A görögszéna egynyári lágyszárú növény, legfeljebb 60 cm magasra nő. Babszerű, 10-15 cm hosszú hüvelyében legfeljebb húsz apró, barázdált, sárgásbarna mag van. Szárított vagy friss levelét fűszernövényként, magját fűszerként használják, és zöldségként is fogyasztják. India a világ legnagyobb görögszéna-termelője, termésének több mint 80%-a Rádzsasztán államból származik. India 2011-12-ben 96 304 hektáron 121 775 tonna magot termelt, és 21 800 tonnát exportált. Indián belül Rádzsasztán termeli a legtöbb magot, utána Gudzsarát, Madhja Prades és Uttarakhand következik. Görögszénát Argentínában, Egyiptomban és a Földközi-tenger térségében is termesztenek. A növényt mérsékelten hűvös, fagymentes éghajlaton termesztik, a jó vízelvezetésű, 6 és 7 közötti pH-jú vályog- vagy homokos vályogtalajt kedveli. Levele sok fehérjét, ásványi anyagot és C-vitamint tartalmaz, zöldségként fogyasztják, a magot csíráztatják is. A görögszénát a kérődzők zöldtakarmányként szívesen eszik, a magot halak és házinyulak takarmányozására használják. A mag 100 grammja 9% vizet, 58% szénhidrátot, 23% fehérjét és 6% zsírt tartalmaz.
A görögszéna jellegzetes, juharszirupra emlékeztető illatáért a szotolon nevű vegyület felel. Butenolid típusú lakton és rendkívül erős illatvegyület. A görögszénamag és a lestyán fő illat- és ízanyaga. Összegképlete C₆H₈O₃, moláris tömege 128,127 g/mol. Más nevei: sotolone, karamell-furanon, cukorlakton és görögszéna-lakton. Először 1975-ben izolálták görögszénából. Van belőle a melaszban, az érlelt rumban, az érlelt szakéban és fehérborban, a flor sherryben és a pörkölt dohányban is. A szotolon viszonylag változatlanul jut át a szervezeten, ezért a sok szotolont tartalmazó ételek, például a görögszéna fogyasztása után az izzadság és a vizelet juharszirup illatú lehet.
A görögszénamag összetevői között flavonoidok, alkaloidok, kumarinok, vitaminok és szaponinok vannak. A leggyakoribb alkaloid a trigonellin, a kumarinok közé a fahéjsav és a szkopoletin tartozik. A mag meglehetősen keserű, és kumarinolajat tartalmaz. Fehérje, keményítő, cukor, nyálkaanyag, ásványi anyagok, illóolaj, zsíros olaj, vitaminok és enzimek alkotják. A magot fűszerként, olajos kivonatként pedig oleorezin formájában forgalmazzák.
A görögszénát feltehetően a Közel-Keleten kezdték termeszteni. Az iraki Tell Halalban szenesedett görögszénamagot találtak, amelyet radiokarbonos kormeghatározással i. e. 4000-re datáltak, Tutanhamon sírjából pedig kiszáradt magokat tártak fel. Egy i. sz. 1. századi recept szerint a rómaiak görögszénával ízesítették a bort. Ugyanebben a században Galileában alapélelmiszerként termesztették. Beszámolók szerint Egyiptomban a vallási szertartások tömjénégetésénél füstölőszerként használták. Angol neve a középfrancián át a latin, görög szénát jelentő kifejezésből ered. A szotolon nevű vegyület 1980-ban kapta a nevét, amikor kiderült, hogy a nyers nádcukor ízét ez adja. Idősebb Cato a görögszénát a lóherével és a bükkönnyel együtt a szarvasmarhák takarmányozására termesztett növények között sorolja fel. A második századi Misna, a zsidó szóbeli törvények gyűjteménye, tiltan héber néven említi a növényt. Az indiai konyha feltehetően már 3000 évvel ezelőtt ismerte, és balzsamozásra is használták. A 2011-es németországi és franciaországi Escherichia coli O104:H4 okozta járvány forrásaként egyetlen magtétel csíráit gyanították, amelyet 2009-ben hoztak be Egyiptomból Németországba.
A hét extrait de parfum mindegyike kipróbálható a Discovery Setben.
·
Lásd még: Szegfűbors · Anetol · Ánizs · Ördögtrágya · Süteményfűszer · Babérlevél · Biryani · Kömény
