Fagyal

A fagyal (Ligustrum) az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó nemzetség, nagyjából 50 felálló, lombhullató vagy örökzöld cserje- és fafajjal. Természetes elterjedési területe Európától a trópusi és szubtrópusi Ázsiáig húzódik, egy-egy faja Ausztráliában és Észak-Afrikában őshonos. A név eredetileg az európai, félig örökzöld Ligustrum vulgare cserjét jelölte, ma azonban a nemzetség minden tagját így nevezik. Az olajfaféléknél a virágok gyakran nagy számban nyílnak, és erős illatúak.

Megjelenés

A fagyalok feltűnő fehér virágzatait gyakran fekete bogyók követik. A közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) félig örökzöld vagy lombhullató cserje, 3 m magasra, ritkán 5 m-ig nő. Nyár közepén nyílik, 3-6 cm-es bugákban, virágai krémfehérek. Bogyói az emberre mérgezők, a rigók viszont szívesen eszik. A fényes fagyal (Ligustrum lucidum) örökzöld fa, 10 m magasra és szélesre nő.

Termesztés és felhasználás

A fagyal gyakori sövény-, szegély- és kertépítészeti növény. Alkalmazkodóképessége és a rendszeres metszés tűrése miatt kedvelik. Az Egyesült Királyságban az ovális levelű fagyal (Ligustrum ovalifolium) a legelterjedtebb termesztett sövénynövény. A szabályos sövényforma megtartásához a fagyalt egy tenyészidőszakban többször kell nyírni. A rendszeresen nyírt növények nem hoznak virágot és termést. A fagyal egyes éjjeli lepkefajok hernyóinak tápnövénye is.

Egyéb felhasználás és ökológia

A fényes fagyal magjait a hagyományos kínai orvoslás nu zhen zi néven ismeri. A fagyal sikeres invazív faj, mert versenyben legyőzi, így kiszorítja az őshonos növényzetet. Több faja ma Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon okoz gondot.

·

Kapcsolódó: Abélia · Mandulavirág · α-terpineol · Inkaliliom · Tűzgyöngyike · Amarillisz · Holdvirág · Ametisztvirág