Tíkfa

A parfümkészítésben használt tíkfaolaj a Tectona grandis fajból származik. Ez a trópusi keményfa Délkelet-Ázsiában őshonos, főként Mianmarban, Indiában, Thaiföldön és Indonéziában. A fakivonatot (CAS 93334-56-6) faforgács vízgőz-desztillációjával vagy oldószeres extrakciójával nyerik. Kémiai összetétele összetett: pirolízis-GC/MS vizsgálatok több mint 60 vegyületet azonosítottak a tíkfa gesztjében, köztük a 2-metilantrakinont (ez a molekula felel a tíkfa biológiai lebomlással szembeni ellenállásáért), különféle szerves savakat és fenolos vegyületeket.

Az illat jellege

A tíkfa illata fás, meleg, enyhén bőrös, füstös árnyalatokkal. Szárazabb és szigorúbb, mint a szantálfa, kevésbé füstös, mint a gvajakfa, és egzotikusabb, mint a cédrus. A tíkfa természetes, gumiszerű olajtartalma sajátos, enyhén csípős jelleget ad neki: ez az élesség csak a tíkfára jellemző. A parfümkészítésben a jegyet néha részben rekonstruálják, mert tiszta tíkfaolaj parfümipari minőségben nehezen szerezhető be.

A fa

A Tectona grandis a Föld egyik legtartósabb faanyagát adja. Természetes olajtartalma miatt szinte teljesen ellenáll a víznek, a termeszeknek és a gombás korhadásnak, ezért lett előbb Délkelet-Ázsiában, majd az európai hadihajó-építésben is a hajóépítők kedvelt fája. Ma a trópusokon sokfelé termesztik ültetvényeken, de a legértékesebb minőség továbbra is a burmai őserdei tíkfa.

Rokon jegyek: Szantálfa · Cédrus · Lakkozott fa · Vetiver