Gránátalmavirág

A gránátalma 1,5-5 m magasra növő, sokágú, tövises cserje vagy kis fa. Őshazája a Kaukázust és az Iráni-fennsíkot átfogó térség, amely magában foglalja a mai Iránt, Türkmenisztánt és Afganisztánt, és dél felé egészen Pakisztánig nyúlik. Ma Nyugat-, Dél- és Közép-Ázsiában, Észak-Afrikában és a Szaharától délre fekvő Afrikában, Délkelet-Ázsia szárazabb vidékein, a Földközi-tenger medencéjében, az Egyesült Államokban és Chilében is termesztik.

A faj a füzényfélék (Lythraceae) családjába, azon belül a Punicoideae alcsaládba tartozik. Több mint 500 elnevezett fajtája van, és ugyanazt a genotípust a világ különböző tájain gyakran más-más néven ismerik. A cserje hosszú életű, Franciaországban egyes példányai 200 évig is fennmaradtak. Levelei átellenesek vagy közel átellenesek, fényesek, keskeny hosszúkásak, 1,9-5 cm hosszúak.

A gránátalma virágait a nyugati házi méh és a keleti méh, poszméhek, ácshangyák és citrusfecskefarkú lepkék porozzák be. Egyes termést nem hozó fajtákat kizárólag a virágukért termesztenek. A források szerint a cserje áprilistól júliusig virágzik. A portokok a virág éréséig a bibe köré záródnak. A magházak belül rekeszekre, úgynevezett lokulusokra tagolódnak, ezekben sok függő magkezdemény ül, amelyeket válaszfal fed.

A Toszkánában termesztett gránátalma leveleinek és összes virágrészének illatában a szeszkviterpén-szénhidrogének alkották a legnagyobb csoportot. A virágrészek fő összetevői a β-kariofillén, az (E,E)-α-farnezén és a transz-α-bergamotén voltak. A Punica granatum antocianinjai között a pelargonidin-3,5-diglükozidot és a pelargonidin-3-glükozidot is leírták. A gránátalma-kivonat fő színanyagai a cianidin-3,5-diglükozid, a delfinidin-3-glükozid és a cianidin-3-glükozid voltak.

·

Kapcsolódó: Abélia · Mandulavirág · α-terpineol · Inkaliliom · Tűzgyöngyike · Amarillisz · Holdvirág · Ametisztvirág