Erdei fenyő

TermészetesFÁK ÉS MOHÁKfás · friss · földes

Hét parfümAz egyikük már figyel

SzívjegyPiramis
3/5Erősség
—Tartósság
5Származás
Minta
Erdei fenyő illatszer-alapanyag
Szívjegy
Pinus sylvestris L. (erdei fenyő)
Meghatározás

Gyantás, terpénes, hideg erdei levegő. Az erdei fenyő illata olyan, mintha észak-európai tűlevelű ültetvényen sétálnánk: tűéles, balzsamos, az α-pinén tiszta, csípős élével.

FÁS ZÖLD ÉDES MELEG FRISS GYÓGYSZERES GYANTÁS
PINUS SYLVESTRIS FENYŐOLAJ ERDEIFENYŐ
Type
Összetevő
Olfactive family
Fás
Source
Fa
Chemical class
Összetett természetes anyag (illóolaj)
Eszközök
Piramis
FFejjegy
SzSzívjegy
AAlapjegy
3/5Erősség
Közepes
illaterősség
Termelő országok
Oroszország Finnország Ausztria Franciaország India

Illat

Tiszta, fenyős-gyantás, hideg levegős frissességgel és terpénes gerinccel. Az α-pinén túlsúlya élessé teszi, és megemeli a kompozíciót. A bornil-acetát kámforos frissességet ad. Kevésbé balzsamos a jegenyefenyőnél (Abies), kevésbé citromos a lucfenyőnél (Picea), gyantásabb a borókánál. Ez a fenyőillat mércéje.

Terroir és érettség

Részletesen

Az erdei fenyő (Pinus sylvestris) a legszélesebb körben elterjedt fenyőfaj, Skóciától Szibériáig. Tűiből és ágaiból vízgőz-desztillációval nyert illóolaja a parfümkészítés egyik fontos tűlevelű alapanyaga. A „variáns” jelölés a faj hatalmas elterjedési területén jelentkező kemotípus-különbségekre utalhat.

Az illékony profilt az α-pinén uralja (40 és 60% között, fenyős-friss), mellette β-pinén, δ-3-karén (édes-terpénes), limonén és bornil-acetát (kámforos-friss) szerepel. A regionális kemotípusok eltérnek: a skandináv erdei fenyő általában több α-pinént tartalmaz, a dél-európai változatokban több lehet a δ-3-karén. Az összbenyomás maga a „fenyő”: ez a viszonyítási pont, amelyhez a többi tűlevelű olajat mérik.

A parfümkészítésben az erdei fenyő olaja friss, gyantás jegyként működik a fejjegyektől a szívjegyekig. Ez adja a fenyőfrissesség archetípusát. A jegy jól érvényesül fougère-, aromás és erdei témájú kompozíciókban.

·

Kapcsolódó: Éger · α-humulén · Amarant · Amberever · Amburanakéreg · Antillone · Almafa

Kinyerés és kémia

Kinyerési módszer

A Pinus sylvestris tűiből és ágaiból vízgőzzel párolják le. A kihozatal körülbelül 0,2 és 0,5% között van. Az olaj színtelen vagy halványsárga, erős, friss, fenyős-balzsamos illatú. Főként Oroszországban, Skandináviában és Ausztriában állítják elő.

Összegképlet
Complex mixture — key components: alpha-Pinene (C₁₀H₁₆), delta-3-Carene (C₁₀H₁₆), beta-Pinene (C₁₀H₁₆)
CAS
8023-99-2 (Scots pine essential oil)
Botanikai név
Pinus sylvestris L. (erdei fenyő)
Megjelenés
Halványsárgától ámbraszínűig terjedő viszkózus folyadék
Illaterősség
Közepes
Szinonimák
PINUS SYLVESTRIS FENYŐOLAJ ERDEIFENYŐ
IFRA-besorolás
Lásd a jegyzetet

Magára az anyagra nincs IFRA-szabvány (51. módosítás)

Fizikai tulajdonságok
Lobbanáspont
~38 °C
Relatív sűrűség
0,860-0,885 @ 25 °C
Törésmutató
1,473-1,480 @ 20 °C

A parfümkészítésben

Az erdei fenyő (Pinus sylvestris) olaja a fenyőfrissesség archetípusa: α-pinén (fenyős), δ-3-karén (édes-terpénes), bornil-acetát (kámforos). Friss, gyantás jegyként működik a fejjegyektől a szívjegyekig. Központi szerepet kap a fougère-, aromás és erdei kompozíciókban. A regionális kemotípusok (skandináv és dél-európai) illata kissé eltér egymástól.

Szerepe a formulában
01jellegadó jegy
02emelőszer
03harmonizáló
04frissesség
Kapható formák
illóolaj

Lásd még

7 jegy