Koncentráció Eau de toilette, eau de parfum és parfüm: mi a valódi különbség?

A koncentráció mítosza: honnan származnak a számok

Aki elég sokáig fújkodik egy párizsi parfümpultnál, előbb-utóbb a kezébe nyomják a táblázatot. Eau fraîche 1-3%. Kölnivíz 2-5%. Eau de toilette 5-15%. Eau de parfum 15-20%. Parfüm 20-30%. Klinikainak látszik. Nem az. Ezeket a küszöbértékeket egyetlen szabályozó testület sem tette közzé. Laza megállapodások, amelyeket a huszadik század közepének francia parfümházaitól örököltünk. Ezek a házak egyetlen koncentrátumot több formátumra hígítottak: az extrait volt a teljes árú változat, az eau de toilette a reggeli. A „toilette” a napi ápolásra utalt, nem gyengébb termékre.

8 perc

Az eau de parfum kategória maga is alig létezett az 1980-as évek előtt. Kereskedelmi fogásként ékelték be az EDT és az extrait közé, és 1988 körül lendült fel, amikor egy nagy párizsi parfümház ezzel a címkével pozícionálta újra egyik átdolgozott bestsellerét. Tíz éven belül az egész iparág átvette ezt a fokozatot. Ilyen gyorsan lesz egy marketingdöntésből közismert igazság.

A szabályozási űr: ezeket a megnevezéseket senki sem ellenőrzi

A világon egyetlen kormány sem ellenőrzi, hogy az elnevezés megfelel-e a koncentrációnak. Az IFRA biztonsági felső határokat szab egyes molekulákra, de azt, hogy mit minek lehet nevezni, százalékos küszöbökkel sosem határozta meg. Az EU előírja az allergének feltüntetését és a biztonsági értékelést. A doboz „parfum” feliratáról egy szót sem szól.

Így egy 18% olajat tartalmazó, „eau de toilette” feliratú flakon és egy 10% olajat tartalmazó, „eau de parfum” feliratú flakon egyaránt törvényesen állhat ugyanazon a polcon. A címkék marketingállítások. Semmit sem garantálnak arról, mi lesz a bőrön.

A kölnivíz körüli zavar: egy város, egy recept, egy kategória

Láttam már, hogy az áruházi pultoknál „egy kölnivizet” kérnek, és „valamit férfiaknak” értenek alatta, mintha a molekulák nemekre oszlanának. Nem oszlanak. Ez a társítás a huszadik század végi amerikai kiskereskedelem találmánya, kémiai alapja egyáltalán nincs.

Maga a szó Giovanni Maria Farinára vezethető vissza, a németországi Kölnben dolgozó olasz parfümőrre, aki 1708 körül megalkotta az első kölnivizet. Azt írta, hogy „egy olaszországi tavaszi reggelre emlékezteti, hegyi nárciszra és narancsvirágra közvetlenül az eső után”. 1709-ben alapított cége ma is működik, a világ legrégebbi parfümháza.

Farina formulája bergamottra, nerolire és pézsmára épült. Visszafogottságával volt forradalmi: ragyogó, viselhető citrusos-virágos illat a nehéz animális kompozíciók korában. Napóleon állítólag havi hatvan flakonnal használt el. Az évszázadok során a név levált a receptről, és a koncentrációs tartományra ragadt, mígnem az amerikai marketing nemi címkévé laposította. A kémia meg sem moccant.

Mi határozza meg valójában a tartósságot

A koncentráció százalékából alig lehet megjósolni, meddig tart ki egy illat a csuklón. Három másik tényező sokkal többet számít.

Molekulatömeg

Az illatmolekulák nagyon eltérő sebességgel hagyják el a bőrt. A limonén, a citrusolajok gerince, 136 g/mol tömegű, és egy óra alatt elillan. A linalool, a levendula legfontosabb molekulája, 154 g/mol tömegű, és két-négy órán át kitart. A szantalol, az a molekula, amely a szantálfát szantálfává teszi, 220 g/mol tömegű, és 24 órán túl is megmaradhat a bőrön.

Építsünk EDT-t ámbrára, pézsmára és szantálfára 10%-os koncentrációban. Építsünk EDP-t citrusokra és könnyű virágos jegyekre 18%-on. Az EDT győz. Mindig.

A bőr kémiája

A bőr nem semleges felület. A bőrt bevonó hidrolipid film, a víz és a faggyú rétege, kölcsönhatásba lép minden ráeső illatmolekulával, és megváltoztatja az illatprofilt és a párolgás sebességét is. A zsírosabb bőr tovább tartja az illatot. A szárazabbról hamarabb elillan. A pH tovább billenti a mérleget: egyes jegyeket előretol, másokat elás. Viseltem már ugyanazt az illatot, mint aki velem szemben ült, és a harmadik órára két teljesen más kompozíciót éreztem.

Egyetlen koncentrációs címke sem számol ezzel soha.

Kisugárzás és tartósság: a figyelmen kívül hagyott különbség

Aki azt mondja, hogy „nem tart ki a parfümöm”, az legtöbbször azt érti, hogy megszűnt a kisugárzása. Ez két különböző jelenség. A kisugárzás az a sugár, amelyen belül a mellettünk elhaladó megérzi az illatot: az illékony fej- és szívjegyeken múlik, amelyek a levegőbe vetik magukat. A tartósság azt jelenti, meddig marad meg bármilyen nyom a bőrön, és az alapjegyekben meg a fixálóanyagokban lakik, amelyek a helyükön maradnak.

Lehet, hogy egy illat két óra után már nem tölti be a szobát, éjfélkor mégis érezni a gallérunkon. A nagyobb koncentráció gyakran megnyújtja a tartósságot, de paradox módon szűkítheti a kisugárzást. A sűrű, sok olajat tartalmazó kompozíciók a bőrhöz simulnak. A könnyebb EDT-k, amelyekben magasabb az illékony molekulák aránya, az első órában néha szélesebb illatfelhőt árasztanak, éppen azért, mert ezek a molekulák sietnek elillanni. Hamarabb elhalványulnak. Amíg tartanak, hangosabban jelzik jelenlétünket.

Amikor a nagyobb koncentráció rosszabb parfümöt jelent

A hierarchia azt feltételezi, hogy a több olaj jobb. Ez nem mindig igaz.

Egyes kompozíciókhoz levegő kell. A citrusos kölnivizek, Farina három évszázaddal ezelőtt feltalált műfaja, nagy koncentrációban elveszítik jellegüket. A bergamotthéj csattanása, a keserűnarancs-neroli harapása, a citrom fehér belső héjának száraz, zöld roppanása azért létezik, mert a molekulák menekülnek. Sűrítsük őket egy bizonyos határ fölé, és a sűrűség kiszorítja a mozgást. Kiabálást kapunk ott, ahol a szerző suttogást írt.

Jean-Claude Ellena a visszafogottságot alkotói döntésként kezelte, nem kompromisszumként, és erre építette pályáját. Munkáit akvarellhez és kamarazenéhez hasonlították: szikár, áttetsző művek, minden jegyük szándékosan van a helyén. Megfigyelése szerint a huszadik század végén a marketingnyomás egyre feljebb hajtotta a koncentrációt: a parfümök „teljesítményben és stabilitásban” nyertek, az árnyaltságuk viszont elveszett. Igaza volt. Éreztem már 40%-os koncentrációjú illatot, amelytől úgy éreztem magam, mintha telefonfülkébe zártak volna valakivel, aki egyszerűen nem hallgat el.

A huszadik század közepi nagy párizsi házak figyelemre méltó illatfelhőt hoztak ki akár 6-8%-ra adagolt extrait-kből, nyersanyagok összehangolásával, nem nyers olajszázalékkal. Az, hogy ma a 30-50%-os koncentrációk felé tolódik a piac, inkább a polcon elfoglalt helyhez és az árazáshoz kötődik, mint bármilyen illatbeli javuláshoz.

A magasabb koncentráció a hibákat is felnagyítja. Egy kissé durva szintetikus anyag, amely 10%-nál észrevétlen marad, 30%-nál már ez uralja az összbenyomást. A koncentráció nagyító. Nem érdekli, mit nagyít fel.

Ár és koncentráció: kövessük a pénzt

A logika hibátlannak tűnik: az EDP azért drágább, mert több parfümolajat tartalmaz. Az egyszerű számolás próbáját azonban nem állja ki.

Egy átlagos, tömegpiaci, 20%-os koncentrációjú EDP nyers illatanyagai a pénztárban fizetett ár töredékét teszik ki. Egy 150 dolláros flakon 1,50 és 10 dollár közötti értékű illatolajat tartalmaz. Az alkohol szinte ingyen van. Ugyanazon formula 10%-os EDT-je és 20%-os EDP-je között a különbség 100 ml-enként talán 2-5 dollár nyersanyag.

A 90 dolláros EDT és a 130 dolláros EDP közötti árkülönbség nem a plusz olajból ered. A pozicionálásból ered, az érzékelt értékből, abból, hogy többet fizetünk, ha a dobozon „parfum” áll „toilette” helyett. A presztízsparfümök bruttó árrése 50% és 85% között mozog. Ilyen számok a luxusdivatban szokásosak, kémiával nem magyarázhatók.

A niche parfümkészítés bonyolítja a képet, amikor az igazi oudpárlat ára kilogrammonként 38 000 és 56 000 dollár között mozog, vagy amikor az íriszvaj három év érlelést igényel, mielőtt felhasználható. Az EDT és az EDP közötti árugrás azonban itt is ritkán tükrözi a nyersanyagok tényleges árát.

Az őszinte kérdés nem ez: „Több olajat kapok?” Hanem ez: „Jobban megkomponált illatot kapok?” A két kérdés egészen más válaszra vezet.

Eau de toilette vagy parfüm

A megállapodás szerint az eau de toilette 5-15% olajat tartalmaz, a parfüm (az extrait de parfum) 20-30%-ot. Egyik számot sem írja elő törvény. A bőrön a felvitel módja és a jegyek egyensúlya számít.

A parfüm nem hangosabb eau de toilette. A fejjegyek ragyogása visszahúzódik, az alap veszi át az uralmat, és más kompozícióként hat ugyanazon a néven. A század közepi házak a 6-8%-ra adagolt extrait-kből is figyelemre méltó illatfelhőt hoztak ki.

EDP és EDT: melyik tart tovább?

Azonos formula esetén az EDP tart tovább. A hagyományos 15-20% olaj lassabban halványul, mint az EDT 5-15%-a. Különböző formulák között a címke semmit sem jelez előre, mert a tartósság a molekulatömegtől és a bőr kémiájától függ, nem a dobozon álló százaléktól.

Az ámbrára, pézsmára és szantálfára épülő, 10%-os EDT túléli a citrusokra és könnyű virágokra épülő, 18%-os EDP-t. A szantalol 24 órán túl is megmarad, a limonén bármilyen koncentrációban egy órán belül elillan. Csakhogy ennek ára van: a magasabb koncentráció megnyújtja a tartósságot, de szűkítheti a kisugárzást, ezért a könnyebb EDT gyakran szélesebb illatfelhőt áraszt, amíg tart.

Mikor válasszunk EDT-t, EDP-t vagy parfümöt?

Ha lefejtjük a mítoszokat, gyakorlati eszközök maradnak. Nem rangsor.

EDT nyáron, irodában, tömegben. A hő gyorsítja a párolgást. Egy sűrű EDP 35 °C-os időben úgy ül rajtunk, mint egy gyapjúkabát. A könnyebb EDT-k úgy sugároznak, hogy nem fojtják meg a metrón mellettünk állót. Ha szívesen fújunk újra délben, hogy ebéd után felfrissítsük a fejjegyeket, az EDT formátum ezt a ritmust kínálja. A citrusos és friss kompozíciók ebben a formátumban születtek, és itt érvényesülnek a legjobban.

EDP hidegben, estére, eseményekre. Az alacsony hőmérséklet visszafogja a párolgást. A magasabb olajkoncentráció ezt kiegyenlíti, és amikor felhúzzuk a kabátot, a sálon túlra is kitolja az illatot. Ha nyolc órányi viselésre van szükség utánfújás nélkül, és a környezet elviseli, hogy feltűnjünk, az EDP kiérdemli a helyét. Az ámbrás és fás kompozíciók (ámbra, vanília, szantálfa, oud) ezeken a koncentrációkon egységesebbé válnak, mert az alapjegyeknek van helyük teljesen kibontakozni.

Extrait a meghitt pillanatokra, száraz bőrre, csendes üldögélésre egy pohár itallal. Egy-két érintés a pulzuspontokra, nem fújás. Az extrait nem hangosabb EDT. A jegyek egyensúlya eltolódik: kevesebb ragyogás a fejjegyekben, nagyobb súly az alapjegyekben. Más kompozíció, ugyanazon a néven. Száraz bőrön a nagyobb olajsűrűség kiegyenlíti a gyorsabb párolgást. Csendes szobában az illat közelről érezhető összetettsége megjutalmaz mindenkit, aki odahajol.

Ha csak parfümünk van, az éppoly korlátozó, mint ha csak EDT-nk. A formátum eszköz. Bánjunk is vele úgy.

Gyakori kérdések

Tényleg jobb az eau de parfum, mint az eau de toilette?

Nem. A tartós alapanyagokra (ámbrára, pézsmára, nehéz fás jegyekre) épülő EDT bármelyik csuklón, bármelyik nap túléli az illékony citrussal megrakott EDP-t. A „jobb” attól függ, milyen alkalomra viseljük, hová megyünk, és mit tesz vele a bőrünk. A formátum stílusválasztás.

Miért tartanak ki egyes EDT-k tovább az EDP-knél?

Mert a tartósságot a molekulatömeg szabja meg, nem az olajszázalék. A szantálfa- és gyantamolekulák 10%-os koncentrációban fél napig megmaradnak a bőrön. A könnyű virágos molekulák 18%-nál is órák alatt elillannak. A címkén szereplő százalék azt mutatja meg, mennyi olaj van a flakonban. Arról szinte semmit sem árul el, meddig érezni az illatot.

Törvény szabályozza a parfümök koncentrációjának jelölését?

Nem. Sem az EU, sem az IFRA, sem egyetlen nemzeti hatóság. Egy ház 5%-os formulát is elláthat a „Parfum” megjelöléssel, jogi következménye nincs. Ezek iparági megállapodások, annyira kötelezőek, mint egy úriemberek közötti megállapodás.

Csak férfiaknak való a kölnivíz?

Soha nem volt az. A kölnivíz neve Kölnből ered, ahol egy olasz parfümőr 1708-ban egy bizonyos citrusos-virágos formulát alkotott. A szót később egy koncentrációs tartományra kezdték használni (2 és 5% olaj között). A férfias asszociáció a huszadik század végi amerikai áruházak szokása. Nincs alapja sem a kémiában, sem a történelemben, és egy Macy’s-áruház alaprajzán kívül sehol.

Mi a különbség a kisugárzás és a tartósság között?

A kisugárzás azt jelenti, milyen messzire jut el az illat a testtől: az az illatbuborék, amelyen áthalad, aki elmegy a viselője mellett. A tartósság azt mutatja, meddig marad bármilyen nyom a bőrön. Egy illat két órán át sugározhat, majd még tíz órán át bőrközeli illatként marad meg, amelyet csak akkor veszünk észre, ha a csuklónk az arcunk elé kerül. A „rövid tartósságú” parfümre vonatkozó panaszok többsége valójában a kisugárzás elhalványulásáról szól. Az illat még ott van. Csak már nem hívja fel magára a figyelmet.

Indokolja a magasabb koncentráció a magasabb árat?

Szinte soha nem arányosan. Ugyanazon formula eau de toilette és eau de parfum változata között az illatolaj költségében flakononként néhány dollár a különbség. A kiskereskedelmi árkülönbség 30 és 50 dollár között van, vagy annál is több. Ez a különbözet a csomagolást, a pozicionálást és az árrést fedezi, nem az alapanyagokat.

Érdemes extrait-t választani, ha a legjobb változatot szeretném?

Az extrait nem a legjobb változat. Más változat. A fejjegyek háttérbe húzódnak, az alapjegyek dominálnak, és az összkarakter eltolódik, néha drámaian. A citrusos hangsúlyú illat extrait változatban éppen azt a tulajdonságát veszítheti el, amely meghatározta. Vásárlás előtt próbálja ki, és ne higgye, hogy a legdrágább változat a leghűbb.

Hogyan tarthat ki tovább bármelyik koncentráció?

Először hidratálja a bőrét. Az illatmolekulák a bőr lipidjeihez kötődnek, a száraz bőr kevesebb kapaszkodót kínál. Fújja a pulzuspontjaira: a csuklójára, a nyakára, a füle mögé, ahol a testhő segíti a szétáramlást. Ne dörzsölje össze a két csuklóját. A súrlódás mechanikusan tönkreteszi a fejjegyek molekuláit. Ha száraz a bőre, fújás előtt két perccel vigyen fel illatmentes testápolót. A különbség jól érezhető.