Kámfor

Természetes és szintetikusTERMÉSZETES ÉS SZINTETIKUS, NÉPSZERŰ ÉS FURCSAfriss · orvosságos · aromás
FejjegyPiramis
4/5Erősség
—Tartósság
2Származás
Minta
Kámfor illatszer-alapanyag
Fejjegy
Cinnamomum camphora
Meghatározás

A kámfor viaszos, színtelen, erős illatú szilárd anyag. Kémiailag terpenoid és gyűrűs keton. Szaga illatos és átható.

Kámforos
95
Fás
55
Gyógyszeres
80
Friss
65
Mentás
45
Hideg
70
Bornan-2-one, 2-Bornanone, 2-Camphanone, kámforgyanta, babérkámfor, formosai kámfor, japán kámfor, kámforszesz
Type
Összetevő
Olfactive family
Aromás
Source
A kámforfa (Cinnamomum camphora) fája. Szintetikusan terpentinolajból is előállítják.
Chemical class
terpenoid és gyűrűs keton
Eszközök
Piramis
FFejjegy
SzSzívjegy
AAlapjegy
4/5Erősség
Magas
illaterősség
Termelő országok
Tajvan Japán

Illat

A kámfor szaga erős, molygolyóra emlékeztet. Egy másik leírás kámforos illatot említ. Észlelési szagküszöbét átlagosan 0,079 ppm-ben adják meg. Más leírások szerint szaga illatos és átható, illetve átható és aromás. A közölt szagküszöb 0,0026 mg/m3 és 0,96 mg/m3 között mozog.

A molekula: gyártók és változatok

Részletesen

Mi a kámfor?

A kámfor összegképlete C₁₀H₁₆O, molekulatömege 152,23. A kámforfa (Cinnamomum camphora) és a kapurfa (Dryobalanops sp.) fájából nyerik. A kámforfa nagy termetű kelet-ázsiai örökzöld, a kapurfa magas, faanyagáért kitermelt délkelet-ázsiai fa. Néhány más, rokon babérféle fában is előfordul, különösen az Ocotea usambarensis fajban. A rozmaring (Rosmarinus officinalis) levele 0,05 és 0,5% közötti mennyiségben tartalmaz kámfort, a Heterotheca nemzetség növényei pedig mintegy 5%-ot. Ázsiában a kámfor egyik fő forrása a kámforbazsalikom, az afrikai kék bazsalikom egyik szülőnövénye.

A vegyület királis, két enantiomer formában létezhet. A természetben jellemzően a (+)-kámfor, azaz az (1R,4R)-bornán-2-on fordul elő. Tükörképi párja, a (-)-kámfor, a természetben nagyon ritka, de a Matricaria nemzetség növényeinek illóolajában előfordul. A természetes forma jobbra forgató, a szintetikus forma racém.

A kámforfa és kemotípusai

A Cinnamomum camphora a Camphora officinarum szinonimája. Ez az örökzöld fa Kelet-Ázsia meleg mérsékelt és szubtrópusi tájain őshonos. Számos néven ismert: angolul leginkább camphor tree, camphorwood vagy camphor laurel, magyarul kámforfa vagy kámforbabér. Levele fényes, viaszos, szétmorzsolva kámforszagú. A kámforbabérnak hat kémiai változata, úgynevezett kemotípusa van: kámfor, linalool, 1,8-cineol, nerolidol, szafrol és borneol. Indiában és Srí Lankán a kámfortípus uralkodó, olajának kámfortartalma 54 és 97% között van. A linalooltípus főként Tajvanon és Japánban gyakori, Madagaszkáron pedig a cineoltípus uralkodó. Kínában a borneoltípusnak van kereskedelmi haszna, mert a borneolt a gyógyászatban alkalmazzák. A kínai betakarítók szag alapján különítik el a kemotípusokat, hogy ne keveredjenek.

Fizikai tulajdonságok

A kámfor forráspontján szublimál. 25 °C-on egy gramm körülbelül 800 ml vízben, 1 ml alkoholban, 1 ml éterben és 0,5 ml kloroformban oldódik. Alkoholos oldatából víz hozzáadására kicsapódik. Sűrűsége kisebb a vízénél, ezért úszik a víz felszínén.

Felhasználás

A kámfort évszázadok óta használják fűszerként, füstölők összetevőjeként és gyógyszerként. Rovarriasztó és bolhaölő szer is. Molyirtó szereket, gyógyszereket és ízesítőket is készítenek belőle. A celluloidot, később pedig a filmhordozót nitrocellulózból állították elő kámfor hozzáadásával. A kámfor a füst nélküli puskapor gyártásának is fontos alapanyaga volt. A kámforfa fája rovarriasztó hatású.

Történet

Az angol camphor szó a 14. században az ófrancia camphre alakból keletkezett, amely a középkori latin camfora szóból, az pedig az arab kāfūr szóból ered. Az ómaláj nyelvben a kámfor neve kapur barus volt, jelentése Barus krétája. Barus ősi kikötő volt Szumátra nyugati partján, és a környéken bőven termő borneói kámforfákból kivont kámforral kereskedett. A kámfor történeti jelentőségű vegyület, mert természetes forrásokból könnyen tisztítható.

A 19. század elejére a kámforfa-állomány nagy része kimerült, a megmaradt nagy erdők Japánban és Tajvanon álltak. Tajvan termelése messze meghaladta Japánét. A kámfor Tajvan gyarmati urainak egyik legfontosabb és legjövedelmezőbb kitermelt nyersanyaga volt. Előbb a kínaiak, majd a japánok vezettek be monopóliumot a tajvani kámforra. 1868-ban egy brit hadiflotta befutott az anpingi kikötőbe, a helyi brit képviselő pedig a kínai kámformonopólium megszüntetését követelte. Miután a helyi császári képviselő ezt megtagadta, a britek ágyúzták a várost, és elfoglalták a kikötőt. A két fél ezután kámforszabályzatot tárgyalt ki, amely rövid időre véget vetett a monopóliumnak. A japán állami monopólium miatt a nyugati iparosodott országok drágábban jutottak kámforhoz. A fő vásárlók az Egyesült Államok, Németország, Franciaország és Anglia voltak.

A kámforeljárás révén Németország a természetes kámfor második legnagyobb importőréből a szintetikus kámfor vezető exportőrévé vált. 1922-ben egy filmgyár a magasabb költségek ellenére visszatért a természetes kámforhoz, mert lágyítóként a szintetikus kámfor még nem érte el a természetes minőségét.

Szabályozás

Az Európai Unióban a kámfort fel kell tüntetni a kozmetikai termék összetevőlistáján, ha koncentrációja a bőrön maradó termékekben meghaladja a 0,001%-ot, a lemosandó termékekben a 0,01%-ot.

Mind a hét extrait kipróbálható a Discovery Set mintakészletben.

·

Lásd még: 4-metilanizol · Almaciga · Árnika · Assam tea · Fűszercserje · Vászon · Karvon · Davana

Kinyerés és kémia

Kinyerési módszer

A természetes (+)-kámfort évszázadok óta erdei termékként állítják elő: a Camphora officinarum fájából vágott forgácsot pörkölték, és a felszálló gőzt kondenzálták. Később az őrölt fán gőzt vezettek át, és ezt a gőzt kondenzálták. A hegyvidéken, ahol a fa általában nő, egyszerű lepárlókat állítottak fel. A fát felaprították, a forgácsot retortában gőzölték, a gőz hűtőkamrán haladt át, majd a kámfor egy kristályosítóláda belső falán kikristályosodott. A kámfort ezután lekaparták, és állami gyárakba szállították feldolgozásra és értékesítésre. Az illóolajért a fa fáját és levelét vízgőzzel lepárolják. Miután a kámfort szűréssel elkülönítik, a maradék illóolajat frakcionált desztillációval négy frakcióra bontják: fehér, sárga, barna és kék kámforolajra. Egyik frakcióban sincs sok kámfor: legfeljebb 9%, jellemzően inkább 3%. A sárga és a barna frakció sok szafrolt tartalmaz, és a szabad piacon általában nem árusítják, a kék frakciót pedig egyáltalán nem hozzák forgalomba. A szintetikus kámfort α-pinénből állítják elő, amelyből a tűlevelű fák olajában bőven van, és amely a vegyi cellulózgyártás melléktermékeként keletkező terpentinből desztillálható. Ecetsav-anhidrid oldószerben, erős sav katalizálta reakcióban az α-pinénből izobornil-acetát lesz. Az észter hidrolízise izoborneolt ad, amelynek oxidációjával racém kámfor nyerhető.

Összegképlet
C₁₀H₁₆O
CAS
76-22-2
Botanikai név
Cinnamomum camphora
Megjelenés
Színtelen vagy fehér kristályok, szemcsék vagy kristályos tömbök
Illaterősség
Erős
Szinonimák
Bornan-2-one, 2-Bornanone, 2-Camphanone, kámforgyanta, babérkámfor, formosai kámfor, japán kámfor, kámforszesz
IFRA-besorolás
Lásd a jegyzetet

Magára az anyagra nincs IFRA-szabvány (51. módosítás)

Fizikai tulajdonságok
Forráspont
209 °C
Olvadáspont
174-179 °C
Lobbanáspont
66 °C (zárt tégelyes mérés)
Relatív sűrűség
0,992, 25 °C-on
Törésmutató
1,5462, 20 °C-on

A parfümkészítésben

Jelenleg egyetlen PREMIEREPEAU parfüm jegyei között sem szerepel kámfor.

Szerepe a formulában
01módosító
02emelőszer
03frissesség
04élesítőszer
Kapható formák
természetes izolátum szintetikus

Lásd még

6 jegy