A Juglans regia nagy termetű, lombhullató fa, 10 és 25 méter közötti magasságot ér el. Eurázsiában őshonos, legalábbis Délnyugat- és Közép-Ázsiában és Délkelet-Európában, pontos természetes elterjedési területe azonban a hosszú termesztés miatt nem ismert. A fajnak számos fajtája van, ezek adják a világszerte fogyasztott ehető diót. Kiváló termését frissen is eszik, és zamatos olajáért ki is préselik. Az angol (vagy perzsa) dió héj nélkül 4% vizet, 15% fehérjét, 65% zsírt és 14% szénhidrátot tartalmaz, ebből 7% élelmi rost. A Juglans nemzetségnév a latin jovis (Jupiter) és glans (makk vagy dió) szavakból ered, a regia fajnév jelentése királyi, ami a termés és az ehető dióbél minőségére utal. Legközelebbi rokona a Nyugat-Kínában és India távoli északkeleti részén élő Juglans sigillata, amely főként abban különbözik, hogy levelei 9-11 levélkéből állnak, és diójának héja jóval vastagabb, keményebb.
Milyen valójában a dió illata?
A friss dióbél illatkivonat-hígításos elemzése 50 illataktív vegyületet mutatott ki. Közülük 37-et korábban nem írtak le a friss dióbél illékony anyagai között. A mennyiségi mérések szerint 17 illatanyag koncentrációja haladta meg a dióban a szagküszöböt. Az illatrekonstrukciós és elhagyásos kísérletek szerint a friss dió jellegzetes illatát legjobban a szotolon és a (2E,4E,6Z)-nona-2,4,6-trienal kétkomponensű keveréke adja vissza. A két vegyület természetes koncentrációja egyaránt nagyjából 10 μg/kg volt. Az 50 vegyület legnagyobb csoportját a zsírsavak oxidációs termékei alkotják, köztük 16 aldehid, 3 keton és 5 lakton. A szagküszöb a szotolonnál 0,23 μg/kg, a (2E,4E,6Z)-nona-2,4,6-trienal esetében 1,1 μg/kg, így illataktivitási értékük a dióbélben 46, illetve 9,3.
Az érzékszervi vizsgálatokban a diójegy akkor volt a legerősebb, amikor mindkét vegyület 10 μg/kg koncentrációban volt jelen, nagyjából annyiban, mint a dióban. Közepes erősségű diójegy akkor is érezhető volt, ha az egyik vegyület 10, a másik 3 μg/kg koncentrációban volt jelen. Ha az egyiket 1 μg/kg-ra csökkentették, a diójelleg már csak gyenge volt. A diójellegben a szotolonnak valamivel nagyobb a szerepe, mint a (2E,4E,6Z)-nona-2,4,6-trienalnak.
Szotolon
A szotolon butenolid típusú lakton, rendkívül erős illatanyag. A görögszénamag és a lestyán fő illat- és ízanyaga. A melasz, az érlelt rum, az érlelt szaké, a fehérbor, a flor sherry és a pörkölt dohány is tartalmazza. A Lactarius helvus gomba szárított termőtestében is kimutatták. Összegképlete C₆H₈O₃, moláris tömege 128,127 g/mol.
Dióolaj
A szűz dióolaj többszörösen telítetlen zsírsavakból áll (az összes zsír 72%-a), főként alfa-linolénsavból (14%) és linolsavból (58%), emellett olajsavat (13%) és telített zsírokat (9%) tartalmaz. Van benne aldehid, tokoferol és sok fenolos vegyület is, köztük tanninok, ellagsav és flavonoidok. Az olaj világos színű, íze és illata enyhe, diós jellegű. A dióolajat főként élelmiszer-alapanyagként használják, különösen salátaöntetekben. Füstpontja alacsony, ezért sütésre kevéssé alkalmas. Mint minden dió-, mag- és növényi olaj, megavasodhat. A dióolaj fő összetevője, a linolsav száradó olaj, vagyis levegőn polimerizálódik, és erős, mégis rugalmas filmet képez, ami olajfestékekben és lakkokban hasznos. Rövid száradási ideje miatt, és mivel nincs sárgás árnyalata, jó olajfesték-hígító és ecsettisztító.
Dióburok és juglon
A dió zöld burka sokféle növényi vegyületet, például polifenolokat tartalmaz, amelyek megfestik a kezet, és bőrirritációt okozhatnak. A dióburokban hét fenolos vegyületet azonosítottak, köztük a ferulasavat, a vanillinsavat, a kumársavat, a sziringasavat, a miricetint és a juglont. A juglon, más néven 5-hidroxi-1,4-naftaléndion, fenolos szerves vegyület, összegképlete C₁₀H₆O₃. Sárga szilárd anyag. A juglon természetesen előfordul a diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó növények levelében, gyökerében, termésburkában, termésében és kérgében, különösen a fekete dióban. A diófák alatt más növények gyakran nem nőnek meg, mert a lehullott levelekben és burkokban lévő juglon természetes gyomirtóként hat. Oxidáció előtt a juglon a növényekben, például a dióban, színtelen hidroxijuglon formájában van jelen, amely levegővel érintkezve gyorsan juglonná oxidálódik. A juglont alkalmanként gyomirtóként, textil- és tintafestékként, valamint élelmiszerek és kozmetikumok színezőanyagaként használják.
Konyhai felhasználás
A dió a baklava, a cserkesz csirke és a potica fontos összetevője. A nocino éretlen zöld dióból készülő likőr: a diót alkoholban áztatják, és szirupot adnak hozzá.
·
Lásd még: Acetofenon · Mandula · Benzaldehid · Fekete dió · Brazil dió · Breadnut · Kukuidió · Kesudió
