Szasszafrász

A Sassafras a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó lombhullató fák nemzetsége, Észak-Amerika keleti részén és Kelet-Ázsiában őshonos. Három ma élő és egy kihalt faja van. A Sassafras albidum közepes termetű lombhullató fa, magassága 15 és 20 m között van. A faj Észak-Amerika keleti részén őshonos: Maine és Ontario déli részétől nyugatra Iowáig, délre Florida középső részéig és Texas keleti részéig. A szasszafrászolaj jelentős mennyiségben tartalmazhat kámfort, eugenolt, azaront és különféle szeszkviterpéneket is.

A szafrol összegképlete C₁₀H₁₀O₂, molekulatömege 162,18. IUPAC-neve: 5-prop-2-enyl-1,3-benzodioxole. Színtelen, olajos folyadék, a szennyezett minták azonban sárgásnak tűnhetnek. Kis mennyiségben számos növényben előfordul, ahol természetes táplálkozásgátló anyagként működik. Van szafrol az ánizsban, a szerecsendióban, a fahéjban és a fekete borsban. A szafrol a fő összetevője két olajnak: a Brazíliában növő Ocotea pretiosa fajból készülő barna kámforolajnak és a Sassafras albidum fajból készülő szasszafrászolajnak. A szafrol a piperonil-butoxid nevű rovarölőszer-szinergista szintézisében is előanyag.

A szasszafrász egykor az amerikai kereskedelmi gyökérsörök fő összetevője volt, ma már nem használják: az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal 1960-ban betiltotta az olaját minden ipari tömegtermelésű élelmiszerben és gyógyszerben. A tilalom oka egészségügyi aggály volt: állatkísérletek szerint a szafrol, a szasszafrászolaj egyik fő összetevője, rákkeltő lehet. Azoknál a laboratóriumi állatoknál, amelyek szájon át sok szafrolt tartalmazó szasszafrászteát vagy szasszafrászolajat kaptak, maradandó májkárosodás vagy különféle daganatos betegségek alakultak ki. Embernél évekig is eltarthat, amíg a májkárosodás kialakul, és ez nem feltétlenül jár látható tünetekkel. A szafrol az MDMA és az MDA drogok gyártásának előanyaga, ezért szállítását nemzetközileg ellenőrzik. Az Egyesült Államokban a szafrol jelenleg az I. listás vegyi anyagok közé tartozik. Az Európai Közösség 273/2004. számú rendelete szerint a szafrol, az izoszafrol és a piperonál I. kategóriás prekurzor. Az Egyesült Államokban korlátozzák a szasszafrászolaj értékesítését és behozatalát, mert a küszöbértéknél nagyobb koncentrációban tartalmaz szafrolt. A szafrol és a szafrolban gazdag olajok egyaránt szerepelnek a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testület vörös listáján.

A Sassafras albidum fajt elsősorban az Egyesült Államokban használják: a házi főzésű gyökérsör fő összetevője, a hagyományos louisianai kreol gumbóban pedig sűrít és ízesít. A legtöbb kereskedelmi gyökérsörben a szasszafrászkivonatot metil-szalicilát váltotta fel. Ez az észter a fajdbogyóban és a fekete nyír kérgében fordul elő. A filépor, más néven gumbo filé, az észak-amerikai szasszafrászfa szárított, őrölt leveleiből készülő fűszer. Az amerikai Dél csoktó őslakosai használtak először szárított, őrölt szasszafrászleveleket fűszerként. A filéport úgy készítik, hogy a szasszafrászfa fiatal leveleit és hajtásait leszedik és megőrlik. Ha takarékosan szórják a gumbóra, a filépor jellegzetes, földes ízt és textúrát ad. Egy 1997-es vizsgálatban a szasszafrászlevelekben, amelyekből a filé készül, nem volt kimutatható szafrol.

A szasszafrászolaj a rovarokat és más kártevőket is távol tartja. Az Egyesült Államok délkeleti részén élő őslakos amerikaiak a szasszafrász fáját tűzgyújtásra használták, mert természetes olajai könnyen meggyulladnak. Becslések szerint 2015 körül mintegy 1500 tonna szasszafrászolajat állítottak elő. A szafrolban gazdag olajok fő termelőterülete Délkelet-Ázsia és Kína. Kambodzsában feltehetően a Camphora parthenoxylon az a fa, amelyet mreah prew phnom néven ismernek. Burma jelentős mennyiségben termel szafrolban gazdag olajokat, amelyeket ott thitkado néven ismernek. A thitkado szó szerinti jelentése „illatos fa” vagy „jó illatú fa”.

·

Lásd még: Éger · α-humulén · Amarant · Amberever · Amburanakéreg · Antillone · Almafa