150 000 virág egy kilóhoz
A Crocus sativus évente két hétig virágzik, októberben. Minden virágból három vörös bibét szednek ki, kézzel, hajnal előtt, hogy a meleg semmit ne denaturáljon. Egy kiló szárított sáfrányhoz 150 000 virág kell. Ezt a munkát gép nem tudja elvégezni: a bibe elszakad, ha túl erősen fogják meg, a sérült bibe pedig elveszíti aromaprofiljának egy részét. A parfümkészítés egyik legdrágább alapanyaga: a kivonáshoz szánt szárított sáfrány kilója meghaladja a 15 000 eurót, bár az íriszvaj és a természetes oud még ennél is drágább.
4 perc
Görögország adja a legszárazabb, legegyenesebb sáfrányt. Kozaniban, Nyugat-Macedónia síkságán a 17. század óta termesztik a Crocus sativus fajt. A mészkőtalaj és a szárazföldi éghajlat (perzselő nyár, kemény tél) megviseli a gumót, és a bibébe sűríti az aromás molekulákat. Az iráni sáfrány, amely a világtermelés 90%-át adja, lágyabb és földesebb, kerekdedsége a konyhában jól jön, a parfümkészítésben viszont hiányzik belőle a szükséges harapós él. A kozani sáfrány ásványos szárazsága szinte metsző, és az akkordban is megállja a helyét anélkül, hogy elveszne benne.
A sáfrányt a parfümkészítésben nem a színe és nem az ára teszi érdekessé, hanem a szafranál: CAS 116-26-7, 2,6,6-trimethylcyclohexa-1,3-diene-1-carboxaldehyde. Illata forró fémre, cserzett bőrre, napon szárított szénára emlékeztet. Semmi köze a rizottó sáfrányához.
Szafranál: fém és bőr egyetlen bibében
A szafranál nem az élő virágban képződik. Szárítás közben keletkezik, a pikrokrocinnak, a friss sáfrány keserű vegyületének a lebomlásából. Lassú kémiai átalakulás, érzékeny a hőmérsékletre és a páratartalomra. A magas hőmérsékleten, túl gyorsan végzett szárítás szegényes, lapos szafranált ad. A hagyományos görög módszer szerint árnyékban, vékony rétegben, több napon át szárítják a bibét, így az átalakulás teljes, és a szafranál egész összetettségében kibomlik.
Izolátumban a szafranál hideg. Fémes. Van benne valami a krómból, nyers bőr aláfestésével és nedves széna nyomával. Olyan jegy, amely a parfümőr alapanyagai között semmihez sem hasonlít: nem fűszer, nem fa, nem gyanta. Köztes teret foglal el, az ásványos és az állati között. Nagy adagban a szafranál szinte gyógyszeres jelleget ölt: jódos, fanyar, mint a jódtinktúra meleg bőrön.
Éppen ez a hideg, fémes jelleg teszi nehézzé a sáfrány formulázását. Magától nem illeszkedik virágos vagy fás akkordba. Köré kell építeni a környezetet, olyan alapanyagokkal, amelyek elnyelik az élét anélkül, hogy kioltanák. A legtöbb sáfrányos parfüm azért bukik el, mert a sáfrányt meleg fűszerként kezeli. Pedig nem meleg fűszer. Fém, amely emlékszik rá, hogy virág volt.
Insuline Safrine: az égetett cukorig vitt sáfrány
Az Insuline Safrine fordítva közelít a problémához. Claire Liégent (Takasago) nem szelídíti a sáfrányt, hanem a végletekig viszi: fémesebbé, szárazabbá, harapósabbá teszi, aztán hatalmas ellensúlyt épít mellé égetett cukorból és olvasztott vajból.
A fejjegyekben a görög sáfrány (illóolaj, Kozani) a marokkói keserűmandulával és a madagaszkári szegfűszeggel nyit. Nincs szelíd átmenet: a szafranál és a keserűmandula benzaldehidje ugyanazt a fémes hidegséget hordozza, a szegfűszeg pedig száraz, szinte sebészi harapást tesz hozzá. A három együtt sűrű, éles tömböt alkot, amely nem kér engedélyt.
A szívjegyekben fordul a kép. A tunéziai narancsvirág (abszolú) krémes, szinte tejes édességet hoz, amely elnyeli a fejjegyek fémét, de nem törli el. A cukorszál és a vajas jegyek sűrű, karamellizált gourmand akkordot alkotnak. Olyan édes, mint a keleti sütemények, és ugyanúgy az ujjakra tapad.
Az alapjegyekben a madagaszkári vanília (abszolú) és a ceyloni fahéj (kéregolaj) meleg, gyantás alapot ad. A pirított mogyoró száraz, szinte füstös szemcsét ad, amely visszhangozza a fejjegyek sáfrányát: a kezdet és a vég válaszol egymásnak. Az ausztrál szantálfa (illóolaj) fás bársonyossággal tartja egybe az egészet, így a cukor nem válik émelyítővé.
Tartósság: 10/10. Illatfelhő: 10/10. Ez a parfüm előbb ér oda, mint a viselője, és később megy el, mint ő.
Miért kell a sáfránynak az extrait?
A szafranál illékony molekula. Egy 8 és 12% közötti koncentrációjú eau de toilette-ben húsz perc alatt elillan: rövid fémes csillanás, aztán semmi. A sáfrány itt csak futó epizód, díszítés egy olyan parfüm névjegykártyáján, amely valami másról szól.
20%-os koncentrációnál (extrait de parfum) megváltozik az egyenlet. A szafranálnak van ideje kibontakozni: a hideg fémből meleg bőrös jegybe vált, onnan szénába, a szénából abba a jódos utóillatba, amelyről a legbiztosabban felismerni. A koncentráció nem erősebbé teszi a sáfrányt, hanem időt ad neki, és a sáfrány az idő múlásával mutatja meg az összetettségét.
Ezért létezik az Insuline Safrine extrait formájában, és kizárólag abban. Alacsonyabb adagolásnál a sáfrány mellékszereplő lenne: a fejjegyekben ott lenne, az alapjegyekben hiányozna. 20%-nál a sáfrány az elejétől a végéig tartja a parfüm szerkezetét. A nyitás fémje bőrössé, a bőrös jegy édes szénává, a széna sáfránnyal átitatott vaníliává alakul. Koncentráció nélkül ez az út nem létezik.
A koncentráció okozta különbség a bőrön is kipróbálható: a Discovery Set 2 ml-es kiszerelésben tartalmazza az Insuline Safrine-t, ez pedig elég ahhoz, hogy a sáfrányt egy egész napon át kövessük a fémtől az égetett cukorig.
Tovább a témában: További cikkek a parfümkészítés folyóiratában
