Vörösbabpaszta

Édes, keményítős és enyhén földes: a cukorral összetört főtt azukibab illata. Gourmand jegy, amely inkább meleg gabonára hasonlít, mint cukorkára.
- Type
- Akkord
- Olfactive family
- Gourmand
- Source
- Képzeletbeli akkord, amelyet az azukibabpaszta (anko) édes, földes, kelet-ázsiai illata ihletett
Illat
Részletesen
Kinyerés és kémia
Kinyerési módszer
Természetes vörösbabpaszta-kivonatot nem használnak a parfümkészítésben. A jegy összeállított akkord, amelyet jellemzően laktonokból (γ-dekalakton, δ-dekalakton), etil-maltolból, heliotropinból, vanillinből és a főtt gabona jellegét adó pirazinok vagy furfurol nyomaiból építenek fel. Egyes parfümőrök kis mennyiségű tonkababszolút használnak a keményítős-édes átmenet kedvéért.
- Botanikai név
- Vigna angularis (azukibab)
- Megjelenés
- Sötétvörös paszta (fogalmi jegy)
- Szinonimák
- Azukibabpaszta, édes vörösbabpaszta, anko
Nem alkalmazható: akkord vagy fogalom, nem egyetlen alapanyag
A parfümkészítésben
A vörösbabpaszta (anko) gourmand akkord, nem egyetlen alapanyag. Az illatban laktonok (a γ-dekalakton a krémes-őszibarackos édességért), maltol vagy etil-maltol (karamellizált cukor), keményítős-púderes jegyek (heliotropin, olykor methyl laitone) és halvány földes-hüvelyes alaphang (pirazinok vagy furfurol nyomai) kombinációjából építik fel. Az eredmény meleg, desszertszerű édesség, amely abban különbözik a nyugati gourmand jegyektől, hogy kevésbé vajas és keményítősebb: inkább mochi, mint macaron. A vörösbabpaszta-akkordok főként kelet-ázsiai ihletésű kompozíciókban és az ételekhez közel álló területeket kutató niche parfümkészítésben szerepelnek. Szív- és alapjegyként működik, megnyugtató édességet ad, a tiszta vaníliánál tapinthatóbb textúrával.