Pisztácia
Zöld, gyantás, finoman laktonos. A nyers pisztácia illata kevésbé emlékeztet a macaron édesített pisztáciakrémjére, inkább a frissen feltört héjra: α-pinén és terpinolén árad belőle, fenyős, szinte terpentinesen éles illattal, alatta krémes, olajos melegség. A pirított változat egészen más: a Maillard-reakcióból származó pirazinok a kávé és a pirított szezám felé viszik. Parfümkészítéshez nem létezik kereskedelmi pisztácia-illóolaj. A jegy mindig szintetikus rekonstrukció.
- Type
- Összetevő
- Olfactive family
- Gyümölcsös
- Source
- mag (magbél): parfümkészítéshez nincs kivonat, csak szintetikus rekonstrukció
Illat
Részletesen
Érdekesség
A Pistacia vera nevű fát nagyjából 8000 éve háziasították az Irán és Afganisztán közötti felföldön. A mai Üzbegisztánban fekvő Djarkutan bronzkori archeobotanikai maradványai az emberi pisztáciafogyasztás legkorábbi bizonyítékai közé tartoznak. A mag illékony anyagai között ugyanaz a monoterpén uralkodik, amely a fenyőgyanta és a terpentin illatát is meghatározza: a (+)-α-pinén, amely a termés illóolajának akár 54,6%-át adja. Kémiai szempontból az ehető pisztácia illata inkább tűlevelű erdőre emlékeztet, mint cukrászdára.
Kinyerés és kémia
Kinyerési módszer
Parfümkészítésre alkalmas pisztácia-illóolaj vagy abszolú nem létezik. A Pistacia vera magjának hidegsajtolásával zöld, sűrű, olajsavban és linolsavban gazdag zsíros olajat nyernek. Kozmetikumokban bőrpuhítóként használják, illékony illatanyaga viszont elhanyagolható. Analitikai vizsgálatok a nyers és a pirított magok illékony profilját headspace SPME/GC-MS módszerrel jellemezték: a friss magban α-pinént (15 és 49% között), terpinolént (2 és 23% között), limonént (3 és 30% között) és β-mircént (3,5 és 9% között) azonosítottak, a pirítás után pedig pirazinok és Maillard-termékek keletkeznek. Egyik analitikai módszer sem kereskedelmi kivonási eljárás. A parfümjegy szintetikus rekonstrukció: laktonokból, pirazinokból, tiazolokból és terpénes alapanyagokból állítják össze.
- Összegképlet
- Complex natural mixture (key constituents: α-pinene; terpinolene)
- Botanikai név
- Pistacia vera
- Megjelenés
- Halványsárga vagy zöldes olaj
- Szinonimák
- Pistacia, Pistacia vera
Ismert korlátozás nincs
A parfümkészítésben
A pisztácia rekonstruált gourmand akkord, nem kivonatolt alapanyag. Parfümkészítéshez sem pisztácia-illóolaj, sem abszolú nem készül kereskedelmi mennyiségben: a mag zsíros olajat ad (kozmetikumokhoz), de ipari léptékben elhanyagolható mennyiségű illékony aromás anyagot. A parfümőrök a pisztáciaakkordot több molekulacsaládból építik fel: laktonokból (γ-dodekalakton, δ-dekalakton, δ-dodekalakton) a krémes, vajas testhez; pirazinokból a pirított, diós karakterhez; benzaldehidből vagy Schiff-bázisaiból a marcipános-mandulás átfedéshez; a pisztáciatiazolból (2-etil-4-metiltiazol, CAS 15679-12-6) pedig a kifejezetten diós, zöld, sós jegyhez, erős kisugárzással. A zöld oldalt cisz-3-hexenol vagy terpénes alapanyagok adják, a melegséget vanillin vagy kumarin. A gourmand és ámbrás kompozíciókban az akkord a szívjegyek közé tartozik. Testes meleget ad, inkább „sült”, mint „édes”, és átvezeti a zöld-diós oldalt a vaníliás-laktonos alapjegyek felé. A pisztácia a 2010-es évek közepe óta a kortárs gourmand parfümök jellegzetes jegye: az édességet sós, szinte növényi ellenponttal mérsékli.
Lásd még
6 jegy