Hibiszkusz

A hibiszkuszok között egynyári és évelő lágyszárúak, valamint fás szárú cserjék és kis fák egyaránt akadnak. A nemzetség 319 fajt számlál. Több fajt széles körben termesztenek dísznövényként, főként a Hibiscus syriacus és a Hibiscus × rosa-sinensis fajt. A virágok tölcsér alakúak, öt vagy több sziromlevéllel. Színük a fehértől a rózsaszínen, a vörösön, a kéken és a narancssárgán át az őszibarackszínig terjed.

A rosa-sinensis fajnév szó szerint „kínai rózsát” jelent, pedig a növény nem áll közeli rokonságban a valódi rózsákkal, és nem is Kínából származik. A Hibiscus × rosa-sinensis bokros, örökzöld cserje vagy kis fa. Magassága 2,5 és 5 m, szélessége 1,5 és 3 m között van. Virágai többnyire vörösek, ötszirmúak és 10 cm átmérőjűek. A virágok ehetők, a csendes-óceáni szigeteken salátába teszik őket. India egyes részein cipőfényesítésre használják a virágot, innen ered angol népi neve, a shoeblack plant. A virág pH-indikátorként is használható: a savas oldatokat sötét rózsaszínre vagy bíborpirosra, a lúgos oldatokat zöldre színezi. Kínában a sziromlevelekből hagyományosan fekete cipőkrémet vagy női fekete hajfestéket készítettek. Kimutatták, hogy a virágkivonat fényvédőként működik, mert elnyeli az ultraibolya sugárzást.

Teának a rozellát (Hibiscus sabdariffa) használják. A hibiszkusztea a rozella virágának karmazsinvörös vagy sötét bíborszínű csészeleveleiből készült forrázat. Melegen és hidegen is fogyasztják, íze fanyar, erőteljes, a tőzegáfonyára emlékeztet. Mivel savanyú, gyakran mézzel, cukorral vagy fahéjjal keverik. Olaszország kivételével az európai országokban a hibiszkusz teakeverékek összetevője, főként mályvavirággal vagy csipkebogyóval, hogy élénkebb legyen a színük. A növény szerves savakat, poliszacharidokat, flavonoidokat és különösen antocianinokat tartalmaz, ez utóbbiak adják bíborvörös színét. A szárított csészelevelekben gosszipetin, hibiszcetin és szabdaretin nevű flavonoidok vannak. Gyümölcsléként sötét, bíborvörös ital, amelyet sok nyugat-afrikai országban többnyire hidegen isznak. Egyiptomban és Szudánban gyakran melegen szolgálják fel. Nem a virágot vagy a sziromleveleket, hanem a csészeleveleket fogyasztják. A szárított hibiszkuszt kandírozni is lehet, és többnyire desszertek díszítésére használják. A rozella vízoldható vörös ételfesték természetes forrása lehet. A növényt háncsrostjáért is termesztik, amelyből kötelet sodornak, és a zsákvászon gyártásában a juta helyett használják.

A hét extrait de parfum mind kipróbálható a Discovery Set mintakészletben.

Kapcsolódó szócikkek: Accord Eudora · Egyenes bársonyvirág · α-amil-fahéjaldehid · Illatos ternye · Angyaltrombita · Aquaflora · Ashokavirág · Aurantiol