalcium-karbonátot találják fő alkotórésznek, mások a kalcium-oxidot, amely magasabb égési hőmérsékleten képződik. A fatüzelésű kazánokból gyűjtött hamuban 17-33% kalciumot mértek kalcium-oxidként, 2-6% káliumot kálium-oxidként, 2,5-4,6% magnéziumot magnézium-oxidként és 1-6% foszfort foszfor-pentoxidként. A fahamu jellemző fő elemei a szén (5-30%), a kalcium (7-33%), a kálium (3-10%), a magnézium (1-2%), a mangán (0,3-1,3%), a foszfor (0,3-1,4%) és a nátrium (0,2-0,5%). A hamu színét kis mennyiségű szervetlen ásványi anyag, például vas-oxidok és mangán adja. A füvek, különösen a pázsitfűfélék hamuja gazdag szilícium-dioxidban. A lucfenyőben hétszer annyi klorid van, mint a tölgyben, a szilfában pedig kétszer annyi magnézium, mint az erdeifenyőben. A szilícium- és kalciumsókból több van a kéregben, mint a fában, a káliumsók viszont főként a fában fordulnak elő.
Felhasználás
Évezredeken át vízzel lúgozták ki a növényi vagy fahamut, és így szennyezett kálium-karbonát-oldatot nyertek. A lúgot hagyományosan úgy készítették, hogy a fahamut vízben áztatták, így kálium-karbonátban gazdag lúgos lé keletkezett. A fahamu kálium és kalcium-karbonát forrása, ez utóbbi meszezőanyagként semlegesíti a savanyú talajt. A fahamut igen régóta használják kerámiamázakban, ahol folyósítószerként csökkenti a máz olvadáspontját. A szappanhoz hasonlóan a hamu is lúgos, és fertőtlenítő hatású. Magas faszéntartalma miatt a fahamu szagmegkötőként is használható, különösen a komposztálásban. Elvben a hamu kiégetésével az égetett mésszel kémiailag azonos vegyületnek kellene keletkeznie, és ha ezt homokkal vagy samottal és vízzel keverik, cement lesz belőle. A kilúgozott kálium-karbonát-oldatból olajjal vagy zsírral kenőszappant vagy szappanszerű terméket lehetett főzni. Ha a hamulúghoz oltott meszet adnak, nő a lúgossága, mert a kálium-karbonát kálium-hidroxiddá, azaz marókálivá alakul. A fahamuból készült lúggal Észak-Amerika keleti erdővidékének törzsei is dolgoztak: nixtamalizálással kezelték vele a hominykukoricát. Asszámban pedig a banán szárának, gyökerének és héjának hamujából khar nevű lúgot készítenek.
Mind a hét extrait de parfum kipróbálható a Discovery Setben.
