Mousse de Saxe

A Mousse de Saxe nem nyersanyag. Előre összeállított parfümbázis: kész akkord, amelyet építőelemként adnak el a parfümőröknek. Marie-Therese de Laire hozta létre 1895 és 1900 körül a párizsi De Laire laboratóriumban. Azért készült, hogy bemutassa a 6-izobutil-kinolint (CAS 68198-80-1), azt a szintetikus bőrmolekulát, amelyet a cég önmagában túl durvának tartott ahhoz, hogy eladja. A De Laire puhább anyagokba csomagolta a molekulát, így használhatóvá tette, és közben létrehozta a parfümtörténet kereskedelmileg legsikeresebb bázisát.

Az eredeti formula α-izometil-ionon (púderes-ibolyás, fás), tölgymoha-abszolú, bourbon-geránium illóolaj, vanillin, ánizsaldehid (galagonyásan édes) és a jellegadó izobutil-kinolin keveréke. Egyes rekonstrukciók neroliolajat, szantálfaolajat, ánizsolajat és pézsmaxilolt is említenek. Neve (szász moha) ellenére az akkord nem zöld vagy mohás a mai értelemben. Sötét, bőrös, édesen púderes, keserű alapárnyalattal, amely animálisnak hat, bár az alapformula nem tartalmaz állati eredetű összetevőt.

Nagyjából 1905 és 1957 között a Mousse de Saxe több tucat jelentős kompozícióban szerepelt, gyakran név nélkül. Ernest Daltroff több alapvető formulát épített a gerincére. Amikor a De Laire cég 1957-ben összeomlott, a formulát elárverezték, majd cégek között cserélt gazdát. A modern változatokat a tölgymoha-abszolúra vonatkozó IFRA-korlátozásoknak megfelelően átdolgozták, és több független parfümalapanyag-forgalmazó ház ma rekonstruált változatokat árul, például Saxon Moss néven.

Az akkord a chypre és a bőrös illatcsaládok metszéspontjában áll. Nem olyan az illata, mint a mohának, és nem is Szászországé. Magának az európai parfümkészítésnek az eszméjére emlékeztet: technikai, rétegzett, és arra a feszültségre épül, amely egy kemény szintetikus molekula és az azt körülvevő puhább természetes anyagok között van.

A hét extrait de parfum mindegyike kipróbálható a Discovery Setben.