Növénytan
A lóherék kis termetű, egy- vagy kétéves, illetve rövid életű évelő lágyszárú növények, jellemzően legfeljebb 30 cm magasak. Leveleik többnyire hármasan összetettek, apró virágaik vörösestől fehérig terjedő színűek vagy sárgák. Közeli rokonai, amelyek angol neve szintén a clover szót tartalmazza, a Melilotus (somkóró) és a Medicago (csigalucerna) nemzetség.
A vörös here (Trifolium pratense) rövid életű évelő, 20-80 cm magasra nő, sötét rózsaszín virágai a tövükön halványabbak. Fajneve a latin prātum, azaz rét szóból ered. Európában, Nyugat-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában őshonos, más kontinenseken, például Észak- és Dél-Amerikában meghonosodott.
A fehér here (Trifolium repens) a pillangósvirágúak családjába tartozó lágyszárú évelő. Kúszó szárai a szárcsomóknál gyökeret eresztenek, ezért gyakran összefüggő szőnyeget alkot. Virágzataiban fehéres virágok ülnek, gyakran rózsaszín vagy krémszínű árnyalattal. Európában és Közép-Ázsiában őshonos, Észak-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába, Új-Zélandra és Japánba betelepítették.
Az Európából származó nemzetség az egész világon előfordul, legnagyobb változatosságát a mérsékelt övi északi féltekén éri el. Számos faja Dél-Amerikában és Afrikában is él.
Termesztés
A fehér herét a mérsékelt öv legfontosabb pillangós takarmánynövényének tartják. A lóhere a gyökérgümőiben élő szimbiotikus baktériumok segítségével köti meg a nitrogént, így kevesebb szintetikus műtrágyára van szükség. A vörös here mély karógyökere révén jól tűri a szárazságot. A vörös és a fehér here virágait főleg poszméhek látogatják. A fehér herét gyakran keverik a gyepmagkeverékekbe, mert a gyengébb talajokon is megnő és zöld takarást ad ott, ahol a pázsitfüvek nem fejlődnek jól.
Összetevők és felhasználás
A vörös here növényi anyagai közé szénhidrátok, izoflavonok és más flavonoidok, valamint szaponinok tartoznak. Fő izoflavonjai a formononetin, a biokanin A, a daidzein és a genisztein. Az izoflavontartalom erősen függ a növényi résztől, a fenológiai fázistól, a fajtától és a betakarítás utáni feldolgozástól. A vörös here kumarint és flavonoidszármazékokat tartalmaz, ezért a véralvadási zavarban szenvedők és a véralvadásgátló kezelésben részesülők csak óvatosan használhatják.
A lóhere az ember számára ehető. Virágaiból tea főzhető, a virágokból nyert magból pedig kenyeret sütnek. Az Egyesült Államokban a lóhere (Trifolium spp.) fűszerként, természetes fűszerezőként és ízesítőként szerepel az általánosan biztonságosnak elismert anyagok listáján, ez a besorolás azonban nem vonatkozik az izoflavontartalmú étrend-kiegészítő készítményekre.
A somkóró és a kumarin
A somkóró (Melilotus nemzetség) angol neve, a sweet clover, az édes illatára utal, nem a keserű ízére. A Melilotus officinalis, más néven orvosi somkóró vagy sárga somkóró, Eurázsiában őshonos pillangós. Egy- vagy kétéves növény, kifejlett korában 120-180 centiméter magas, levelei hármasan összetettek, virágai sárgák.
·
Lásd még: Abélia · Mandulavirág · α-terpineol · Inkaliliom · Tűzgyöngyike · Amarillisz · Holdvirág · Ametisztvirág
