Az ürömnemzetségbe szívós lágyszárúak és cserjék tartoznak, illóolajuk erős hatású vegyületeket tartalmaz. Fajai mindkét félteke mérsékelt övében élnek, többnyire száraz vagy félszáraz élőhelyeken. Fontosabb fajai az A. vulgaris (fekete üröm), az A. tridentata (angolul big sagebrush), az A. annua (egynyári üröm) és az A. absinthium (fehér üröm). Sok faj levelét fehér szőrök borítják. A legnagyobb élő Artemisia-gyűjtemény, a National Collection of Artemisia Sidmouthban (Devon, Egyesült Királyság) található. Fajokat, alfajokat és fajtákat őriz, összesen mintegy 400 taxont.
Az Artemisia absinthium, más néven fehér üröm, Észak-Afrikában és Eurázsia mérsékelt övi tájain őshonos, Kanadában és az Egyesült Államok északi részén pedig sok helyen elvadult. Évelő, lágyszárú növény, gyökérzete bojtos. Szára egyenes, barázdált, elágazó és ezüstöszöld, 0,8 és 1,2 m közötti magasra nő. Levelét selymes, ezüstfehér trichómák borítják, rajtuk apró olajtermelő mirigyek ülnek. A fehér üröm hajtásában a szeszkviterpén-laktonok csoportjába tartozó keserűanyagok vannak, ezek fő összetevője az abszintin, 0,20 és 0,28% közötti mennyiségben. Az illóolajban (-)-tujon, (+)-izotujon, tujil-alkohol és észterei, kamazulén és más mono- és szeszkviterpének vannak.
Az A. absinthium illóolajának összetétele alapján legalább kilenc kemotípust különítettek el. Az európai A. absinthium hat kemotípusát írták le, köztük a (Z)-6,7-epoxi-ocimén, a szabinil-acetát és a β-tujon kemotípust. A horvát A. absinthium illóolaja a (Z)-epoxi-ocimén és β-tujon kemotípushoz tartozik, a francia olaj pedig a (Z)-epoxi-ocimén és krizantenil-acetát kemotípushoz. A tádzsikisztáni A. absinthium új, mircén/cisz-krizantenil-acetát kemotípusba tartozik. A tádzsik olajok jelentősen eltérnek az európai, közel-keleti és más ázsiai termőhelyekről származóktól. Ezekben a tádzsik olajokban a β-tujon aránya 0,4 és 7,3% között mozgott. Egy tunéziai vizsgálatban a levélolaj 30,41% kamazulént és 25,75% β-tujont, a virágolaj 29,9% kamazulént és 19,66% β-tujont tartalmazott. A kamazulén kék olaj, összegképlete C₁₄H₁₆.
A tujon keton és monoterpén, főként két diasztereomer formában fordul elő: (-)-α-tujon és (+)-β-tujon. Az alfa- és béta-tujon az ürömfajokban, legfőképp az A. absinthium fajban van jelen, többnyire 1:2 arányú izomerkeverékként. Az egyik kemotípus nem termel β-tujont, ám máshol nem talált terpenoidokat tartalmaz. Az Európai Unióban az Artemisia-fajokkal készült alkoholos italokban a tujon legfeljebb 35 mg/kg lehet. A fehér üröm mérgező hatásának egyetlen dokumentált esete ismert: egy 31 éves férfi 10 ml vízgőzzel desztillált, tiszta fehérüröm-illóolajat ivott meg, mert tévesen abszintlikőrnek hitte.
Felhasználás ételekben és italokban
Az A. absinthium fajból készül a rendkívül erős szeszes ital, az abszint. Az abszint ánizsos ízű szeszes ital, amelyet több növényből készítenek: az A. absinthium virágából és leveléből, zöldánizsból, az édeskömény édes változatából és más gyógy- és konyhai fűszernövényekből. Víz hozzáadásakor a rosszul oldódó összetevők, főként az ánizsból, az édesköményből és a csillagánizsból származók kiválnak az oldatból, és zavarossá teszik az italt. Az így kialakuló tejes opálosságot louche-nak nevezik. Az élelmiszeripar az A. absinthium fajt aperitifek, bitterek és szeszes italok készítésére is használja.
A tárkony (A. dracunculus) különösen a francia konyhában fontos fűszernövény. A fás üröm (A. arborescens, arabul sheeba) a Közel-Kelet aromás fűszernövénye, teában használják, többnyire mentával együtt.
·
Kapcsolódó szócikkek: α-pinén · Angyalgyökér · Angyalgyökér gyökere · Angyalgyökérolaj · Püspöksüveg · Bazsalikom · Babérlevél · Hudsonia
