Illatos borjúpázsit
Édes, kumarinos, szénás, zöld és füves. Az illatos borjúpázsit az a fűfaj, amelytől a frissen kaszált széna édes illatú lesz. Növényi formában tiszta kumarin.
- Type
- Összetevő
- Olfactive family
- Aromás
- Source
- levelek és virágzó hajtáscsúcsok
- Chemical class
- összetett természetes anyag (illóolaj)
Illat
Terroir és feldolgozás
Részletesen
Érdekesség
A szintetikus kumarint William Perkin állította elő először, 1868-ban, és ez volt az első szintetikus illatanyag, amelyet a parfümkészítés felhasznált: a Houbigant Fougere Royale nevű parfümjében (1882). A szintézis előtt kumarint csak az illatos borjúpázsitból és a tonkababból lehetett nyerni. Az egész fougère illatcsalád ebből az egyetlen molekulából ered.
Kinyerés és kémia
Kinyerési módszer
Illóolajként ritkán állítják elő, a növényből gyakrabban készül tinktúra vagy abszolú. Kumarintartalma a száraz növény tömegének körülbelül 1-2%-a. Inkább fogalmi viszonyítási pontként szolgál, kereskedelmi termelése nem jellemző.
- Összegképlet
- N/A — complex plant extract (key: coumarin C₉H₆O₂)
- CAS
- 68916-09-6
- Botanikai név
- Anthoxanthum odoratum
- Megjelenés
- zöld és sárgásbarna árnyalatú, viszkózus folyadék
- Illaterősség
- Közepes
- Szinonimák
- Illatos borjúpázsit
A nyersanyagra nincs IFRA-szabvány (51. módosítás)
- Lobbanáspont
- > 200,00 °F TCC (> 93,33 °C) (becsült)
A parfümkészítésben
Természetes alapanyag, amely a frissen kaszált széna jellegét adja. A kumarin uralja, zöld, füves összetettséggel. Fougère, zöld és mezei hangulatú kompozíciókban használják. Ugyanazt az alapjelleget adja, mint a szintetikus kumarin, de növényi árnyalatokkal összetettebb. A kumarin szintéziséig (1868) fontos alapanyag volt.
Lásd még
8 jegy