Macskagyökér

A macskagyökér (Valeriana officinalis) a Valeriana nemzetség típusfaja. A gyógynövény neve a Valeria személynévből és a latin valere igéből (erősnek, egészségesnek lenni) ered. A növény 1,5 m magasra, ritkán 2 m-esre is megnő. Júniustól augusztusig virágzik, virágai édes illatúak, halvány rózsaszínűek, néha fehérek.

A macskagyökér Izlandtól délre Portugáliáig, északon Skandinávia középső részéig, keleten az európai Oroszországig, délkeleten Iránig őshonos. Jellemzően nedves és száraz réteken, nedves erdőkben és mocsarakban fordul elő. Virágai sokféle légyfajt vonzanak, különösen az Eristalis nemzetségbe tartozó zengőlegyeket. Egyes nappali és éjszakai lepkefajok lárvái, köztük a szürke törpearaszolóé, a növénnyel táplálkoznak. A fiatal levelek megfőzhetők, a gyökér pedig forró italokba, például forró csokoládéba áztatható. Connecticut amerikai állam potenciálisan invazívnak tekinti a macskagyökeret, és ott hivatalosan be is tiltották.

A macskagyökérolaj egyik fő összetevője a bornil-acetát. Különböző országokból származó, szárított V. officinalis gyökeret és gyöktörzset tartalmazó 13 kereskedelmi minta illóolajában összesen 150 vegyületet azonosítottak. A fő vegyületek a bornil-acetát (1,6% és 27,1% között), a valeranon (0,5% és 17,9% között), a valerenál (0% és 14,7% között), a kamfén (0% és 14,6% között), az α-fenkén (0% és 10,6% között) és a valerénsav (0% és 8,5% között) voltak. Ugyanezekben a mintákban az izovaleriánsav aránya 0% és 44,6% között mozgott. Korábbi vizsgálatokban, amelyek Észtországból és több más európai országból származó V. officinalis gyökereket elemeztek, a bornil-acetát aránya legfeljebb 33,7%, az α-fenkéné 28,3%, a valerianolé 18,2% volt. Több mintában, köztük a belgiumi, angliai, franciaországi, magyarországi és hollandiai mintákban nem mutattak ki izovaleriánsavat. Három kemotípust különítettek el: bornil-acetát/valerenál, valeranon és izovaleriánsav. Egy vizsgálatban a bornil-acetát, a limonén és a valeranon mind a 16 elemzett mintában jelen volt, és a faj markervegyületeiként javasolják őket. Az olaj leggyakoribb összetevői közé tartoznak a monoterpének, különösen a borneol és két észtere, a bornil-acetát és a bornil-izovalerát. Az Európai Gyógyszerkönyv legalább 4 ml/kg illóolaj-koncentrációt és legalább 0,17% (m/m) valerénsavtartalmat ír elő, a 13 mintából pedig csak hat felelt meg az illóolajra vonatkozó követelménynek.

A bornil-acetát (CAS 76-49-3), C₁₂H₂₀O₂, a borneol nevű terpenoid acetát-észtere. A valerénsav (CAS 3569-10-6), C₁₅H₂₂O₂, a macskagyökér illóolajának szeszkviterpenoid összetevője. A valeranon összegképlete C₁₅H₂₆O, moláris tömege 222,37. Az illóolajban lévő szeszkviterpének közé tartozik a valerénsav, a hidroxivalerénsav és az acetoxivalerénsav. A macskagyökérben kimutatott alkaloidok: aktinidin, katinin, shyanthin, valerianin és valerin. A növény flavanonokat is tartalmaz (heszperidin, 6-metil-apigenin, linarin), valamint iridoidokat, köztük valepotriátokat.

A valerénsav a GABA-A-receptor szubtípus-szelektív pozitív alloszterikus modulátora. A macskagyökér nyugtató hatásáért legalább részben a valerénsav felelhet, a hidroxivalerénsavval és az acetoxivalerénsavval együtt. A macskagyökeres étrend-kiegészítőket gyakran meghatározott tömegarányú valerénsavtartalomra standardizálják, ez sokszor 0,8%. A macskagyökeret gyógynövényalapú nyugtatóként használják, amely segíthet az álmatlanság kezelésében. A növény tartalmazza az aktinidin nevű alkaloidot.

·

Kapcsolódó szócikkek: 4-metilanizol · Almaciga · Árnika · Assam tea · Fűszercserje · Kámfor · Vászon · Karvon