Szárcsagyökér

A szárcsagyökér a Smilax ornata köznapi neve. Ez a tüskés szárú, évelő, elfekvő kúszónövény Mexikóban és Közép-Amerikában őshonos. A Smilax ornata a Smilacaceae családba tartozik, szinonim neve Smilax regelii. A név szűkebb értelemben a neotropikus S. ornata fajt jelöli, tágabb értelemben pedig gyűjtőnév, különösen a Smilax nemzetség amerikai fajaira.

A Smilax nemzetség

A Smilax nemzetség mintegy 300-350 faja a világ trópusi és szubtrópusi területein él. Kúszó virágos növények, sokuk fás szárú, tüskés vagy mindkettő. Támasz nélkül cserjeként nőnek, és sűrű, áthatolhatatlan bozótot alkotnak. Fákra és más növényekre is felkúszhatnak akár 10 m magasra, horgas tüskéikkel az ágakba kapaszkodnak. A nemzetségben lombhullató és örökzöld fajok egyaránt vannak. A levelek szív alakúak, hosszuk fajonként 4-30 cm. Angol nyelvterületen a nemzetséget többek között catbrier, greenbrier, prickly-ivy és smilax néven ismerik. A Smilax-fajok kétlakiak, májusban és júniusban virágoznak. A beporzott növény élénkpirostól kékesfeketéig terjedő színű, gömbölyű, nagyjából 5-10 mm átmérőjű bogyót hoz, amely ősszel érik.

Kémia

A Smilax nemzetségre jellemző bioaktív összetevők a szteroid szaponinok. A Smilax ornata gyökeréből szarszaszapogenin-glikozidokat izoláltak. A szarszaszapogenin összegképlete C₂₇H₄₄O₃. A szárcsagyökér összetevői közé tartozik a parillin és a szarszaparillozid. Összesen 104 szteroid szaponint írtak le 20 különböző Smilax-fajból. Szapogeninvázuk alapján öt csoportba sorolhatók: spirosztán, izospirosztán, furosztán, pregnán és kolesztán. Szarszaszapogenin-glikozidokat a Smilax aspera subsp. mauritanica gyökeréből is izoláltak. A szmilagenin összegképlete megegyezik a szarszaszapogeninével (C₂₇H₄₄O₃), molekulatömege 416,6. A Smilax-fajok egyik fő flavonoidja az asztilbin. Különböző Smilax-fajokból további vegyületeket is leírtak: a parillint (más néven szarszaparillin vagy szmilacin), a szarszapsavat, a szarszapogenint és a szarszaponint. A nemzetség szteroid szaponinjai jelentős gombaellenes, citotoxikus és gyulladáscsökkentő hatást mutattak, és gátolják a cAMP-foszfodiészterázt.

Nevek

A Smilax ornata köznapi nevei között szerepel a szárcsagyökér, a hondurasi és a jamaicai szárcsagyökér. A Smilax aristolochiifolia mexikói szárcsagyökér, a Smilax glyciphylla édes szárcsagyökér néven ismert. Spanyolul a növény neve zarzaparrilla: a zarza szederindát, a parrilla kis szőlőtőt jelent.

Felhasználás

A Smilax ornata a sarsaparilla néven ismert üdítőital alapja. Ezt az italt olykor a gyökérsör (root beer) egyik fajtájának tekintik. A Smilax gyökerét levesekbe és ragukba is tehetik. A fiatal hajtások nyersen és főzve is ehetők, ízük állítólag a spárgáéra emlékeztet, a bogyók szintén nyersen és főzve is fogyaszthatók. A jamaicai szárcsagyökér porított gyökerét latin-amerikai országokban a köszvény hagyományos gyógyszereként használják.

Szasszafrász és szafrol

A növény minden része aromás és fűszeres. A filépor, a szasszafrászfa szárított, őrölt leveleiből készült fűszer, a louisianai kreol konyha része lett. A szafrol a filében, a szerecsendióban, a szerecsendió-virágban, a fahéjban, az ánizsban, a fekete borsban és a bazsalikomban is előfordul, olyan alacsony koncentrációban, hogy biztonságosnak tekintik.

Azonos név, más növény

Az indiai szárcsagyökér (Hemidesmus indicus) az Apocynaceae családba tartozik. Dél-Ázsiában honos növényfaj, gyökerét a szárcsagyökér helyettesítőjeként használják. Gyökerének illóolajában a fő összetevő a 2-hidroxi-4-metoxibenzaldehid, a vanillin helyzeti izomerje. A 2-hidroxi-4-metoxibenzaldehid összegképlete C₈H₈O₃.