Pisztácia

TermészetesGYÜMÖLCSÖK, ZÖLDSÉGEK ÉS DIÓFÉLÉKkrémes · diós · telt

Hét parfümAz egyikük már figyel

SzívjegyPiramis
—Erősség
—Tartósság
5Származás
Minta
Pisztácia illatszer-alapanyag
Szívjegy
Pistacia vera
Meghatározás

Zöld, gyantás, finoman laktonos. A nyers pisztácia illata kevésbé emlékeztet a macaron édesített pisztáciakrémjére, inkább a frissen feltört héjra: α-pinén és terpinolén árad belőle, fenyős, szinte terpentinesen éles illattal, alatta krémes, olajos melegség. A pirított változat egészen más: a Maillard-reakcióból származó pirazinok a kávé és a pirított szezám felé viszik. Parfümkészítéshez nem létezik kereskedelmi pisztácia-illóolaj. A jegy mindig szintetikus rekonstrukció.

ZÖLD ÉDES GYÓGYNÖVÉNYES MELEG KRÉMES DIÓS PÖRKÖLT
Pistacia, Pistacia vera
Type
Összetevő
Olfactive family
Gyümölcsös
Source
mag (magbél): parfümkészítéshez nincs kivonat, csak szintetikus rekonstrukció
Eszközök
Piramis
FFejjegy
SzSzívjegy
AAlapjegy
Termelő országok
Egyesült Államok Törökország Irán Szíria Kína

Illat

A feldolgozástól függően két külön illatprofilja van. A nyers pisztácia fenyős, zöld, gyantás: α-pinén-domináns, közelebb áll a borókabogyóhoz vagy a terpentinhez, mint bármi ehetőhöz. Alatta halvány olajos melegség és növényi zöld frissesség. A pirított pisztácia diós, pörkölt, kávéra emlékeztető melegségbe vált. Ezt a pirazinok adják, száraz, gabonás jelleggel és krémes, laktonos alappal. A mandulához képest a pisztácia zöldebb és növényibb. A mogyoróhoz képest kevésbé zsíros és kevésbé édes. A dióval szemben hiányzik belőle a fanyar, tanninos él. A parfümök „pisztáciája” mindkét regiszter stilizált keveréke: a nyers mag zöld, terpénes frissessége a pirított mag pörkölt melegségével keveredik, és laktonos krém puhítja.

Részletesen

A pisztácia (Pistacia vera) az Anacardiaceae családba tartozó kétlaki fa, Irán, Afganisztán és Közép-Ázsia felföldjein őshonos. Nagyjából 8000 éve háziasították, így az egyik legrégebben termesztett élelmiszer-növény. Ma is Irán a legnagyobb termelő, utána az Egyesült Államok (Kalifornia San Joaquin-völgye), Törökország (Gaziantep tartomány) és Szíria következik. A parfümkészítést mindez közvetlenül nem érinti, mert kereskedelmi pisztácia-illóolaj vagy -abszolú nem létezik. A jegy mindig szintetikus rekonstrukció.

Milyen illatú valójában a pisztácia?

A friss, nyers pisztáciamagot monoterpén-szénhidrogének uralják. Öt török fajta (Kirmizi, Uzun, Halebi, Siirt, Ohadi) headspace (gőztér) GC-MS vizsgálata az illékony frakcióban 15,5 és 48,6% közötti α-pinént, 1,7 és 23,1% közötti terpinolént, 3,2 és 30,0% közötti limonént és 3,5 és 8,9% közötti β-mircént mutatott ki. Az éretlen termés illóolaja görög mintákban (+)-α-pinént 54,6%-ban, terpinolént 31,2%-ban tartalmazott. Ezek ugyanazok a monoterpének, amelyek a fenyőgyantában, a rozmaringban és a borókában is vannak: a nyers mag gyantás és zöld illatú, nem krémes és nem édes.

A pirítás mindent megváltoztat. Az aminosavak és a redukáló cukrok közötti Maillard-reakciók pirazinokat (2-metilpirazin, 2,5-dimetilpirazin, 2-etil-5-acetilpirazin), furanonokat és barnulásból származó fenolos vegyületeket hoznak létre. Tőlük a fenyős-zöld illat pirított, diós, kávéra emlékeztető lesz. A süteményekből és a fagylaltból ismert „pisztácia” ez a Maillard-reakcióval átalakult változat, amelyet a hozzáadott cukor és zsír felerősít.

Rekonstrukció a parfümkészítésben

A pisztáciamag hidegsajtolása olajsavban és linolsavban gazdag zsíros olajat ad, amely kozmetikumokban hasznos, aromás szempontból viszont közömbös. A mag vízgőz-desztillációja vagy CO2-extrakciója sem ad használható parfümalapanyagot. A jegyet teljes egészében illatmolekulákból állítják össze. A fő építőkövek: laktonok (γ-dodekalakton, δ-dekalakton, δ-dodekalakton) a krémes, vajas testhez; pisztáciatiazol (2-etil-4-metiltiazol, CAS 15679-12-6) a kifejezetten diós, zöld, sós karakterhez, erős kisugárzással; benzaldehid vagy Schiff-bázisai a marcipános-mandulás átfedéshez; zöld-terpénes módosítók (cisz-3-hexenol, linalool) a felfrissítéshez. A pirított jelleget, ha kell, metilpirazinok adják.

Kapcsolódó jegyek

Lásd még: Mandula, Mogyoró, Vanília, Tonkabab.

Érdekesség

A Pistacia vera nevű fát nagyjából 8000 éve háziasították az Irán és Afganisztán közötti felföldön. A mai Üzbegisztánban fekvő Djarkutan bronzkori archeobotanikai maradványai az emberi pisztáciafogyasztás legkorábbi bizonyítékai közé tartoznak. A mag illékony anyagai között ugyanaz a monoterpén uralkodik, amely a fenyőgyanta és a terpentin illatát is meghatározza: a (+)-α-pinén, amely a termés illóolajának akár 54,6%-át adja. Kémiai szempontból az ehető pisztácia illata inkább tűlevelű erdőre emlékeztet, mint cukrászdára.

Kinyerés és kémia

Kinyerési módszer

Parfümkészítésre alkalmas pisztácia-illóolaj vagy abszolú nem létezik. A Pistacia vera magjának hidegsajtolásával zöld, sűrű, olajsavban és linolsavban gazdag zsíros olajat nyernek. Kozmetikumokban bőrpuhítóként használják, illékony illatanyaga viszont elhanyagolható. Analitikai vizsgálatok a nyers és a pirított magok illékony profilját headspace SPME/GC-MS módszerrel jellemezték: a friss magban α-pinént (15 és 49% között), terpinolént (2 és 23% között), limonént (3 és 30% között) és β-mircént (3,5 és 9% között) azonosítottak, a pirítás után pedig pirazinok és Maillard-termékek keletkeznek. Egyik analitikai módszer sem kereskedelmi kivonási eljárás. A parfümjegy szintetikus rekonstrukció: laktonokból, pirazinokból, tiazolokból és terpénes alapanyagokból állítják össze.

Összegképlet
Complex natural mixture (key constituents: α-pinene; terpinolene)
Botanikai név
Pistacia vera
Megjelenés
Halványsárga vagy zöldes olaj
Szinonimák
Pistacia, Pistacia vera
IFRA-besorolás
Lásd a jegyzetet

Ismert korlátozás nincs

A parfümkészítésben

A pisztácia rekonstruált gourmand akkord, nem kivonatolt alapanyag. Parfümkészítéshez sem pisztácia-illóolaj, sem abszolú nem készül kereskedelmi mennyiségben: a mag zsíros olajat ad (kozmetikumokhoz), de ipari léptékben elhanyagolható mennyiségű illékony aromás anyagot. A parfümőrök a pisztáciaakkordot több molekulacsaládból építik fel: laktonokból (γ-dodekalakton, δ-dekalakton, δ-dodekalakton) a krémes, vajas testhez; pirazinokból a pirított, diós karakterhez; benzaldehidből vagy Schiff-bázisaiból a marcipános-mandulás átfedéshez; a pisztáciatiazolból (2-etil-4-metiltiazol, CAS 15679-12-6) pedig a kifejezetten diós, zöld, sós jegyhez, erős kisugárzással. A zöld oldalt cisz-3-hexenol vagy terpénes alapanyagok adják, a melegséget vanillin vagy kumarin. A gourmand és ámbrás kompozíciókban az akkord a szívjegyek közé tartozik. Testes meleget ad, inkább „sült”, mint „édes”, és átvezeti a zöld-diós oldalt a vaníliás-laktonos alapjegyek felé. A pisztácia a 2010-es évek közepe óta a kortárs gourmand parfümök jellegzetes jegye: az édességet sós, szinte növényi ellenponttal mérsékli.

Szerepe a formulában
01módosító
02jellegadó jegy
03volumenépítő
Kapható formák
szintetikus akkord

Lásd még

6 jegy