Növénytan és nevek
A Lobularia maritima a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó, alacsony növésű virágos növényfaj. Angol köznapi neve sweet alyssum vagy sweet Alison, gyakran egyszerűen alyssum, annak az Alyssum nemzetségnek a nevéből, amelybe korábban sorolták. A Lobularia nemzetségnév egy „kis hüvely” jelentésű görög szóból ered, és a termések alakjára utal. A maritima fajnév a növény kedvelt tengerparti élőhelyére utal. A káposztavirágúak (Brassicales) rendjébe tartozik. A Lobularia, az Aurinia és az Odontarrhena nemzetség az Alyssum nemzetség közeli rokona, és korábban ahhoz tartozott. A sziklakertekben közismert, Alyssum saxatile néven ismert növény az Aurinia saxatilis.
A Lobularia maritima egynyári, ritkán rövid életű évelő növény, 5-30 cm magasra és 20-30 cm szélesre nő. Szára erősen elágazó, apró virágai sűrű fürtökben állnak. A virágok az egész tenyészidőszakban, fagymentes vidékeken egész évben nyílnak. Rovarok porozzák be őket, mert mézszerű illatuk vonzza a méheket, a zengőlegyeket, a fullánktalan darazsakat és a lepkéket. Sok megnyúlt, meglehetősen szőrös, ovális vagy kerekded becőkét hoz, mindegyikben két maggal. A levelek 1-4 cm hosszúak és 3-5 mm szélesek, szórt állásúak, ülők, meglehetősen szőrösek, ovális vagy lándzsás alakúak, ép szélűek. Minden virágnak négy csészelevele és hat, sárga portokú porzója van. A magvakat a szél terjeszti.
A család és az Alyssum nemzetség
A Brassicaceae a virágos növények közepes méretű családja, köznapi nevén mustárfélék, keresztesvirágúak vagy káposztafélék. Virágaiknak négy szabad csészelevele és négy szabad, azokkal váltakozó sziromlevele van. A családba dísznövények is tartoznak, köztük az Alyssum és a Lobularia.
Maga az Alyssum nemzetség több mint száz fajt számlál. Ezek a mérsékelt övi Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonosak, a legtöbb fajuk a Földközi-tenger vidékén él. Egynyári és évelő lágyszárú növények, ritkán kis cserjék, 10-100 cm magasak, hosszúkás-ovális levelekkel. Apró virágaik a hajtások végén fürtökben állnak, gyakran sárgák vagy fehérek, de lehetnek rózsaszínek vagy lilák is.
Elterjedés, élőhely és termesztés
A Lobularia maritima a mérsékelt öv más tájain is széles körben meghonosodott, többek között az Egyesült Államokban. Egy endemikus alfaja a Földközi-tenger nyugati részén fekvő Columbretes-szigetek helyi flórájában él. Gyakori homokos tengerpartokon és dűnéken, de szántóföldeken, falakon, lejtőkön és parlagon is megterem. Leginkább meszes talajon nő, 0-300 méteres tengerszint feletti magasságban. Sótűrő (halofita) növény: a magas, akár 400 mM-os sókoncentrációt is elviseli, és gyakori a tunéziai partokon.
Kertekben is termesztik, sok lila vagy rózsaszín virágú kertészeti fajtája van. Kertben jellemzően talajtakaróként ültetik, mert ritkán nő 20 cm-nél magasabbra. Kora tavasszal érdemes ültetni, és kevés gondozást igényel. Bár egynyári, mérsékelt éghajlaton magról újra kikelhet, és bőségesebben virágzik, ha az elnyílt virágokat levágják. Járólapok és falak repedéseiben is nevelik, a hőséget és a szárazságot nagyon jól tűri. Apró fehér, rózsaszín vagy lila virágfürtjei téltől tavaszig folyamatosan nyílnak. Jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban, és rendszeres öntözéssel, tápanyag-utánpótlással virágzik a legbőségesebben. Az illatos ternyét a kártevők általában elkerülik, és a beszámolók szerint a szarvasfélék sem rágják. A régi, magról nevelt fajták gyengébben teljesítenek, mint az újabb, dugványról szaporítottak. Ismert fajtái: „Snow Crystals”, „Snowdrift”, „Royal Carpet” (lila), „Snow Cloth” (fehér) és „Violet Queen”. A növény szirmai, levelei és zsenge szára nyersen és főzve is ehető.
Illóolaj
A föld feletti részek illóolajának fő összetevője a linalool, amely a teljes olaj 22,43%-át adja. Az olajban benzil-alkohol (8,65%), 1-fenil-butanon (7,33%) és γ-terpinén (6,15%) is van. A fő összetevők közé tartozik még az α-kadinol (4,91%), a globulol (4,32%) és a terpinén-4-ol (4,31%). További összetevők: α-terpineol (3,9%), ledol (3,59%), α-pinén (3,51%), pulegon (3,33%) és epi-α-kadinol (3,05%).
A β-karotin-fehérítési tesztben az olaj antioxidáns hatása dózisfüggő volt. Szén-tetrakloriddal kezelt patkányokban a testtömeg-kilogrammonként 250 mg-os dózis mérsékelte a toxikus hatásokat és a máj oxidatív stresszét. Akut vizsgálatokban az olaj kilogrammonként 2000 mg-os dózisig sem mutatott toxicitásra utaló jelet. Makrofágokban a lipopoliszacharid megemelte a COX-2 és az iNOS fehérje szintjét, az olajjal végzett kezelés pedig csökkentette e fehérjék expresszióját.
Élelmiszerrel terjedő baktériumokon végzett vizsgálatban az olaj nyolc kórokozó törzs ellen erős antimikrobiális hatást mutatott. A hatást főként a benzil-alkoholnak, a linaloolnak, a terpinén-4-olnak és a globulolnak tulajdonították, a fő és a kisebb összetevők együttes hatása mellett. Amikor darált marhahúshoz 0,076%-ban adták, az olaj meghosszabbította a 4 °C-on tárolt hús eltarthatóságát.
·
Lásd még: Eudora akkord · Egyenes bársonyvirág · α-amil-fahéjaldehid · Angyaltrombita · Aquaflora · Ashokavirág · Aurantiol · Azálea
