Fekete dió

A fekete dió (Juglans nigra) Észak-Amerika középső és keleti részén őshonos lombhullató fa, amely leginkább folyóparti területeken nő. Elterjedési területe Ontario déli részétől nyugaton Dél-Dakota délkeleti részéig, délen Georgiáig és Florida északi részéig, délnyugaton Texas középső részéig húzódik. Nyáron és ősszel érik gömb alakú termése, amely barnászöld, félig húsos burokból és barna, barázdált dióból áll. A mag viszonylag kicsi és nagyon kemény.

Eredet és termelés

A fekete diót az Egyesült Államokban ipari méretekben törik fel. Missouri adja az Egyesült Államok éves vadon gyűjtött termésének mintegy 65%-át, és itt működik a világ legnagyobb feketedió-feldolgozója és -forgalmazója.

Kémia

A juglon fenolos szerves vegyület, összegképlete C₁₀H₆O₃. Természetes módon fordul elő a diófélék (Juglandaceae) családjába tartozó növények levelében, gyökerében, termésburkában, termésében és kérgében, különösen a fekete dióban. A fán a legtöbb juglon a rügyekben, a gyökerekben és a dióburokban van. A diótermés burkából friss tömegre vetítve 2-4%-os koncentrációban vonták ki. Allelopatikus vegyület, vagyis olyan anyag, amelyet egy növény azért termel, hogy gátolja egy másik növény növekedését.

Felhasználás

A fekete dió bele ehető. Élelmiszer-alapanyagként gyakran teszik fagylaltba, pékárukba és édességekbe. A termés külső, puha részének kivonatát ma is természetes festékként használják kézműves munkákhoz. A kemény dióhéjat az iparban abrazív tisztításra, kozmetikumokban, olajkútfúrásnál és víztisztításban hasznosítják. A fekete dió fontos haszonfa, mert a fája mélybarna színű és könnyen megmunkálható.