A növény
A papirusz fagyérzékeny, lágy szárú évelő. Afrikában őshonos, és az egész kontinensen elárasztott mocsarakban, tavak partján nő. A magas, erős vízinövény 4-5 méter magasra is megnő. Szárai vastag, fás gyöktörzsből emelkednek ki. Magasan fekvő tavak partján a szárak akár 10 m hosszúak is lehetnek. A háromélű zöld szárak fűszerű csomót alkotnak. Mindegyik szár csúcsán sűrű bokrétában 10 és 30 cm közötti hosszúságú, vékony, élénkzöld, fonalszerű sugarak ülnek, amelyek a fiatal növényen tollseprűre emlékeztetnek. A sugarak végén idővel zöldesbarna virágzatok jelennek meg, ezeket barna, dióhoz hasonló termés követi. A talajszint fölött nem látszanak levelek: a gyöktörzs fiatalabb részeit vörösesbarna, papírszerű, háromszögletű pikkelyek borítják, amelyek botanikai szempontból redukált levelek. Három alfaját ismerik el: a subsp. madagascariensis Madagaszkáron, a subsp. zairensis Angolában, Kongóban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban él, a subsp. papyrus pedig az elterjedési terület többi részén.
Élőhely és ökológia
A papirusz C4-es palkaféle, amely Afrika vizes élőhelyein nagy kiterjedésű, igen produktív, egyfajos állományokat alkot. Vízzel telített talajon és legfeljebb 2 m mély vízben nő, a teljes napfényt vagy a félárnyékot kedveli. Az 1 és 2 m közötti mélységű mocsarakban főként a papirusz alkotja a sudd néven ismert úszó, összegabalyodott növénytömegeket. Egyes helyeken, például Bangweulu vidékén, úszó szigeteket alkot, amelyeken a halászok ideiglenes tábort verhetnek. A virágzatok sok társas madárfajnak adnak fészkelőhelyet. A növényt a szél porozza be, az érett termést a víz terjeszti. Afrikán kívül Madagaszkáron és mediterrán területeken, például Szicíliában és a Levantéban is előfordul, a trópusokon pedig világszerte meghonosították. Természetvédelmi besorolása: nem fenyegetett.
Termesztés
Magról viszonylag könnyű nevelni, Egyiptomban azonban inkább a gyöktörzsét osztják. Megtelepedése után elég gyorsan nő, a nagyon nedves talajt kedveli, vagy azt, ha a gyökere vízben áll. Új növényt vegetatív úton ajánlott szaporítani: a gyöktörzset kis csoportokra osztják, és ezeket a szokásos módon elültetik. Az USDA 9. és 10. télállósági zónájában télállónak tartják, Floridában pedig inváziós fajjá vált. Ma gyakran dísznövényként termesztik.
A növény felhasználása
A növény egyes részei ehetők, a jól úszó szárakból pedig hajót lehet építeni. A fiatal hajtások belét főtt és nyers formában is ették. A virágzatokból füzéreket fontak az isteneknek. A szárakból vitorlát, gyékényt, szövetet és kötelet is készítettek. Hagyományosan kerítést, tetőt és gyékényt készítenek belőle, de rostlemezt és brikettet is.
Kémia
Leírták a papirusz gumóinak lipidösszetételét és föld feletti részeinek illóolajait. A szárak lipofil extraktanyagokat tartalmaznak: a kéregben 4,1%-ot, a bélben 4,9%-ot. A szárak szteroidjai közül a szabad szterolok alkotják a legnagyobb csoportot, a kéregben 3080 mg/kg, a bélben 5420 mg/kg mennyiségben. A szabad szterolok közül a szitoszterol a legjelentősebb, a kéregben 1720 mg/kg, a bélben 2280 mg/kg mennyiségben. Mindkét részben a sztigmaszta-3,5,22-trién nevű vegyület a leggyakoribb szteroid szénhidrogén, a kéregben 430 mg/kg, a bélben 340 mg/kg mennyiségben. A szár mindkét részében kampeszterol-, sztigmaszterol- és szitoszterol-észtereket is azonosítottak. A papirusz föld feletti nettó primer produkciója elérheti a hektáronként évi 136,4 t szárazanyagot, és a kutatók a biofinomítók lehetséges nyersanyagának tartják.
Név és etimológia
Az angol papyrus szó a latinon keresztül a görög papyros szóból ered, amely ismeretlen, talán görög előtti eredetű jövevényszó. A görögben van egy másik szó is, a byblos, amely állítólag a föníciai Büblosz város nevéből származik. Theophrasztosz a papyros szót az élelemként használt növényre alkalmazta, a byblos szót pedig ugyanerre a növényre, ha nem élelmiszer készült belőle, hanem például kötél, kosár vagy íróanyag. A pontosabb görög biblos kifejezés, amelyből az angol bibliography, bibliophile és bible szavak erednek, a növény belső háncsát jelöli. Az egyiptomi nyelvben a növény neve wadj, tjufy vagy djet volt.
Rokon anyagok
A Cyperus scariosus ugyanannak a nemzetségnek egy másik palkaféléje, Ausztráliából és Új-Guineából származó lágy szárú évelő. A cypriol, más néven nagarmothaolaj, a Cyperus scariosus gyökeréből, nem pedig a papiruszból lepárolt illóolaj. Illatát fásnak, földesnek, száraznak és fűszeresnek írják le, pacsulira és vetiverre emlékeztető jegyekkel.
