Őszibarackvirág

A virág

Az őszibarackfa virágai magányosan vagy kettesével nyílnak, általában még a levelek kihajtása előtt. Színük a fehértől a pirosig terjedhet, a gyümölcsükért nemesített fajtákra azonban a 2-3,5 cm széles rózsaszín vagy piros virág jellemző. Minden virág négy- vagy ötszirmú, és kissé csésze alakú. A díszfaként nevelt fáknak telt, félig telt vagy kétszínű virágai is lehetnek. Mindegyik virágban 20-30 porzó van, csúcsukon bíborvörös portokkal, és egyetlen bibeszál, amely majdnem olyan hosszú, mint a porzók. A virágok önbeporzók, az idegenbeporzás aránya körülbelül 5%.

Botanika és virágzás

Az őszibarack, a Prunus persica, lombhullató fa. A Prunus nemzetségbe tartozik, akárcsak a cseresznye, a sárgabarack, a mandula és a szilva, és a rózsafélék családjának tagja. Kora tavasszal virágzik, a virágzást pedig gyakran megrövidítik a fagyok. Helytől függően februárban, márciusban, áprilisban vagy májusban nyílik. Új-Zélandon és a déli féltekén augusztustól októberig virágzik. Az őszibarackot nemcsak a gyümölcséért, hanem díszfaként a virágaiért is ültetik. Carl Linnaeus 1753-ban Amygdalus persica néven írta le a fát, az elfogadott Prunus persica nevet August Batsch közölte 1801-ben. Kemény maghéja miatt az őszibarackot csonthéjas gyümölcsnek, szaknyelven csonthéjas termésnek nevezik.

A gyümölcs illata

Az őszibarack termésében az alapillatot a laktonok adják, és a γ-dekalakton az egyik jellegzetes illékony vegyülete. A különböző őszibarackfajtákban több mint száz illékony vegyületet azonosítottak, ezek közül a legnagyobb mennyiségben a C6-vegyületek, az észterek, a benzaldehid, a linalool, a C13-norizoprenoidok és a laktonok fordulnak elő. A laktonok az aldehidekkel, alkoholokkal és terpenoidokkal együtt hatnak, ez utóbbiak felelnek az őszibarack fűszeres, virágos és gyümölcsös vonásaiért.

Lásd még: Eudora akkord · Egyenes bársonyvirág · α-amil-fahéjaldehid · Illatos ternye · Angyaltrombita · Aquaflora · Ashokavirág · Aurantiol