A vetivert mindenki rosszul sorolja be. „Vetiverfáról” beszélnek, és kérgre vagy törzsre gondolnak. Pedig gyökér. Pontosabban a Chrysopogon zizanioides gyökértörzse, egy trópusi fűé, amelynek gyökerei több mint három méter mélyre nyúlnak le a talajba. A szárított gyökereket vízgőzzel lepárolják, így sűrű, szinte viszkózus olajat kapnak, amelynek illata a termőhelytől függően gyökeresen változik.
4 perc
A vetiver nem fa
Gyakran a „fás jegyek” közé sorolják, ez azonban botanikai tévedés. A vetiver a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozik, akárcsak a búza, a cukornád és a bambusz. Semmi köze a cédrushoz vagy a szantálfához. A parfümőrt sem a szár, sem a levél nem érdekli, hanem a gyökérzet: szeszkviterpénekkel telített, rostos gubanc.
Három molekula határozza meg a vetiver kémiai jellegét: a khusimol (földes, nedves), a vetivon (alfa- és béta-vetivon: fás, száraz) és a nootkaton (kesernyés citrushéj, ugyanez a molekula a grépfrútban is megvan). Arányuk a származási helytől függ. Haitin több mint 300 lepárló van, főként Les Cayes és Jérémie városában. Jáva könnyebb, áttetszőbb vetivert ad. A Bourbon-sziget (Réunion) kerekebb, szinte édes profilt.
Ennek a molekuláris összetettségnek köszönhető, hogy a vetiver pótolhatatlan alapanyag a niche parfümkészítésben.
Három termőhely, három jellem
Haiti. Földes, füstös, mély. A vulkanikus talaj és a gyökerek napon szárítása sűríti a khusimolt. Sötét, sűrű olaj lesz belőle, amelyben kátrány és nedves föld érződik. Ez a „legfüggőlegesebb” vetiver: lesüllyed a kompozícióba, és ott is marad. A haiti lepárlás hosszú, 18 és 24 óra közötti ideig tart, így a legnehezebb frakciókat is kinyeri.
Jáva. Tisztább, légiesebb. Az indonéz éghajlat és az ellenőrzött szárítás füves, fás vetivert ad, kevésbé földeset, áttetszőbbet. Leginkább frissítő kölnivizekhez és sportos illatokhoz választják.
Bourbon. Kerek, szinte puha. Réunion vetiverében a vetivon uralkodik, kereksége pedig a szantálfára emlékeztet. Kevés készül belőle, és drága.
A PREMIEREPEAU kétszer is haiti vetivert választott, két különböző formában, mert sűrű, és úgy horgonyozza le a kompozíciót, hogy nem nehezíti el.
Gravitas Capitale: vetiver nedves aszfalton
Amikor Grégoire Balleydier (DSM-Firmenich) megkomponálta a Gravitas Capitale illatot, a megbízás paradoxon volt: olyan tubarózsa, amely nem hajlandó kinyílni. Se dús fehér virág, se édes tej. Ásványos tubarózsa, aszfalt alá temetve.
A fejjegyekben az olasz Primofiore citrom mellett Buddha keze és szegfűbors érződik. A zöld Shishito paprika nyers, növényi zöld illatot ad: nem a klasszikus citrusos jegy csiszolt frissességét, hanem valami nyersebbet, szinte kapszaicinszerűt. A szívjegyek indiai tubarózsát, szomáliai tömjént és guatemalai zöld kardamomot hoznak.
Aztán az alapjegyek. Az aszfaltakkord (nedves bitumen, ásványos, meleg) a hondurasi styraxra és a haiti vetiverre támaszkodik. A vetiver itt nem szólózik. Kötőanyagként dolgozik. Tőle kapja a kátrány a tartósságát, a tubarózsa pedig a földes alapját. Az Ambrox órákon át elnyújtja az egészet a bőrön.
Rose Monotone: vetiver a geometria alatt
Claire Liégent (Takasago) más utat választott a Rose Monotone illattal. Itt nem vízgőzzel lepárolt vetiver szerepel, hanem szuperkritikus CO2-vel kivont haiti vetiver. A különbség jól érezhető. A CO2-kivonás megőrzi a legillékonyabb frakciókat, amelyek a klasszikus lepárlás során rendszerint elvesznek. Így a vetiver hűebb a friss gyökérhez, és megmaradnak zöld, földes vonásai, amelyeket a gőz eltüntetett volna.
A Rose Monotone-ban ez a CO2-vetiver a rózsaoxid alatt fut, mint egy mélyfrekvenciás krómhuzal. Nem uralkodik, hanem szerkezetet ad. Fölötte a brazil rózsabors a celofán- és kristályakkordokra nyílik, a licsi és a perui pézsmamályvamag testet ad a szívjegyeknek, a kisugárzásról pedig az Ambroxan gondoskodik.
A vetiver itt alszöveg: földes vonal, amely nem hagyja, hogy a rózsa elszálljon, a földhöz szögezi, és súlyt ad neki, de nem teszi vastaggá. Építész szerepe ez, nem szólistáé.
Miért nem helyettesíti semmilyen szintetikus anyag a vetivert
A vetiverolaj több mint 150 azonosított vegyületet tartalmaz. Egyes laboratóriumok khusimolból, vetivonból, zizanalból és cedrénből próbálták újraépíteni a vetivert. Az eredmény mindig ugyanaz: harminc másodpercig vetiverillatú, aztán szétesik. Hiányoznak a nyomanyagok: a 0,01%-nyi mennyiségben jelen lévő vegyületek, amelyek a földet, a nedvességet és az időbeli mélységet adják.
Vetiverol, vetiveron, vetivazulén: a lista egyre hosszabb, a másolat mégsem sikerül. A szintetikus molekulák közül a Vetiveryl acetate áll hozzá a legközelebb: a fás oldalt visszaadja, a földet elveszíti. Az Isovalencenol a füstös oldalhoz közelít, a zöldet viszont kihagyja. Egyik molekula sem fogja át a teljes spektrumot.
Ezért nem lehet lemondani a természetes vetiverről a niche parfümkészítésben. Nem purizmusból, hanem technikai szükségből: a gyökér összetettségét nem lehet lemásolni. Nyújtani, hígítani, egyszerűsíteni lehet. Pótolni nem.
A vetiver nem látványos. Egy butikban senki sem fordul meg utána. De nélküle a tartós kompozíciók nem tartanának ki. Ez a gyökér, amely mindent összetart.
A haiti vetiver a Gravitas Capitale illatban, a CO2-vetiver a Rose Monotone illatban kipróbálható. Mind a hét parfüm benne van a Discovery Setben.
Tovább a témában: a Parfümkészítési napló további cikkei
