A cickafark (Achillea millefolium) felálló, lágyszárú évelő az őszirózsafélék családjából. Növényenként egy vagy több szára van, ezek 0,2 és 1 méter (8 és 40 hüvelyk) közötti magasságúak. Páfrányszerű levelei 5 és 20 centiméter közötti hosszúságúak, kétszeresen vagy háromszorosan szárnyasan szeldeltek. A sugárvirágok és a csöves virágok színe fehértől rózsaszínig változik, a virágzat lapos tetejű sátor. A cickafark az északi félteke mérsékelt övi tájain őshonos: Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is él. A millefolium fajnév latinul „ezer levelet” jelent, és a tollszerű, apróra szeldelt levelekre utal. Sugárvirágból általában 3 és 8 között van, mindegyik nagyjából 3 milliméter hosszú. Az apró csöves virágok száma 10 és 40 között van, a növény márciustól októberig virágzik. A tengerszinttől 3500 m (11 500 láb) magasságig fordul elő. Új-Zélandon és Ausztráliában takarmánynövényként honosították meg. Tágabb értelemben az Achillea millefolium 12 fajból álló gyűjtőfaj, képviselőinek számát pedig a természetes hibridek tovább növelik.
A cickafark illóolaja monoterpének és szeszkviterpének keveréke. Az olaj eltéréseit okozhatja az ökotípus, a kemotípus, a fenofázis, a tengerszint feletti magasság, valamint olyan környezeti tényezők, mint a hőmérséklet és a napfény. Egy észtországi olajban 66 összetevőt azonosítottak. A fő összetevők a β-pinén (14,9-29,2%), a szabinén (2,9-17,6%) és az 1,8-cineol (6,9-18,3%) voltak, a kamazulén aránya 0,1-13,3% volt. Az észtországi olaj teljes mennyiségének 41-61%-át a monoterpének adták. A cickafarkról közölt koncentrációk: β-tujon 0,4-55,3%, germakrén D 2-20,6%, kámfor 0,6-25,5%.
A cickafark sötétkék illóolajában proazulén nevű vegyületek vannak. Az A. millefolium vegyületei között van a kamazulén és a δ-kadinol. A kamazulén az azulén kékesibolya színű származéka. A kamillában a matricin, ez a proazulénnek is nevezett színtelen szeszkviterpén, vízgőz-desztilláció során kamazulénné alakulhat. Prokamazulént rendszerint csak a tetraploid növények tartalmaznak, a legtöbb más kariotípus azulénmentes. Az oktoploid növények olaját mintegy 80%-ban oxigéntartalmú monoterpének alkotják. A Golija-hegységből származó, tetraploid kamazulén-kemotípusba sorolt olaj (Achillea collina) fő összetevői a β-pinén (22,52%), a kamazulén (19,42%) és az E-kariofillén (14,92%) voltak. Az A. pannonica radani, oktoploid populációjának olajában nem volt azulén, fő összetevői az 1,8-cineol (40,40%) és a kámfor (11,10%) voltak. Az Achillea collina a jellegzetes kék, kamazuléntartalmú illóolajat adó cickafarkfajok közé tartozik, kamazuléntartalma pedig tág határok között változik.
A kamazulén összegképlete C₁₄H₁₆, a kamillában és az ürömben is előfordul. A tiszta kamazulén kék olaj, moláris tömege 184,282 g/mol, 12 mmHg nyomáson 161 °C-on forr. A cickafarkban izovaleriánsav, szalicilsav, aszparagin, szterolok és flavonoidok is vannak. Fenolsavai közé tartozik a gallussav, a klorogénsav, a vanillinsav és a kávésav, flavonoidjai közé a kvercetin, a luteolin, a kempferol, az apigenin és a rutin. A hexaploid növények olajának mintegy 50%-át mono- és szeszkviterpén-szénhidrogének alkotják. A kamazulén fokozza az olaj antibakteriális hatását, az olaj antioxidáns hatása viszont más anyagokhoz, például a kámforhoz és a borneolhoz köthető.
A cickafark használatát olykor korlátozzák, mert allergiás kontakt dermatitiszt okozhat. A feltételezések szerint a guajanolid-peroxidok és a szeszkviterpén-laktonok a tetraploid növények olajában lévő azulénekkel együtt viszketést és hólyagos, gyulladásos bőrelváltozásokat okoznak. A cickafark és a rendkívül mérgező foltos bürök első ránézésre hasonlítanak egymásra, főként ernyőszerű virágzatuk miatt.
Mind a hét extrait de parfum kipróbálható a Discovery Set mintakészletben.
·
Kapcsolódó: α-pinén · Angyalgyökér · Angyalgyökér gyökere · Angyalgyökérolaj · Üröm · Püspöksüveg · Hudsonia · Moringa
