Terpentinfa

A terpentinfa a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozik, legfeljebb 10 m magas kis fává vagy nagy cserjévé nő. Őshonos elterjedési területe Marokkó és Portugália nyugati vidékeitől Görögországig, valamint Törökország nyugati és délkeleti részéig terjed. A Földközi-tenger keleti partvidékének terpentinfáit egykor külön fajnak tartották (Pistacia palaestina), ma azonban ezt a nevet a P. terebinthus szinonimájának tekintik. A fa kétlaki, ezért életképes állományhoz hím és női egyedekre egyaránt szükség van. Vörösesbíbor virágai kora tavasszal, az új levelekkel együtt nyílnak. Ehető termései apró, gömbölyded, 5-7 mm átmérőjű csonthéjas gyümölcsök, éretten pirostól feketéig változó színűek.

A terpentinfa a viszonylag nedves helyeket kedveli, 600 m tengerszint feletti magasságig. Az erősebb fagyot és a nyári szárazságot jobban tűri, mint a masztixfa. Gyakori a garrigue és a macchia növényzetében. A terpentinfa levélkéinek nyele egyszerű, a masztixfáé viszont lapított és szárnyas.

A terpentin szó eredetileg a terpentinfák kifolyó nedvét jelölte, amelyet ma khioszi vagy ciprusi terpentinnek neveznek. A nevet később a tűlevelű fák nyers terpentinjére és illóolajára is átvitték. A szó a görög terebinthos főnévből ered, ez volt a terpentinfa neve. A terpentinfa-terpentin fő forrása a P. atlantica, amely bőven termel gyantát, a P. terebinthus viszont csak keveset ad.

A levél illóolaja α-pinént (33-47%), limonént (17-29%) és β-pinént (3-12%) tartalmaz. A gubacs illóolajában α-pinén (53-66%), limonén (17-23%) és β-pinén (0-11%) van. A gubacsok úgy jönnek létre, hogy a levéltetvek befolyásolják a fa növekedését. Bennük 60% gyanta, 36% cserzőanyag és 4% illóolaj keveredik. Az illóolajok kémiai összetétele növényi szervenként és állományonként is eltér.

A növény gazdag cserzőanyagokban és gyantás anyagokban. A rajta gyakran látható gubacsokat bőrcserzésre használják. Cipruson a terméséből jellegzetes falusi kenyeret sütnek. A pörkölt termésből kávészerű ital készül, az olajából szappan. Az Északi-Szporádokon a hajtásokat zöldségként fogyasztják. A khioszi masztixot a Pistacia lentiscus adja.

A gyantát rágógumiként rágják, erjesztett italok és édességek ízesítésére, valamint a khioszi masztix helyett is használják. A népi gyógyászatban a gyantát az ajkak ápolására, emésztési panaszok enyhítésére és légúti fertőzések kezelésére alkalmazták. A gyanta triterpenoidjai között van az izomasztikadienonsav (26%), a 28-norolean-17-én-3-on (18%) és a masztikadienonsav (7%). A gubacsokból egy triterpént is kivontak.

·

Kapcsolódó: α-pinén · Angyalgyökér · Angyalgyökér gyökere · Angyalgyökérolaj · Üröm · Püspöksüveg · Hudsonia · Moringa