Ár A legdrágább parfümalapanyagok: mennyibe kerülnek?

A világ legdrágább parfümjét az határozza meg, ami az üvegben feloldódik. Egy kilogramm íriszvaj, amelyet fél évtizeden át a föld alatt érlelődő íriszgyöktörzsekből nyernek, 100 000 dollárba kerülhet. Tömegre vetítve így drágább az aranynál. A flakon, a márka, a kampány: mindez olcsóbb, mint a benne lévő folyadék.

15 perc

A luxusillatok kiskereskedelmi ár szerinti rangsorai marketingköltségvetést mérnek, nem anyagot. Az alábbi árlista a parfümkészítés nyolc legdrágább természetes alapanyagát tartalmazza, ellenőrzött árupiaci adatokkal és kinyerési hozamokkal. Őszintén azt is számba veszi, hogy a szintetikus alternatíva valóban megtéveszt-e bárkit.

Az árlista: nyolc alapanyag, amely drágább a nemesfémeknél

Ezek parfümipari minőségű alapanyagok nagykereskedelmi árai, amelyeket 2025-ös és 2026-os beszállítói adatokkal és árupiaci indexekkel vetettünk össze. Kis mennyiségnél a kiskereskedelmi felár ennél jóval magasabbra viszi az összegeket.

Összehasonlításul: az arany ára 2026 elején nagyjából 85 000 dollár kilogrammonként. Az íriszabszolú, a koncentrált, 80% iront tartalmazó változat, ezt is meghaladja. Az arany véges, de igény szerint kitermelhető. Ezek az alapanyagok biológiai eredetűek, szezonálisak, több esetben pedig a kihalás felé tartanak.

Oudolaj: a gombák lutrija

Az Aquilaria fák gyantás gesztfájából lepárolt oudolaj vadon gyűjtött anyag esetén kilogrammonként 30 000 és 80 000 dollár közötti áron kel el. Az asszámi és más északkelet-indiai oud a sáv felső részén áll: jelenlegi áron kilogrammonként 32 000 és 40 000 dollár között. A rendkívül ritka Kyara minőség, amely Vietnam és Laosz évszázados fáiból származik, hírek szerint magánüzletekben 100 000 dollár fölött kelt el kilogrammonként.

Az oud azért drága, mert az oudot adó fát orvvágással a kihalás szélére juttatják. Az ellátási lánc leírása olyan, mint egy illegális vadkereskedelemről szóló nyomozati anyag. Az oudválság teljes története.

Ezek az alapanyagok nem nyerik ki önmagukat. A módszer mindent megváltoztat abban, ami a flakonba kerül. Vízgőz-desztilláció és CO2: így születnek az alapanyagok.

Van egy kinyerési módszer, amely annyira munkaigényes, hogy majdnem kihalt. Enfleurage: zsírba préselt virágok.

A lista legdrágább tétele, az íriszvaj, öt évig készül. A várakozás a lényeg.

Az ár egy biológiai valószínűtlenségre vezethető vissza. Az Aquilaria fák csak akkor termelik az illatos gyantát, ha megfertőzi őket egy bizonyos penészgomba, a Phialophora parasitica. A fertőzés immunreakciót vált ki, és a gyanta átitatja a gesztfát. A természetes erdőkben a fák nagyjából 2%-a fertőződik meg. A fertőzetlen Aquilaria faanyaga szagtalan és értéktelen.

A szűkösséget más is fokozza. Mind a 28 Aquilaria faj a CITES II. függelékében szerepel, vagyis a nemzetközi kereskedelemhez exportengedély kell, a származási országnak pedig meg kell állapítania, hogy a kereskedelem nem veszélyezteti a fajt. Egy 2025-ös, a CITES-szel együttműködésben közzétett tanulmány szerint a globális oudkereskedelem nagyjából 70%-a még mindig két fajra támaszkodik, amelyeket az IUCN súlyosan veszélyeztetettnek vagy sebezhetőnek minősít. A szabályok betartatása gyenge, a legális kínálat és a tényleges kereslet közötti szakadék pedig milliárdokra becsült feketepiacot táplál.

A plantációs oud, amelynél a fákat szándékosan beoltják a gombával, 5 és 8 év között ad használható gyantát, a parfümőrök többsége azonban vékonyabbnak és laposabbnak tartja: hiányzik belőle az az animális mélység, amelytől a vad anyag illata mintha az erdei talajra emlékezne. Ez az árban is látszik: a plantációs oud 500 és 5000 dollárért kel kilogrammonként, a vad megfelelőjének töredékéért. Az oudolaj piacát 2023-ban 300 millió dollárra becsülték, és 2033-ig évi átlagosan 6,7%-os növekedést (CAGR) várnak. A növekedést szinte teljes egészében a Közel-Kelet és az ázsiai-csendes-óceáni térség kereslete hajtja.

Íriszvaj: öt év türelem

Az íriszvaj a felső értékhatárt tekintve a lista legdrágább alapanyaga, és ennek semmi köze a ritkasághoz. Az Iris pallida könnyen megterem Toszkánában, Provence-ban és Marokkóban. A növény nem veszélyeztetett. A költséget az idő adja.

Mielőtt a szintetikus anyagok leváltották őket, a parfümkészítés állati mirigyeken és bálnabeleken alapult. Ezeknek az alapanyagoknak az etikája ugyanolyan kellemetlen, mint a lista árai. Cibet, szürke ámbra és a valódi ár.

A friss íriszgyöktörzsnek szinte nincs illata. A púderes, ibolyás árnyalatú, finoman ásványos illat, amelyet a parfümőrök nagyra becsülnek, csak akkor jelenik meg, amikor az iridáloknak nevezett előanyag-molekulák oxidatív bomlással ironokká alakulnak. Az illatot valójában az ironok adják. Három év növekedés a földben, majd betakarítás, hámozás, szeletelés, szárítás, aztán még két-három év érlelés. Az ültetéstől a használható anyagig hat év. Nincs rövidebb út.

A hozam sanyarú. Közel 1000 tonna friss gyöktörzsből hámozás és szárítás után nagyjából 300 tonna por lesz. Ebből a porból egy tonna mindössze 2 kilogramm íriszvajat ad. A 15% iront tartalmazó vaj nagyjából 12 000 euróba kerül kilogrammonként. A legtöbb parfümőrnek azonban a 80%-os irontartalomra töményített abszolúra van szüksége, és ez meghaladhatja a 100 000 dollárt kilogrammonként.

Ez az árprofil kettéhasítja a parfümkészítést. Az „írisz” néven forgalmazott illatok túlnyomó része szintetikus közelítéseket használ: iononokat (alfa, béta, gamma, metil) és különféle saját fejlesztésű iron-rekonstrukciókat. A púderes, ibolyás oldalt hozzáértően visszaadják. Ami kimarad belőlük, az a természetes írisz ásványos, répaszerű, enyhén zsíros alaphangja, amely inkább textúra, mint jegy, krétás és testmeleg, mintha az ember hideg reggelen gyapjúsálba nyomná az arcát. A természetes anyaggal dolgozó parfümőrök úgy írják le, hogy „bőrt” ad a kompozíciónak. A szintetikus anyagok csak utalnak erre. A képzett parfümőr az első szippantásra megérzi a különbséget.

Szürke ámbra: az alapanyag, amelyet nem lehet termelni

A szürke ámbra külön kategóriát alkot: olyan parfümalapanyag, amelynek ellátási lánca maga az óceán. Az ámbráscet bélrendszerében keletkezik viaszos váladékként, amely az emészthetetlen tintahalcsőröket vonja be. Miután a bálna kiüríti (valószínűleg az ürülékkel, esetleg kihányja), évekig vagy évtizedekig sodródik, a nap és a só érleli, és a fekete, bélsárszagú tömegből halvány, ezüstszürke anyag lesz, amelynek illatát tengerinek, édesnek, pézsmásnak és száraznak írják le.

Nem lehet termelni. Azt sem lehet megjósolni, hol vet partra. Új-zélandi tengerparton találnak rá, vagy ománi halásztól vásárolják. A minőség a kortól és a kitettségtől függ: a nyílt óceánon évtizedekig érlelődött fehér szürke ámbra 50 000 és több mint 100 000 dollár között kel kilogrammonként. A sötét, friss szürke ámbra 20 000 és 35 000 dollárért kel kilogrammonként. Időről időre hallani többmillió dolláros leletekről. 2021-ben egy thaiföldi halász legfeljebb 1,2 millió dollár értékű rögöt talált, az ilyen leletek azonban kivételes, legalább 30 kilogrammos darabok.

A jogi helyzet széttöredezett. Az ámbráscet a CITES I. függelékében szerepel. Az Egyesült Államokban a tengeri emlősök védelméről szóló törvény (Marine Mammal Protection Act) tiltja a birtoklást és a kereskedelmet. Ausztrália és India hasonló tilalmat vezetett be. Európa legnagyobb részén a partra vetett (megtalált, nem vadászott) szürke ámbra jogi szürke zónában sodródik. A határokon átnyúló kereskedelemhez nehezen beszerezhető engedélyek kellenek.

Az ipar már régen alkalmazkodott. Az Ambroxant, amelyet először a muskotályzsályában található szklareolból szintetizáltak, az 1950-es években vezették be a kereskedelembe, és az 1970-es évekre a szürke ámbra szabványos helyettesítője lett. Kilogrammonként 350 és 590 dollárba kerül. Egy képzett parfümőr másodpercek alatt meg tudja különböztetni a természetes szürke ámbrát az Ambroxantól: a természetes anyag sós és áttetszően édes, ezt a szintetikus csak részben adja vissza. Mindenki más számára, vagyis azok 99,9%-ának, akik találkoznak vele, a különbség jóval azelőtt elvész, hogy tudatosulna.

Rózsaabszolú (Grasse): a májusi szüret

A grasse-i rózsaabszolú, közelebbről a májusi rózsa, a Rosa centifolia, kitüntetett helyet foglal el a parfümkészítés mitológiájában. Ára, 8000 és 15 000 dollár kilogrammonként az évjárattól és a beszállítótól függően, nem a legmagasabb a listán. A francia parfümkészítésben azonban egyetlen alapanyagnak sincs ekkora érzelmi súlya.

A kinyerés számtana: Grasse-ban a hexános extrakcióval 1000 kilogramm friss szirmból nagyjából 1 kilogramm rózsaabszolú nyerhető. A rózsaolajnál (vízgőzzel lepárolt illóolaj) az arány rosszabb: egy kilogramm olajhoz 3000 és 4000 kilogramm közötti szirom kell. A szüreti ablak kíméletlen. A Rosa centifolia májusban virágzik, nagyjából három hétig. A szirmokat hajnalban kell leszedni, mielőtt a hőség kiégeti az illékony olajokat, és még aznap fel kell dolgozni.

A grasse-i termelés az elmúlt évszázadban élesen visszaesett. Ahol egykor több ezer hektár látta el a parfümipart, ma néhány tucat hektár maradt művelés alatt, többnyire egyetlen nagy francia luxuscsoporttal kötött szerződés keretében. A legtöbb kereskedelmi rózsaabszolú ma Törökországból (Iszparta), Bulgáriából (a Rózsák völgye) és Marokkóból (Kelaat M’Gouna) származik, ahol a Rosa damascena, a damaszkuszi rózsa az uralkodó. Ezek kiváló anyagok, de a parfümőrök szerint a grasse-i centifolia mézes, zöld, szinte harmatos, és ez a damascenából hiányzik. A ritkasági felárnak tehát van alapja.

Szintetikus alternatívák mindenütt vannak. A feniletil-alkohol adja az édes, virágos fejjegyet. A citronellol, a geraniol és a rózsa-oxid tölti ki a szerkezet többi részét. Összekeverve elég meggyőzően közelítik a rózsát a tömegpiaci illatokhoz. De az abszolú több mint 400 azonosított vegyületet tartalmaz. Hat vagy nyolc szintetikus anyagból álló akkord sem képes ilyen sűrűséget visszaadni. Egy formulában a természetes rózsa olyan illatú, mint ami nemrég még nőtt. A szintetikus olyan, mint ugyanannak a virágnak a hű rajza.

Jázminabszolú (Grasse): hajnal előtt szedik

A grasse-i jázminabszolú, a Jasminum grandiflorum kivonata, kilogrammonként 6000 és 15 000 dollár közötti áron kel el, a valóban Grasse-ból származó alapanyag a sáv felső végén. A jázminolaj világpiaca 2025-ben 854 tonnát tett ki, a kilogrammonkénti átlagár 1253 $ volt, ebbe az átlagba azonban az egyiptomi és az indiai alapanyag is beleszámít, amely a grasse-i ár töredékéért cserél gazdát.

A hozam: 800 kilogramm friss jázminvirágból nagyjából 1 kilogramm concrète lesz, amelyből körülbelül 600 gramm abszolú nyerhető ki. Egy kilogrammban nagyjából 8000 virág van. Kézzel kell szedni őket (egyetlen gépi betakarító sem elég kíméletes), és hajnal előtt kell szedni, amíg a virágok még zártak, az illékony vegyületek pedig a csúcskoncentrációjukon vannak. Egy ember naponta 10 000 és 15 000 virágot tud leszedni. Számoljunk: egyetlen kilogramm abszolú nagyjából 500 000 virágot és heteken át tartó hajnal előtti munkát jelent.

A rózsához hasonlóan a grasse-i jázmintermesztés is történelmi méretének töredékére zsugorodott. A megmaradt ültetvényeket féltékenyen őrzik azok a luxusházak, amelyek hosszú távú szerződést kötöttek a termelőkkel. Az ezeken a kereteken kívül dolgozó független parfümőrök szinte egyáltalán nem jutnak eredeti grasse-i alapanyaghoz.

A szintetikus helyettesítők közül itt a Hedione (metil-dihidrojazmonát) a legfontosabb, a modern parfümkészítés egyik legelterjedtebb illatmolekulája. Az 1960-as évek elején fedezték fel, és ez végleg megváltoztatta az iparágat. A Hedione adja a jázmin szétáradó, sugárzó jellegét, kilogrammonként nagyjából 20 és 50 dollár közötti áron. Egyes becslések szerint a piacon lévő parfümök 90%-ában jelen van. A metil-jazmonát, az indol és a benzil-acetát egészíti ki a szintetikus jázmint. Keverékben meggyőzőek. Ha viszont egyenként a természetes anyag mellé tesszük őket, mindegyiknél kiderül a különbség.

A PREMIEREPEAU-nál, amikor sáfránnyal dolgozunk, mint az Insuline Safrine illatban, ugyanazzal a természetes és szintetikus közötti feszültséggel találkozunk, amely a jázmint is meghatározza. A sáfrány azért van ebben a kompozícióban, mert a szafranál önmagában nem hozza a valódi Crocus sativus bibék fémes, szinte véres jellegét. Egyes alapanyagok nem tűrik a rövidítést.

Sáfrány: 150 000 virág egy kilogrammhoz

A sáfrány, a Crocus sativus szárított bibéi, kilogrammonként 3000 és 10 000 dollár között kel el, a minőségtől, az eredettől és a tisztaságtól függően. Az iráni Negin sáfrány, a legjobb minőség, a termőhelyen nagyban kilogrammonként 1500 és 1700 dollár közötti áron kel el, mire azonban az európai vevőkhöz ér, az ára kilogrammonként 3200 és 3800 dollár közé emelkedik. A kasmíri és a spanyol La Mancha-i sáfrány még drágább, legalább annyira a származás presztízse, mint a mérhető minőségi különbségek miatt. Az amerikai nagykereskedelmi ár 2026-ban kilogrammonként 2056 és 3084 dollár között van.

Egyetlen szám mindent megmagyaráz: 150 000 sáfránykrókusz-virágból lesz 1 kilogramm szárított sáfrány. Minden virág pontosan három bibét hoz. Kézzel szedik őket, pirkadatkor, az ősszel nagyjából két hétig tartó virágzás idején. A teljes folyamat, a hagymagumók elültetésétől a szárított sáfrányig, kilogrammonként 350 és 450 óra munkát igényel. A világtermelés körülbelül 90%-át Irán adja. Az éghajlatváltozás szűkíti a kínálatot: a vízhiány és az emelkedő hőmérséklet Iránban és Spanyolországban 2024-ben és 2025-ben csökkentette a terméshozamot, az elemzők pedig 2026-ban is folytatódó áringadozást várnak.

A parfümkészítésben a sáfrány elsősorban fejjegyként jelenik meg: fémes melegség villan fel, bőrös és kissé gyógyszeres, és összeköti a virágos szívjegyeket a fás alapjegyekkel. Az illatot adó fő molekula a szafranál (2,6,6-trimethyl-1,3-cyclohexadiene-1-carboxaldehyde), amely a sáfrányból izolálható, de szintetikusan is előállítható. A szintetikus változat a fűszeres-bőrös oldalt megfelelően visszaadja. Ami hiányzik belőle, az a teljes bibekivonat szénás, mézes sűrűsége. A kivonatban krocin, pikrokrocin és több tucat kisebb terpenoid is van, és ezek teszik testesebbé az összbenyomást.

A sáfrány költsége a parfümkészítésben kevésbé szélsőséges, mint a gasztronómiában, mert a formulában milligrammokkal számolnak, nem grammokkal. Ezeknek a milligrammoknak azonban súlya van. A valódi sáfrányt tartalmazó kompozíció nyitása az első másodpercekben sötét, mint egy ólomüveg ablak, és ezt a szafranál önmagában nem tudja létrehozni.

Tubarózsa-abszolú: az éjjel nyíló díva

A tubarózsa-abszolú, amelyet a Polianthes tuberosa virágából vonnak ki, kilogrammonként 4000 és 12 000 dollár között kel el, a piacot az indiai eredetű alapanyag uralja. Az ár több nehézségből adódik: a virágok csak éjszaka nyílnak, narkotikus, krémes, szinte szemérmetlen illatukat a sötétbe árasztják, és azonnal fel kell dolgozni őket, mielőtt az illékony vegyületek napkeltekor elillannak.

Történetileg a kinyerés kedvelt módszere az enfleurage volt: a virágokat hideg állati zsírba nyomták, hogy a zsír napok alatt magába szívja az illatukat, majd a zsírt alkohollal mosták ki. Elméletben elegáns, a gyakorlatban megfizethetetlen. Az enfleurage-t ma már kereskedelmi célra szinte soha nem használják. A modern termelés oldószeres extrakcióra (hexán) épül, amely concrète-et ad, ezt dolgozzák fel abszolúvá. Körülbelül 1000 kilogramm virágból lesz 1 kilogramm abszolú.

A tubarózsa-abszolú illata megosztó. Erősen virágos, alatta vajas, szinte gumis réteggel és laktonos édességgel, amely az adagolástól függően buja vagy fojtogató. A 20. század elején Európa egyes részein a fiatal nőknek azt tanácsolták, ne lélegezzék be éjjel a tubarózsát, mert tartottak az afrodiziákumos hatásától. Ez népi hiedelem, nem farmakológia, mégis tartja magát, mert a virág kémiája (sok metil-benzoátot, benzil-benzoátot és indolt tartalmaz) valóban erős élettani választ vált ki.

A szintetikus tubarózsa-akkordok az édes-virágos oldalhoz a metil-benzoátra támaszkodnak, az animális háttérhez indolt, a krémes laktonos jelleghez pedig az Ethyl Tuberose nevű vegyületet keverik hozzá. Hasonló, de nem ugyanaz. Az abszolú viszont sűrű, szinte átlátszatlan, a szintetikus változat ezt legfeljebb jelzi, de nem vállalja.

Szantálfaolaj (Mysore): harminc év, és a várakozás tart

A mysore-i szantálfaolaj, a Santalum album kivonata, megbízható beszállítóktól kilogrammonként 2000 és 5000 dollár között kel el, az indiai kormány referenciaára pedig kilogrammonként körülbelül 150 000 rúpia (nagyjából 1750 dollár). A széles sáv oka, hogy ellenőrzött, vadon termő mysore-i szantálfát kereskedelmi mennyiségben szinte lehetetlen beszerezni.

A fát az IUCN Vörös Listája sebezhetőként tartja nyilván. Az indiai kormány korlátozza az exportot. Karnataka államban a szantálfacsempészet jól dokumentált szervezett bűnözés. Itt működött évtizedekig Veerappan, a szantálfa-bandita, akiből legenda lett. A Santalum album fának 30 évig kell nőnie, mire a gesztjében elég szantalol, vagyis a fő illatadó vegyület gyűlik össze a lepárláshoz. Aki ma csemetét ültet, annak az unokái takarítják be.

Az elmúlt ötven évben a faj Dél- és Délkelet-Ázsia nagy részén veszélyeztetetté vált. A nyugat-ausztráliai gondozott ültetvényekről származó ausztrál szantálfa (Santalum spicatum) fenntartható alternatívává vált, ára kilogrammonként 1000 és 2000 $ között mozog. Illata szárazabb, kevésbé krémes, mint a mysore-i szantálfáé, de több parfümőr nyilvánosan kijelentette, hogy bizonyos célokra ma már ezt használja szívesebben.

A szintetikus Javanolt 1996-ban fejlesztették ki, és talán ez a lista legsikeresebb helyettesítője. Nagyjából 400-szor erősebb a régebbi szintetikus szantálanyagoknál, krémes, tejes, fás profilja pedig szorosan követi a természetes béta-szantalolét. Kilogrammonként 50 és 200 $ közötti árával a tömegpiac számára is elérhetővé tette a szantálfás kompozíciókat, anélkül hogy egyetlen fát kivágtak volna. A Javanol jó. Ezt senki sem vitatja. A természetes mysore-i olaj meditatív nyugalma azonban nincs meg benne: az a lassú, türelmes csend, amelyet a füstölők indiai és japán hagyománya „szentnek” nevez. Ha a szagolócsíkot az orrunkhoz tartjuk, elcsendesedik a szoba. A legtöbb kereskedelmi felhasználásnál a különbség pusztán elméleti. Néhány esetben viszont éppen ezen múlik minden.

A szintetikus anyagok kérdése: érezni a különbséget?

A fenti összes alapanyagnak van szintetikus megfelelője. Nem az a kérdés, hogy léteznek-e, hanem hogy meg tudja-e különböztetni valaki. A válasz egyértelműen kettéválik aszerint, hogy ki szagolja.

Egy 2023-as, kétdimenziós gázkromatográfiát (GCxGC-TOF-MS) használó tanulmány kimutatta, hogy bár a szintetikus és a természetes illatanyagok makroszintű kémiai profilja hasonló, a fejlett elemzés megbízhatóan megkülönbözteti őket. A molekulák nagyrészt egyeznek, az arányok viszont nem. A mellékvegyületek, a nyomnyi terpenoidok, a zsírsavak és a természetes öregedés során keletkező oxidációs termékek hozzák létre azt, amit a parfümőrök a természetes alapanyag „glóriájának” neveznek: azt a légkört, amely a fő illatot körülveszi.

A legtöbb vásárló a kész kompozícióban nem tudja megkülönböztetni a szintetikus változatot a természetestől. Az alapanyagokat több tucat más összetevővel keverik, és olyan töménységre hígítják, hogy a finom különbségeket felületes szaglással már nem lehet észrevenni. Ez nem megtévesztés. Ez a formulázás hétköznapi gyakorlata. Ha egy parfümőr Ambroxant választ szürke ámbra helyett, gyakorlati, etikai és gyakran esztétikai okból teszi: az Ambroxan kiszámíthatóbban viselkedik, mindenhol legális, nem árt az állatoknak, és a szürke ámbra száraz, fás, bőrmeleg oldalát meglepő pontossággal adja vissza.

Azokban a kompozíciókban viszont, ahol a természetes anyag a főszereplő, egy soliflore rózsában, egy sáfrányt előtérbe állító ámbrás parfümben, egy oud-központú mukhallatban, a különbség kiütközik. Nem a szintetikus hibájaként, hanem hiányként, olyan helyként az akkordban, ahol szemcsésségnek vagy sósságnak kellene lennie, de nincs. Hogy ez a hiány számít-e, azon múlik, mit vár az ember a parfümtől: hogy az illata hasonlítson valamire, vagy hogy az legyen.

A PREMIEREPEAU-nál mindkettővel dolgozunk. A tisztaság mint ideológia kevésbé érdekel minket, mint a kész illat a bőrön. Megtanultuk viszont, hogy egyes alapanyagok olyan információt hordoznak, amely veszteség nélkül nem tömöríthető: egy sáfrány, amely ragaszkodik fémes harapásához, egy írisz, amely a saját testhőjét hozza. A Discovery Set olyan figyelemre épül, amely észreveszi ezeket a különbségeket: mind a hét illat gerince egy-egy olyan természetes alapanyag, amelyet nem tudtunk volna pótolni.

Gyakori kérdések

Melyik a legdrágább parfümalapanyag a Földön?

Az íriszabszolú (80% iront tartalmazó, sűrített íriszgyökér-kivonat) tartja a rekordot: kilogrammonként több mint 100 000 $, ez a mai árfolyamon több az aranyénál. Az árat nem a növény ritkasága okozza, hanem a kötelező hatéves érlelés az ültetéstől a kivonásig.

Miért olyan drága az oud?

Az oudolaj előállításához az Aquilaria fákat egy meghatározott penészgombának kell megfertőznie, amely természetes úton a vadon élő példányoknak csupán körülbelül 2%-ában fordul elő. Mind a 28 Aquilaria faj szerepel a CITES jegyzékében. A vad oudolaj kilogrammonként 30 000 és 80 000 $ közötti áron kel el. Az ültetvényes oud olcsóbb (500 és 5000 $/kg), a parfümőrök többsége azonban kevésbé összetettnek tartja.

Legális a szürke ámbra vásárlása?

Országonként eltér. Az Egyesült Államokban a tengeri emlősök védelméről szóló törvény (Marine Mammal Protection Act) tiltja a birtoklást és a kereskedelmet. A legtöbb uniós ország engedélyezi a partra vetett szürke ámbra (természetes módon talált, nem vadászatból származó) forgalmát, de a határokon átnyúló kereskedelemhez CITES-engedély kell. Ausztráliában és Indiában tilalmat vezettek be. A parfümipar túlnyomórészt Ambroxant használ, a muskotályzsályából nyert szintetikus helyettesítő, ára kilogrammonként 350 és 590 $, szemben a természetes anyag 20 000 és 100 000 $-os árával.

Hány rózsa kell 1 kilogramm rózsaabszolúhoz?

Grasse-ban, ha a Rosa centifolia (májusi rózsa) szirmait hexánnal vonják ki, 1 kilogramm abszolúhoz nagyjából 1000 kilogramm friss szirom kell. A vízgőzzel lepárolt rózsaolajnál az arány még rosszabb: 1 kilogramm olajhoz 3000 és 4000 kilogramm közötti szirom kell. Egy rózsavirág nagyjából 3 és 5 gramm közötti, így egy kilogramm abszolú több százezer virágból készül.

Miért olyan drága a sáfrány a parfümkészítésben?

Minden Crocus sativus virág csupán három bibét hoz. 1 kilogramm szárított sáfrány előállításához nagyjából 150 000 virág kell, és mindet hajnalban, kézzel szedik a kéthetes őszi virágzás idején. Egy kilogramm 350 és 450 közötti munkaórát igényel. A világtermelés 90%-át Irán adja, az éghajlat okozta vízhiány pedig tovább szűkíti a kínálatot.

Helyettesíthetik a szintetikus összetevők a természeteseket a parfümben?

A legtöbb fogyasztó számára igen. A kész kompozíciókban a természetes és a szintetikus alapanyagok közötti különbséget felületes szaglással nem lehet észrevenni. A képzett orr számára, és azokban a kompozíciókban, ahol a természetes anyag a főszereplő, nem. A természetes összetevők több száz nyomnyi vegyületet hordoznak, ezek adják azt, amit a parfümőrök „glóriának” neveznek: azt a légkört, amely a szintetikus utánzatból hiányzik.

Melyik a legdrágább természetes parfümalapanyag kilogrammonként?

Az íriszabszolú vezeti a listát, kilogrammonként 100 000 $ fölötti áron, utána a vad oudolaj (30 000 és 80 000 $ között) és a kiváló minőségű szürke ámbra (20 000 és 100 000 $ között) következik. A kilogrammonkénti ár azonban nem mindig mutatja meg, mennyibe kerül egy anyag a formulában, mert az adagolás aránya nagyon eltérő. A sáfrányra épülő kompozíció nyersanyagának kilogrammja olcsóbb lehet, mint az oudra épülőé, a sáfrány mégis aránytalanul nagy részt ad az érzékszervi hatásból.

Kapható még mysore-i szantálfa a parfümkészítéshez?

Alig. A Santalum album az IUCN besorolása szerint sebezhető faj, India pedig korlátozza a kivitelt. Kereskedelmi mennyiségben vad mysore-i szantálfa gyakorlatilag nem kapható. A fő alternatívát a gondozott ültetvényekről származó ausztrál Santalum spicatum és a Javanol nevű szintetikus molekula jelenti. A Javanol nagyjából 400-szor erősebb, mint a régebbi szintetikus szantálanyagok, ára kilogrammonként 50 és 200 $ között mozog.