A petúnia a Solanaceae családba, azon belül a Petunioideae alcsaládba tartozik. Az azonos nevű népszerű virág a nevét a franciából kapta, a francia pedig egy tupi-guarani nyelvből vette át a pétun, „dohány” szót. A petúniákat általában rovarok porozzák be. Kivétel a ritka, piros virágú P. exserta, amelyet kolibrik poroznak be.
A Petunia × atkinsiana hibrid magában foglalja a P. axillaris és a P. integrifolia közötti összes hibridet. A P. axillaris, vagyis a nagy fehér vagy éjszakai illatú petúnia, éjszaka illatos, krémfehér virágokat hoz, hosszú, vékony csővel és kissé lapos nyílással. Virágai, a nemzetség egyetlen fehér virágai, 3 és 7 cm közötti hosszúságúak. Dél-Amerika mérsékelt övi részén őshonos: Dél-Brazíliában, illetve Argentína és Uruguay egyes részein. A hibridek illatmolekulái általában hasonlítanak a P. axillaris illatmolekuláihoz.
A P. integrifolia ibolyaszínű virágú faj. Kicsi, széles virágainak nincs erős illata, nappal méhek látogatják. A fehér virágú P. axillaris karcsú virágait éjszaka szenderek keresik fel, és a növény alkonyatkor kezd erős illatot árasztani. A Mitchell nevű hibrid fajta virágai csak este és éjszaka illatosak. Ennek a fajtának a virágillatát főként illékony benzenoidok adják. A petúnia legfőbb illékony virágvegyülete a metil-benzoát. Kibocsátásának időzítését elsősorban a napi fény-sötét váltások határozzák meg. A Petunia hybrida illatkibocsátásában a benzenoid/fenilpropanoid anyagcsereút termékei uralkodnak, közülük a négy legfontosabb a metil-benzoát, a benzil-benzoát, a benzaldehid és az izoeugenol.
A Mitchell fajtában az ODORANT1 transzkripciós faktor szabályozza az illékony benzenoidok szintézisét. Az illattalan W138 fajtában transzkriptumszintje csak 10%-a a Mitchell fajtában mértnek. A LATE ELONGATED HYPOCOTYL (PhLHY) óragénnel végzett kísérletek szerint ez a gén közvetlenül meghatározza az illatkibocsátás időzítését, mert az ODO1 és az illatanyag-útvonal más génjeinek kifejeződését az esti órákra korlátozza. Kísérletekből kiderült, hogy a Manduca sexta szender az illatos növényeket részesíti előnyben, és rövid távolságból az illat dönt a választásáról.
A Petunia integrifolia virágai főként benzaldehidet bocsátanak ki. A P. axillaris subsp. axillaris virágai illékony benzenoid és fenilpropanoid vegyületek keverékét bocsátják ki, köztük izoeugenolt és eugenolt. A P. axillaris subsp. parodii virágai sem izoeugenolt, sem eugenolt nem bocsátanak ki, sziromleveleikben viszont sok dihidrokoniferil-acetát van. Ennek az alfajnak az izoeugenol-szintáz génjében kereteltolódásos mutáció van, amely működésképtelenné teszi a gént. Sziromleveleinek illékony anyagai között benzaldehidet, benzil-alkoholt, metil-benzoátot, benzil-acetátot, metil-szalicilátot, benzil-benzoátot és benzil-szalicilátot azonosítottak. Az eugenol fűszeres, szegfűszegre emlékeztető illatú. A metil-szalicilát színtelen, viszkózus folyadék, édes, gyümölcsös illata a gyökérsörre emlékeztet.
·
Kapcsolódó: Abélia · Mandulavirág · α-terpineol · Inkaliliom · Tűzgyöngyike · Amarillisz · Holdvirág · Ametisztvirág
